Rácz Zsófia ifjúsági helyettes államtitkárról már sokan és okkal leszedték a keresztvizet. Általános felháborodást keltett, hogy a parlament rövid úton módosította a kormányzati igazgatásról szóló törvényt a kedvéért, s így egyetemi diploma nélkül is magas kormányzati hivatalt nyerhetett el. (Bár jegyezzük meg: a szép emlékű Borkai Zsolt országos politikai pályája is úgy indult, hogy a NOB-ról szóló törvényt a személyére szabták 2010-ben.)
Ám ha egy pillantást vetünk arra a területre, amely ezentúl Rácz irányítása alá tartozik majd, azt kell látnunk: az ifjúságügy hosszú évek kormányzati érdektelensége, mulasztásai és haveri fosztogatásai okán olyan siralmas állapotban van, hogy Rácz Zsófia diplomájának megléte vagy hiánya tényleg huszadlagos kérdésnek tűnik.
Pedig az ifjúság ügyét a Fidesz első kormánya a fontosabb területek közé sorolta. Mindez nem volt véletlen, hiszen Deutsch Tamás kapta a tárcát diplomaajándékba, igaz, akkor még nem merték egyetemi végzettség nélkül kinevezni. Ha mégoly felemásan is, de akkor rakták le az ifjúságügyi rendszer alapjait (erről lásd: Az Ijesztő Silányság Minisztériuma, Magyar Narancs, 2001. március 29.). Nyolc év szocialista kormányzás alatt az ifjúságpolitika sokat értéktelenedett, a valaha volt minisztériumalkotó tényezőből mindössze egy főosztály maradt a tárca egyik épületének padlásterében, a fénymásoló után balra. A terület jelentősége 2010 óta is folyamatosan csökken, ami meglátszik mind a költségvetési pozíciójában, mind az igazgatásban elfoglalt helyében, mind az ifjúsági szakma állapotában. Olyannyira, hogy 2010 és 2014 között a terület két konkuráló minisztériumban kapott teret (ez inkább szétaprózottságának, mint fontosságának a jele volt). A Nemzeti Erőforrás (később Emberi Erőforrások) Minisztériuma volt felelős az ifjúságpolitika végrehajtásáért, miközben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban egy másik kabinet gondozta az Új Nemzedék Jövőjéért Programot, amelyből később az Új Nemzedék Központ nőtt ki.
Ifjúságkutatás
A terület Európában ennél jóval nagyobb figyelmet kap. Ha a gyerekek, fiatalok fejlődésére nemcsak iskolai növendékként vagy családtagként gondolunk, hanem kíváncsiak vagyunk arra, mit csinálnak napi, heti szabadidejükben, nyári vakációjuk alatt; ha azt gondoljuk, hogy érdemes lenne a focipályák és stadionok spontán szocializációja mellé alternatívát állítani ifjúsági klubokkal, terekkel, házakkal és táborokkal; ha a fiatalt a maga személyiségének teljességében tekintjük, akkor megértjük: az ifjúságügy mégiscsak egy szakma lenne, amelynek sajátos szemlélete, tartalma, módszerei és formái vannak. Hogy mást ne mondjunk, ez a terület lenne hivatott megtanítani a fiatalokat a demokrácia működésére, az emberi jogok alapvetéseire is, vagy arra, hogy mik a véleménynyilvánítás legitim és nem legitim formái.
Az európai fősodor ezt a komplex teret ún. mágikus háromszögként fogja fel, ahol az ifjúságkutatás (mint elmélet), az ifjúságpolitika (mint közpolitika) és a szociálpedagógiai irányultságú ifjúsági munka (mint gyakorlat) hat egymásra. Nézzük hát, hogy Helyettes Államtitkár Asszony milyen állapotban is veszi át e három szempont szerint az ifjúságügyet, mit örököl elődeitől.
Nagymintás, 8000 fő megkérdezésével zajló ifjúságkutatások 2000 óta, négyévente vannak Magyarországon. A kutatói közösség a felvett adatokhoz korábban minden esetben hozzájutott és dolgozhatott velük. Az uniós forrásokból finanszírozott Nézőpont Intézet és Századvég koprodukciójában felvett 2016-os adatok azonban 2018-ig nem voltak elérhetők. A kutatás eredményeinek eltitkolása explicit módon ütközik az uniós támogatásokra vonatkozó szabályokkal, hisz ezek az így keletkező valamennyi ismeret és információ szabad hozzáférését követelik meg. Régi, rossz szokásokat idéz az, hogy a kutatási anyagot és az adatbázist csak belső körök ismerhették meg, és az eredményeket a kutatók még szakmai fórumokon sem hozhatták nyilvánosságra.
Az adatokat a 2018-as választásokig visszatartó kormány egyébként 30–40 ifjúságkutatótól volt ennyire berezelve: mintha ezek a lánglelkű kutatók lennének a NER-t elsöprő forradalom motorjai! Holott egy ekkora, közel 200 kérdéses adatbázisban mindig lesznek olyan területek, amelyek pozitív folyamatokat mutatnak (ilyen volt 2016-ban az elhelyezkedés vagy a fiatalok saját gazdasági helyzetéről alkotott véleménye), és lesznek negatív trendek (a kormányzat szándékaival nem épp ellentétes továbbtanulási szándékok radikális csökkenése vagy a migrációtól való félelem).
Érdekesség, hogy a kutatásban sikerült összefüggést találni a kilátástalanság mint problémaészlelés és a migrációs szándék között. Magyarán a fiatalok nem azért költöznek Londonba, mert a Regent’s Parkban mókust lehet simogatni, hanem mert itthon reménytelen a helyzetük. Így már érthető, hogy ezen miért nem fog segíteni semmilyen sok százmilliós Gyere Haza Fiatal! kampány, amely Berlinnel vagy Béccsel szemben a Túró Rudit kínálja fel alternatívaként. Nem mellesleg az országot már elhagyó fiatalok nem is részei a kutatásban megkérdezettek körének.
| ||
Ifjúsági közpolitika
A Nemzeti Ifjúsági Stratégiát 2009-ben fogadta el a parlament, közel 90 százalékos többséggel, az akkori kormányzó párt és a még ellenzékben lévő Fidesz egyetértésével. A 15 éves időtávot felölelő stratégia arra a föltevésre épült, hogy a következő kormányok mindegyike találhat a szívének kedves és megvalósítható elemeket benne, így a kétévente elvégzendő felülvizsgálatok során lépésről lépésre végrehajtható a program. Ehhez képest bár mintegy fél tucat cselekvési terv készült el, azok megvalósítása gyakorlatilag meg sem kezdődött.
A tényleges tevékenységet kétségtelenül keveset végző állami szakmai-módszertani szervezet, a Mobilitás nevű intézmény helyét az Új Nemzedék Központ (ÚNK) vette át 2012/2013 fordulóján. Az ÚNK elvben foglalkozott átfogó pedagógus-továbbképzéssel, életpálya-tervezéssel, vállalkozói kompetenciafejlesztéssel, sőt művészeti tehetséggondozást is gesztorált. Több, uniós forrásból megvalósult ifjúságszakmai projektet is koordinált; például csak 2012-ben mintegy 3 milliárd forintos uniós támogatást kaptak. Ezt 2016-ban újabb (Új Nemzedék Újratöltve) 5 milliárd követte, de a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségével karöltve is hozzájutottak 6,5 milliárdhoz. Mit ad isten, amikor az ugyancsak a NER kezében lévő Állami Számvevőszék igyekezett volna ellenőrizni a projekteket, a támogatás iratai sajnálatos módon eláztak a pincében. Nem véletlen, hogy 2019 szeptemberében az ÚNK-t bezárták, maradványai Erzsébet Ifjúsági Alapként élnek tovább még 12 hónapot.
A 2011-ben alakult, de hivatalosan csak 2015-ben bejegyzett Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) az ifjúsági szervezetek számára létrehozott azon fórum, amely a hazai és nemzetközi ifjúsági párbeszéd megteremtését tűzte ki célul. Egyik legfontosabb feladata a fiatalok érdekképviseletének és az ifjúsági szervezetek képviseletének ellátása, illetve a mindenkori kormány megszólítása lenne. A hároméves bejegyzési folyamatot végigcsináló szakmai szervezetektől a bejegyzést követően rögtön belépő kormányközeli társulások azonnal át is vették a hatalmat. Mára alapító szervezet gyakorlatilag nem maradt a NIT közelében, az elnökségben volt Fidelitas-tisztségviselők bukkannak fel, s a szervezet képviselői valós érdekképviselet helyett valamennyi rendezvényen megemlékeznek arról, hogy ők a legszebbek kerek e világon. A NIT vezetői azon a 2019. szeptemberi népesedési konferencián is ott pózoltak, ahol csupa férfi emlékezett meg a családok fontosságáról.
A kormány és a civil együttműködések közötti egyeztetésre majd’ minden országban létrejött valamifajta közös döntéshozatalra alapozott kerekasztal. 2010 után erre a 2013-ban létrehozott Ifjúsági Szakmai Egyeztető Fórumot (ISZEF) nevezték meg, de nem mint a civil-kormányzati párbeszéd felületét, hanem mint minisztériumközi egyeztető szervet, ahová civileket is meghívtak. Ezzel a kormány pusztán a saját igazgatási egyeztető felületét bővítette civil jelentkezőkkel: sem a témák kijelölésénél, sem a döntések végrehajtásánál, sem az ülések összehívásánál nem volt és nincs szerepe az államigazgatáson túli szereplőknek. Nem csoda, ha az ISZEF – bár hivatalosan nem szűnt meg – ülést évek óta nem tartott.
Források tekintetében még szomorúbb a helyzet. A valaha szebb napokat és majd félmilliárdos összeget látott Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram mára 80 milliós tétel a 2020-as költségvetésben, miközben az az Új Nemzedék Központ is kap 300 millió forintot, amely, mint az imént volt szerencsénk megemlíteni, 2019 szeptemberében megszűnt. Létezik azonban az európai Erasmus+ program ifjúsági szelete, amelynek döntéshozatalára jellemző, hogy a NIT korábban egy évet regnáló és megbukó elnökének pályázati nyereményei sosem látott összeget és rendszerességet értek el. Az általa vezetett szervezet 2015 és 2018 között kilenc nyertes Erasmus+ pályázatnak volt a szerződője 270 ezer euró (mintegy 90 millió forint) értékben – ez önmagában több, mint a teljes Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram éves támogatási összege. De rendszeres (értsd: majd minden pályázati fordulóban) sok tízezer eurós nyereménnyel büszkélkedhet az a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Társaság is, amelynek elnöke – el nem hinnék! – maga is pályázati szakértő.
Ismeretes még a zánkai gyerektábor példája: az épületegyüttes előbb szociális üdültetés céljára átkerült az Erzsébet-programhoz, majd később alapítványához, ez utóbbival veszítve el közpénzjellegét. Ezen túlmenően megjelennek még az ifjúsági célok a CÖF/CÖKA-elnök által vezetett Nemzeti Együttműködési Alap öt kollégiumának egyikében. A valaha „a civilek válasszák meg saját képviselőiket és osszák szét a rendelkezésre álló forrásokat” elvét gyakorló Nemzeti Civil Alapprogram utódjában mára a civil delegáltak egyharmados kisebbségben vegetálnak.
Ifjúsági munka
Az ötmilliós Norvégia ifjúsági klubjainak szövetsége 500 feletti taggal büszkélkedhet, a magyarországi szolgáltatók szervezeti tagjainak száma nem éri el az egy tucatot. Míg Finnországban 3200 államilag fizetett ifjúságsegítő van, s három éve kötelező a városi mellett gyermek- és ifjúsági önkormányzatok létrehozása, addig Magyarországon az ifjúsági szolgáltatórendszerről szóló törvény sem létezik. Az ifjúságsegítő szakmák felsőfokú képzését (15 év után) 2014-ben felszámolták, beolvasztva azt a közösségszervezés szakba. Ahelyett, hogy a táboroztatás finanszírozási, jogi és igazgatási feltételeit teremtette volna meg a kormány, az Erzsébet-táborokkal a saját kezébe vette azt. A valaha volt önkormányzati ifjúsági segítők, az ifjúsági referensek rendszere – kormányzati pályázatok hiányában – kimúlt. Míg Drezdában vagy Barcelonában egymást érik az ifjúsági házak és klubok, itthon nincsenek terei, szakemberei és erőforrásai sem az ifjúsági munkának.
Az új helyettes államtitkár katasztrofális állapotban veszi át a feladatkört. Politikailag egyszerű a helyzet. Ha nem akar túl sokat, és megmarad az államtitkár meghosszabbított kezeként, akkor még sokra viheti – elődjeihez hasonlóan lehet belőle Fidelitas-elnök (mint Illés Boglárkából), de még parlamenti államtitkár is (mint Schanda Tamásból). Ifjú kora szakmailag is javára válhat. Ha sokáig pozícióban marad, akár újra is építheti a mostanra bekrepált rendszert, netán jobbat alkothat a korábbi felemás szisztémához képest. Esetleg végleg bezárhatja az egész boltot.
A szerző egyetemi docens, az egykori Nemzeti Civil Alapprogram volt elnöke.
A cikk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2019. december 18-i számában (31.évf. 51. lapszám) jelent meg Régen leállt a gyár címmel.
