Tiszta légteret!

  • 2001. szeptember 27.

Publicisztika

Az Országgyűlés hétfői plenáris ülésén - amelyen hozzájárult ahhoz, hogy az esetleges ellencsapás idején az Egyesült Államok hadserege használhassa a magyar légteret - két fontos belpolitikai esemény történt.

n Az Országgyűlés hétfői plenáris ülésén - amelyen hozzájárult ahhoz, hogy az esetleges ellencsapás idején az Egyesült Államok hadserege használhassa a magyar légteret - két fontos belpolitikai esemény történt.

A légtérrel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslathoz a kormány utólag, az egyeztetések után hozzácsapott még egy passzust arról, hogy a Malévnál - 950 millió dollár erejéig - készfizetői kezességet vállal. (A terrortámadások miatt a biztosítótársaságok legfeljebb 50 millió dollárig vállalnak kockázatot.)

A két javaslat együttes megszavazása törvénysértő lett volna: a garanciavállalás ugyanis a költségvetési törvény módosítását feltételezi, amiről ugye szó sem volt. Az MSZP és az SZDSZ éppen ezért nem volt hajlandó tárgyalni ilyen formában az ügyről, Áder János házelnök mégis voksoltatni kívánta a képviselőket, minek következményeként az Országgyűlés nem döntött volna a légtér kétharmados támogatást igénylő átengedéséről; az amcsik erre néznek hülyén, a Fidesz agitproposai meg törhetik a fejüket, hogyan hordják át a szarkupacot az ellenzék háza elé.

Nem ez az első eset, amikor a Fidesz egyik-másik magas közjogi méltóságra felvergődött vezetője úgy viselkedik, mint egy banánköztársaság minisztériumi osztályvezetője; de először történt meg, hogy egy józan gondolkodású kormánytag szembemegy a polgári kemény mag valamelyik bajnokával. Martonyi János külügyminiszter tőle szokatlan élességgel jegyezte meg, hogy "feltétlen érdekek fűződnek" a két javaslat külön tárgyalásához, s így a légtéri döntés gond nélküli abszolválásához. Ebbe aztán Áder házelnök és a kormány is belenyugodott; a megfelelő testületi állásfoglalások után, immár szabályosan - külön -, mindkét javaslatot elsöprő többséggel fogadta el az Országgyűlés. (Tényleg nem értjük, miért csesztetik a jobboldalon Martonyit egykori MSZMP-s múltja miatt; lehetne több ilyen kormánytag is, akkor tán nem kellene mind többször arra gondolnunk: nem is az az igazi baj Orbánékkal, hogy meglehetősen tágan értelmezik a közpénzek felhasználhatóságát, hanem az, hogy brutálisan tehetségtelenek a kormányzáshoz.)

Lehet persze, arra számított a Fidesz-vezérkar, hogy a támadás miatti zűrzavarban senki nem figyel olyan apróságra, hogy törvény (ez esetben a költségvetési) határozatban nem módosítható. Pedig nem ártana észen lenniük; mindenekelőtt a MIÉP miatt, amelynek vezetője az ülésnap másik figyelemre méltó mozzanatát produkálta.

Csurka hétfőn a légtér-átengedési vitában lényegében korábbi mondandóját ismételte, ám sokkal rafináltabban. Kifejezte részvétét, ám egyúttal felhívta a figyelmet, hogy ideje a "gondolkodás szabadságára" is ügyelnünk: nem tudni pontosan, hogy mire szól a felhatalmazás, így pártja nem is adja meg az Egyesült Államoknak.

Kár lenne tagadni, hogy Csurka olyan nótát fúj, amit sokan szívesen hallgatnak. Nem kevés honfitársunk borzong meg azt hallván, hogy New York a "zsidópolitika" következménye, mi több, a város elleni terrortámadást kifejezetten az izraeli titkosszolgálat, a Moszad szervezte. Csurka alapállása hiába romlott, ha a polgár közben olyanokat hall, hogy Amerikában rockszámokat tiltanak be, meg arabnak látszó (szikh) férfit durrantanak le, és nem ért semmit az egészből, csak a felhajtást látja, az a benyomása, hogy a kérdés voltaképpen arra szűkült, hogy Afganisztánnak van-e sapkája vagy sincs. Csurka jól érzékeli a közhangulat egy markáns vonulatát, és arra építi mondandóját.

Ezzel egyszersmind mattolja is Orbánékat.

Hisz nem csak a dumáról van szó immár. Azt esetleg nem hallják meg odaát. (Meghallják egyébként.) A MIÉP konkrétan a légtér átengedéséről szóló törvényjavaslat ellen szavazott, amiből az következik, hogy 2002 után is így szavazna hasonló helyzetben. Mármost egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbánék a MIÉP támogatása nélkül nem tudnak majd kormányon maradni (már ebben a ciklusban is sokszor szorultak Csurkáék segítségére); azt elfogadni pedig nagy rizikó. Öncsalás abból kiindulni, hogy végül Haidert meg Berlusconit is lenyelte Európa. Egyrészt ez korántsem biztos, másrészt pedig Olaszország pozíciója nem vethető össze Magyarországéval (de még Ausztriáé sem), velünk könyebben statuálhat példát a nemzetközi közösség. Ha a Fidesz azzal a párttal alakít kormányt, amelyik New York és Washington megtámadásának a napján nemcsak beszélt arról, hogy "a világ népei visszavágtak", de a maga eszközeivel aktívan támogatta is a "visszavágást", Magyarországot nem pusztán érzelmi alapon, hanem racionális megfontolásokból fogja megbízhatatlan partnerként kezelni a nyugati világ. Szevasz, Amerika, szevasz, EU, szevasz, transzatlanti felzárkózás.

Ideje lenne tán a Lendvay utcában ezen is elmorfondírozni, és nem csak azon ügyeskedni feszt, hogy hogyan játszhatók ki a Magyar Köztársaság törvényei.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.