Szintet lépett a NER az alaptörvény-módosítással

Szerzőnk, Uitz Renáta jogász még a 15. módosítás elfogadása előtt vette sorra, milyen új társadalmi szerződést akar ezzel a Fidesz.

Március idusára készülve az Alaptörvény 15. módosításának tervével lepte meg a Fidesz Magyarországot. A csomag első ránézésére átlagos salátatörvénynek tűnhet, s számos eleme borítékolhatóan borzolni fogja az európai alkotmányos szereplők, így a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság, valamit az európai bíróságok érzékenységét. A gyermekvédelmi köntösbe csomagolt szabályok vagy a születési nem alaptörvényi védelme nem fognak osztatlan sikert aratni az Európai Unióban, tekintettel az irányadó európai emberi jogi joggya­korlatra. Azt pedig maga Kocsis Máté is megjegyezte, hogy az állampolgárság felfüggesz­tésének új szabályai nagy valószínűséggel aggályosak lesznek.

Az európai intézmények cukkolása nem véletlen, bár messze nem éri el az udvariatlanságnak azt a szintjét, mint a minapi vétó az Európai Tanács rendkívüli ülésén az Ukrajnának nyújtandó védelmi támogatásról. Ám a 15. módosítással a Fidesznek komolyabb tervei vannak, semmint pár kisebb európai csörte. Tekintettel a formálódó új világrendre, s együtt masírozva a Trump és Putyin által képviselt korszellemmel,

a magyar kormány szintet kíván lépni, és – a közjó alkotmányosságának szellemében – új alapokra helyezi a NER közjogi rendszerét.

Nem túlzást azt állítani, hogy a 15. módosítással a Fidesz új társadalmi szerződést tett az asztalra.

Kezdjük az elején

A módosítás eddig talán legnagyobb figyelmet kapott rendelkezése a gyermeket kívánja védeni azzal, hogy az élethez való jog kivételével minden más alapvető jog elé sorolja a gyermek jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A rendelkezés kifejezett célja, hogy alkotmányos alapot teremtsen a Pride betiltásához. Ez a mondat kiegészíteni hivatott a 2020-ban, az Alaptörvény 9. módosításával bevezetett szabályt, miszerint „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” [XVI. cikk (1) bek.]. Ez az a jól sikerült mondat, amelyet az érvénytelenre sikeredett 2022-es „gyermekvédelmi” népszavazás nem tudott megerősíteni.

A 15. módosítás nem hagyja annyiban a születési nem kérdését, és az Alaptörvénybe illő gondolatnak ítéli annak rögzítését a papás-mamás L. cikkbe, hogy „az ember férfi vagy nő”. Az indoklás szerint ez biológiai tény lenne – és abban a valóságban biztosan az is, amelyben az interszexualitás mint állapot (amikor is az orvosi definíció szerint „a genetikai nem, valamint a nemi szervek és a másodlagos nemi jellegek között ellentmondás észlelhető”) egyszerűen nem létezik.

A jövő generációk – és így a nemzet – egészségét egy általános, a kábítószer előállítására, használatára, terjesztésére és népszerűsítésére vonatkozó vadonatúj tilalom hivatott még hatékonyabban védelmezni [XX. cikk (3) bek.]. A sors fintora, hogy épp a módosítás beterjesztésének hetében vették őrizetbe a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsára a 21. század leglátványosabb drogháborújának urát és parancsolóját, Rodrigo Dutertét, a Fülöp-szigeteki Köztársaság volt elnökét. Duterte drogellenes programja 2016 és 2022 között egyes számítások szerint 30 ezer ember halálát okozta (ennyit végeztek ki az elnök felbujtására az erre szakosodott rendőri és „civil” halálosztagok).

A biológiai és fejlődéstani alapok rögzítése mellett a 15. módosítás továbbgazdagítja a szuverenitás alkotmányos védelmének eszköztárát. Emlékeztetőül: a szuverenitás védelmét legutóbb 2023 decemberében erősítette meg egy Alaptörvény-módosítás. Ekkor került a szövegbe az alkotmányos önazonosság védelme érdekében sarkalatos törvénnyel létrehozott, független szerv gondolata. A Szuverenitásvédelmi Hivatal azóta leginkább a nemkívánatos külföldi befolyástól hivatott megvé­deni a NER politikai közösségét. Ezen a védelmen kíván továbberősíteni konkrét eszközökkel az Alaptörvény 15. módosítása.

 

Senki ne legyen boldog

Fotó: Palágyi Barbara

A terület védelmét a vészhelyzeti különleges jogrend újraszabályozása szolgálja (a módosított 51., 53., 56. cikkek). A javaslat a 2022-ben bevezetett szabályokon több ponton is lazít: vészhelyzet esetén a kormány ezentúl szabadon eltérhet a törvényektől (és nem csak a sarkalatos törvényben előre megállapított módon), a vészhelyzet meghosszabbításához pedig a csupán a jelen lévő (és nem az összes) parlamenti képviselő kétharmadának szavazatára lesz szükség.

A szuverenitás védelmének másik eszköze a népesség feletti közvetlen uralom feltételeinek rögzítése az állampolgárság szabályainak módosításán keresztül. A G. cikk (3) bekezdésének módosításával a javaslat lehetővé teszi az állampolgárság felfüggesztését, sarkalatos törvényben foglaltak szerint. Bár az állampolgárság csoportos felfüggesztése tilos marad, és a felfüggesztés a javaslat szerint csak más állam állampolgárságával is rendelkező személyekkel szemben alkalmazható, ahhoz nem fér kétség, hogy már az intézkedés kilátásba helyezése is fenyegetésként hat. A cikkhez fűzött indokolás nem sorolja fel a felfüggesztés lehetséges okait, az általános indokolása szerint az Alaptörvény 15. módosításának célja Magyarország szuverenitásának és hagyományos értékrendjének megőrzése, válaszul a „világban tapasztalható társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokra”.

A szuverenitás védelmének további, némiképp váratlan eszköze a készpénz használatához való jog rögzítése a tulajdonjog egyik nevesített módozataként [XII. cikk (1) bekezdés]. Az indokolás leszögezi: „különféle megfontolások” miatt fontos, hogy a hivatalos fizetőeszközök fennmaradjanak bankjegy, illetve pénz­érme formában, valamint a szlovák alkotmány ez irányú módosítását említi követendő példaként. A 15. módosítás szerzőjére nyilván nagy hatással volt a szlovák példa, s vélhetően Miloš Svrček szélsőjobboldali képviselő ama, a törvényhozási vitában elhangzott érve, miszerint fontos védekezni a külső utasításokkal szemben, amelyek esetleg meggátolnák a készpénz használatát. Az Európai Központi Bank jogi szakvéleménye szerint egyébként a szlovák alkotmánymódosítás túllépte Szlovákia mint EU-tagállam hatáskörét, lévén Szlo­vákia 2009-óta az eurózóna tagja.

Bevezetés a közjó alkotmányosságába

A tervezett módosítások puszta ismertetése önmagában nem érzékelteti valódi jelentőségüket: a sorvezetőt a saláta történelmi, politikai és társadalmi összefüggéseihez a javaslat általános bevezetője adja.

Eszerint az inspiráció a Nyugat romlása, „a hagyományos intézmények, például a család és a nemzeti identitás szerepének újraértelmezése, valamint az egyéni és közösségi jogok közötti egyensúly eltolódása”. A hagyományos társadalmi rend helyreállításának és megőrzésének igénye számos ponton visszaköszön a bevezetőben és az indokolásban. A hagyományos rend – váratlan fordulattal – itt a természet rendjét mint a bibliai értelemben vett teremtés rendjét hivatott jelenteni. Az indokolás szerint „az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet. (…) A biológiai nem rögzítettsége biztosítja a társadalom egészséges fejlődését és az alapvető közösségi normák fennmaradását”.

Miként azt Frölich Róbert és Gábor György a szekuláris olvasóközönség szolgálatában sebtében tisztázta, „a keresztény nemzeti jogalkotó szelektíven olvassa a Bibliát”. (Cikküket lásd: szombat.org, 2025. március 12.) A Bibliában ugyanis két versengő teremtéstörténet olvasható, s ezek ellentmondása tudósok és hívők köreiben évszázadok óta fogós szellemi feladvány. A 15. módosítás szerzői által választott olvasat kiváltképp népszerű a Trump elnököt körülvevő fundamentalista evangéliumi keresztény körökben, s jól rímel a római katolikus egyház ama tanítására is, amely férfi és nő egymást kiegészítő fizikai, pszichológiai és ontológiai komplementaritásáról szól.

És ezzel meg is érkeztünk a közjó alkotmányosságának birodalmába.

A közjó alkotmányosságának gondolata jelenleg divatos formájában 2020-ban találta meg szélesebb olvasóközönségét az Egyesült Államokban. Ekkor közölte ugyanis a The Atlantic magazin Adrian Vermeule harvardi alkotmányjogász-professzor lendületes esszéjét a tárgyban. Vermeule azt hangsúlyozta, hogy a konzervatív értékek érvényre juttatásához nincs szükség alkotmánymódosításra (ami az Egyesült Államokban távolról sem olyan egyszerű, mint a NER valóságában): elég az alkotmány díszes általánosságait és kétértelmű fogalmait morális tartalommal megtölteni – a közjó (common good) és a társadalmi rend (well-ordered society) szolgálatában. A Vermeule által felsorolt erények közé tartozik a szabályok és a vezetők tisztelete, a társadalmi hierarchia tisztelete, a szolidaritás a családon belül és a családok között, illetve a társadalmi és szakmai hivatásrendek között, valamint a morális alapokon nyugvó törvényhozás és kormányzás. Az egyén kizárólag mint a család vagy valamely hivatásrend építőeleme méltó említésre; az egyén szabadsága érdektelen (nem értelmezhető): az egyén létezésének legfőbb értelme, hogy lehetővé teszi a hatalom gyakorlását.

Ebben a gondolatvilágban a közjó – mint a hatalomgyakorlásnak értelmet adó igazolás – nem társadalmi megállapodás kérdése, nem társadalmi vita, politikai részvétel vagy demokratikus eljárások terméke. A közjó olyan klasszikus természetjogi fogalom, amely visszanyúl a római jogi és kánonjogi klasszikus forrásokhoz, és messze megelőzi a felvilágosodás racionalitását vagy a modern értelemben vett politikai közösség alapvető szervező elveit. A közjó nevében és szolgálatában gyakorolt hatalom az alanyok (korábban: egyének) javát szolgálja, és az alanyokat a közjó szolgálatára inspirálja. A hatalom korlátozása annyiban elfogadható, amennyiben a korlátok a közjót szolgálják.

Vermeule 2022-ben megjelent könyve (Common Good Constitutionalism: Recovering the Classical Legal Tradition – A közjó alkotmányossága: A klasszikus jogi hagyomány felélesztése) elsősorban a jogásztársadalmat megcélzó provokatív gondolatkísérlet. A közjó alkotmányosságának gondolatát közérthetőbben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) köreiből szintén ismert Patrick Deneen professzor fejtette ki Rezsimváltás: A posztliberális jövő felé című, magyarul 2023-ban kiadott könyvében.

A közjó alkotmányosságának fogalmi keretében új megvilágításba kerül az Alaptörvény 15. módosítása. A hagyományos család mint a NER társadalmi rendjének építőeleme nemcsak praktikus, demográfiai okokból élvez kitüntetett szerepet, hanem mint az egyéni szabadság kiiktatásának eszköze is. Innentől az egyén szabadon definiálható – közjogi célokra, a szekuláris racionalitás kereteitől függetlenül.

Ebben a megközelítésében értelmet nyer a gyermekvédelem eddig sutának tűnő pozicionálása is: az Alaptörvény ugyanis nem a gyermek mindenekfelett álló érdekét védelmezi (vagyis nem a nemzetközi gyermekvédelem alapelvét tükrözi), hanem a gyermek jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz – természetesen a NER preferenciái szerint. A közjó alkotmányossága csak az élet védelmét tekinti ennél fontosabb célnak, ezzel lepöccintve az emberi méltóságot az alapjogi hierarchia csúcsáról. Ez persze a közjó alkotmányosságának világában nem meglepő fordulat, ott sem a szabadságnak, sem az egyenlő emberi méltóságnak nincs maradása. Nem véletlen, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága épp az emberi méltóság védelmében tartja aggályosnak, ha valamely nemzeti jogrend nem teszi lehetővé a transz emberek számára a (születéskor rögzített nemtől eltérő) nemi identitás feltüntetését a hivatalos iratokban (Lásd: Goodwin vs. Egyesült Királyság, 2002).

A szuverenitás védelme mint a hatalom gyakorlóinak védelme az általuk nem kívánt beavatkozásoktól szintén új értelmet nyer a közjó alkotmányosságának fogalmi világában. A közjó alkotmányossága nem ellenzi a külföldi kapcsolatokat – csak épp segít igazolni a kívánatos és a nemkívánatos külföldi kapcsolatok elhatárolását.

Hogy ezen kapcsolatok majdani minősítéséről sejtésünk legyen, elég röviden áttekinteni a közjó alkotmányosságának nemzetközi hálóját. Vermeule az MCC nagyágyúként be­harangozott vendégelőadója volt 2022-ben, Deneen legközelebb a 2025-ös nyári MCC Feszten lép fel. De a közjó alkotmányosságának fogalma jól ismert a NER közjogi szakmai köreiben is. Az MCC közjogi műhelyét vezető Sulyok Márton 2023-ban részletes elemzést közölt a jó nevű Harvard Journal of Law and Public Policy folyóiratban a közjog alkotmányosságának előfordulásáról a magyar bírói gyakorlatban.

Vermeule gondolkodására komoly hatással volt Edmund Waldstein osztrák származású cisztercita szerzetes, aki számos más katolikus online platform mellett a The Josiah oldal alapító szerkesztője. Vermeule megtérése után rendszeres szerzője volt a blognak, illetve az amerikai katolikus reneszánsz más on­line kiadványainak. Ebben az intellektuális közegben játszik inspiráló vezető szerepet Gladden Pappin, az MCC másik gyakori vendége, aki amellett, hogy a befolyásos American Affairs folyóirat és a Postliberal Order substack alapító szerkesztője (Vermeule és Deneen társaságában), egyben az átszervezett Magyar Külügyi Intézet igazgatója is. Waldstein páter nagyapja volt Wolfgang Waldstein, a római jog professzora, aki sokat tett a természetjogi gondolkodás meghonosításáért az Európai Unióban, unokája pedig igyekszik életben tartani ez irányú munkásságát.

S ha ebben a szellemi keretben helyezzük el, kicsit sem meglepő a miniszterelnök március 15-i ünnepi beszédében meghirdetett húsvéti „nagytakarítás”. A kormány mint „áttelelt poloskákat” kívánja felszámolni „a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. (…) Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket”. Ez már a közjó alkotmányosságán alapuló társadalmi szerződés nyelve.

A szerző jogász, a CEU Demokrácia Intézetének kutatója.