Hullarablók lettünk
Gulyás Gergely a múlt héten közölte, hogy indul a „konzultáció” Ukrajna uniós csatlakozásáról: a szavazólapokat egy Orbán Viktor által aláírt levéllel együtt postázzák. A kormány álláspontja szerint Ukrajna uniós tagsága veszélyes lenne, nem támogatják. Nem meglepően ide is kissé hosszú út vezetett. Nem sokkal Ukrajna oroszok általi lerohanása után, 2022. június 21-én rövid közleményben tudatta Orbán, hogy Volodimir Zelenszkij felhívta, a megbeszélésen Ukrajna európai integrációjáról, a háborús menekültek befogadásáról, valamint a magyar-ukrán együttműködés egyéb területeiről volt szó. A háború kezdeti szakaszában a kormányfő arról beszélt, hogy „Magyarország támogatja, hogy Ukrajna megkapja a EU-tagjelölti státuszt, és mielőbb le kell bontani a bürokratikus akadályokat Ukrajna tényleges uniós csatlakozása előtt is”, és az a heti európai uniós csúcstalálkozón Brüsszelben ezt az álláspontot fogja képviselni. Kevesebb, mint három év elteltével a magyar kormány eljutott oda, hogy „konzultáción” toboroz híveket az ezzel ellentétes álláspont képviseletéhez. Ebben pénzügyi, mezőgazdasági, munkaerőpiaci, nyugdíjakat érintő, közbiztonsági, egészségügyi stb. kockázatokat sorol fel, mint amelyek arra intenek minket, hogy ne engedjük be szomszédunkat a közösségbe. Megismétlik azt a manipulatív állítást, hogy a hazánknak járó uniós pénz Ukrajnába kerül, és minden magyar háztartásnak évente „több százezer forintjába” kerülne a befogadás. „A 2004-es uniós csatlakozásunk előtt vajon a nyugat- és észak-európai kormányoknak megfordult-e a fejében, hogy úgy számolják az EU-bővítés »költségeit«, hogy az mennyibe kerül az egyes állampolgáraiknak? És feltették-e ezt a kérdést a honfitársaiknak ijesztgetésképpen? – írtuk ezzel kapcsolatban.
A kormányt kiszolgálók pedig szorgalmasan készítik is eme szatócsszemléletű „vita” érveit. A Magyar Külügyi Intézet terjedelmes anyagot szentel a hivatalos álláspontnak. Eszerint Ukrajna csatlakozása az EU-hoz, hadseregének újbóli megerősítése és az ország újjáépítésének Magyarországot érintő teljes költsége, beleértve a hitelfelvételi kiadásokat és az adósságszolgálatot is, az elkövetkezendő időszakban 19 229 milliárd forint (48,1 milliárd euró) körüli összeg lehet, ami nagyjából Magyarország 2023-as éves költségvetésének 68 százaléka. A magyar mezőgazdasági szektor várhatóan évi 672 milliárd forint (1,68 milliárd euró) veszteséget szenvedhet el a kieső Közös Agrárpolitikai (KAP) források miatt, az EU egészére nézve az ukrán csatlakozás teljes költsége várhatóan 2,447 ezermilliárd euró lehet, ami nagyjából a 2025-ös EU- költségvetés 12,7-szerese. A méltán híres Bruegel Intézet is végzett számítást, amely arra a következtetésre jut (amit soha senki nem is tagadott), hogy az EU számára jelentős kiadással járna Ukrajna befogadása, különösen a KAP és a kohéziós pénz elosztásakor. A Bruegel azt is leszögezi, hogy egyelőre nehéz felmérni az ukrán EU-csatlakozás hatásait. Két variációs forgatókönyvet vázoltak. A KAP-ból Ukrajna 85 milliárd eurót kapna, amellyel az EU agrárkiadása 463 milliárd euróra emelkedne, a másik szerint az agrártámogatás 68 milliárd euróra csökkenne, a teljes agrárköltségvetés 446 milliárd euróra nőne. A kohéziós (felzárkóztatási) támogatásban a két adat 32 milliárd, illetve 27 milliárd euróra mérséklődő segítség. Összességében a Bruegel szerint Ukrajna csatlakozása az EU számára nettó 137 milliárd, illetve 110 milliárd euróba kerülne.
A szekér szalad, kutyával vagy anélkül
Eltekintve attól, hogy valószínűleg senki nem tudja megmondani, mekkora lesz (lenne) a végszámla, a magyar kormány fügefalevélként tartja maga előtt ezeket a kalkulációkat. Ahogyan a „konzultáció” is legfeljebb mozgósító eszköz, ugyanis már bejelentette: Magyarország egyedüli uniós tagállamként nem támogatja, hogy az EU megkezdhesse a nemzeti és az uniós jogszabályok harmonizációját Ukrajnával. Brüsszel értetlenséggel fogadta ezt, szerintük a döntés nyilvánvalóan nem a választók véleményének feltérképezéséről, hanem a kormány nézetének megerősítéséről szól.
Marta Kos bővítési biztos szerint a tagállami érdekérvényesítés fontos, de csak jóhiszemű együttműködéssel érhet el eredményt. A magyar hivatalosság politikai kisszerűségét és haszonlesését mutatja be egy példával Hettyey András, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem docense a Válasz Online-on olvasható írásában: a háború kirobbanása óta eltelt három évben – minden pénzügyi, katonai és humanitárius segítséget összeszámolva – összesen 120 milliárd euróval, fejenként tehát havi 2900 forinttal támogatta Ukrajnát minden uniós állampolgár. S ha már számok és becslések. Azt minden nézet híve elismeri, hogy az „évszázad üzletének” ígérkezik a szovjetek által szétbombázott (Kelet-) Ukrajna újjáépítése, amelynek összegére is szintén csak elnagyolt saccolások vannak. Lapunk egy éve írt arról, hogy az ukrán kormány, a Világbank, az Európai Bizottság és az ENSZ 2023. végi számítása szerint a helyreállítási és újjáépítési szükségletek tíz év alatt 486 milliárd dollárra becsülhetők; ez az összeg azóta csak gyarapodott. Ebben részt venni (kapni) a II. világháborús amerikai new deal-szellemű fejlesztésnek tűnik a világ számára.
A morális szempontok persze keverednek a gazdaságiakkal, összegabalyodnak a politikai érdekek szövevényével. Jelenleg ott tartunk, hogy 2024. június 25-én az EU megkezdte a hivatalos csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Ursula von der Leyen reménye az, hogy Ukrajna 2030-ig gyorsított eljárásban csatlakozhatna. Mások szerint ez nem lesz ennyire egyszerű és rövid idejű, de akárhogyan is történik, minden tagnak elegendő ideje lesz – megalapozottabb számítások alapján – kifejteni (ellen-) érveit, akár a KAP-ról, akár az általános kohéziós támogatásról legyen szó. Ezekben az években lehet részletesen összerakni a meglévő tagok gazdasági erejéből, lehetőségeiből, a kínálkozó új piac adta előnyökből származó mozaikot (ahogyan történt az eddigi keleti bővítések mindegyikénél). Orbán tehát olyan pillanatban akar áltámogatást kapni a lakosságtól, amikor ennek még nincs itt az ideje. De persze nem is erről van szó, ezt mindenki pontosan tudja. Ahogyan azt is, hogy Európára olyan szerep vár, amilyenre nem volt felkészülve, s ebben a mai magyar kormány szemben áll a nagy közösséggel, Ukrajna ennek csak megjelenítője.
A szemünk előtt kibontakozó nagy átalakulásban az Egyesült Államok jó eséllyel inkább az újszovjet birodalom érveit fogadja el a gyors (?) ukrajnai békéért cserébe: igazi imperialista gondolkodással az érintett feje felett elfogadná, hogy az elfoglalt kelet-ukrajnai területek és a Krím az agresszor jutalma legyen. Az EU elsöprő többsége és a hozzá csatlakozó országok ezzel nem értenek egyet. Ukrajna támogatói a múlt héten újabb 21 milliárd euró katonai támogatást szavaztak meg. Donald Trump brutális gátlástalansága is kellett ahhoz, hogy Európa ráébredjen: saját kezébe kell vennie védelmét – írtuk nemrégiben. Az amerikai vezetés NATO-val kapcsolatos ellentmondásos nyilatkozatai új helyzetet teremtettek. A bejelentett 800 milliárd eurós felfegyverzési program, az európai hadiipar feltámasztása és piacának megteremtése sajnos elkerülhetetlen. A „hajlandók/tettrekészek koalíciója” (coalition of the willing) már most túllép az EU keretein, és befogad olyan országokat, mint az uniós tagságot makacsul elutasító Izland, a brexittel távozott Nagy-Britannia, rajtuk kívül Kanada, Ausztrália. Utóbbiak csatlakozása azt mutatja, hogy az „ukrajnai” brit-francia (katonai) tengely köré villámgyorsan új transzatlanti erőközpont szerveződhet. És erre egyre nagyobb szükség van, mert Amerika a vámháborúval is megfejelve láthatóan más utat választ. Ebben a helyzetben a kibővített, immár hangsúlyosan védelmi szövetségi jegyet is felmutató EU+ feladata a II. világháború után meghirdetett feltartóztatás (containment) politikájának leporolása. A George F. Kennan amerikai diplomata által kidolgozott, Truman-elvként is ismert elképzelés, majd gyakorlat lényege, hogy a sztálini szovjet fenyegetést minden területen fel kell tartóztatni, és folyamatos nyomással kell előidézni a rendszer bukását. Moszkva jelenlegi elszigetelésével a legalább minimálisan értékőrző Nyugat ezt az eszközt vette elő, és ehhez keres magának társakat. Az EU+ válhat ennek szervezetévé és motorjává, kényszerűségből az Egyesült Államok nélkül, mert ez sajnos elveszítette megbízható partner nimbuszát. A bizalom megroppant iránta. A szekér velünk vagy nélkülünk halad tovább. És ebben óriási szerep vár Ukrajnára. A legerősebb hadseregek egyike az övé Európában, határországként a szovjet fenyegetés frontállama (helyettünk!). Ráadásul a kárpátaljai magyarok (akik állítólag oly fontosak Orbánnak) megmaradásának, hazaköltözésének egyetlen reménye, ha Ukrajna megerősödve megmarad és részévé válik a nagy nyugati erőközpontnak.
(Címlapképünkön: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, António Costa, az Euróapi Tanács elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az Európai Unió rendkívüli csúcstalálkozójára érkezik az Európai Tanács brüsszeli épületében 2025. március 6-án. Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
