Csillag István

Tücsökszerenád

Orbán Viktor gazdaságpolitikájának elmúlt három éve

  • Csillag István
  • 2023. szeptember 20.

Publicisztika

Orbán felcserélte a célt és az eszközt a gazdaságpolitikában – írtam e lapban bő három éve.

(Minden fordítva, Magyar Narancs, 2020. július 2.) Autokratikus hatalomgyakorlásának nem a nép jóléte a célja, hanem családja gazdagodása és a hatalom megtartása. Akkor a Covid előtti utolsó „békeév”, 2019 adatai alapján vizsgáltam a magyar gazdaságpolitikát. Azóta a makrogazdasági fundamentumok és a gazdaságpolitika külső feltételrendszere is átalakult – ám Orbán céljainak hierarchiája mit sem változott. Annak ellenére sem, hogy a növekedés a járvány utáni felpattanást követően mérséklődik, hogy a fizetési mérleg és az államháztartás mérlege is deficites (ez az ikerdeficit), hogy az államadósság újra növekedésnek indult, a fogyasztói árak növekedési üteme háromszorosan haladja meg az európai átlagot, és az uniótól érkező források ma pusztán a földalapú támogatásokra korlátozódnak. A megváltozott körülmények az önkényuralmat csak újabb eszközök használatára késztették.

A „szuverén gazdaságpolitikát” Orbán a külső befolyástól, az IMF-től és az Európai Uniótól való megszabadulásra és a belső ellenőrzés kikapcsolására alapozta, ehhez pedig azt a látszatot keltette, hogy fegyelmezett gazdálkodást folytat, és fenntartható növekedési pályára állította az országot. Ám 2021-től nem érkeznek az uniós transzferek, s ezek devizatartalékot növelő, a költségvetési hiányt finanszírozó és a növekedést olajozó funkciója helyére a korábban elutasított – kamatfizetési kötelezettséggel járó – devizakötvény-kibocsátás lépett (2022-ben például a szamurájkötvény és zöldpanda-kötvény). A devizakötvény-állomány háromszorosára nőtt (3,6 milliárdról 9,54 milliárd forintra), miközben a kínai, japán, dél-koreai működőtőke-befektetések, az akkumulátorberuházások első beérkező részletei is javítják a fizetési mérleg statisztikáit. Most nincs pénzügyi válság, mint 2008-ban, amikor a pénzpiacok befagytak, és Magyarország a szükséges forrásokhoz az IMF, a Világbank és az EU segítsége nélkül nem volt képes hozzájutni. Ám a központi költségvetés hiánya – elsősorban a Covid, valamint a Covid utáni gazdaságélénkítés ürügyén a választások előkészítésére és az Orbán oligarchiái­nak kiáramló állami pénzek hatására – most sem kicsi (2020-ban a GDP 7,5, 2021-ben 7,1, 2022-ben 6,1 százaléka), és az államadósság sem sokkal csökkent a GDP 80 százaléka alá. Ebben a GDP „felpuffadása” (az infláció) játszott szerepet. 

A költekezés

Orbán a 2022-es választások előtt óriási összegeket költött a hatalma megőrzésére. 2021 októbere és 2022 áprilisa között a GDP közel 10 százalékára vállalt kötelezettséget: a 2021-ben már befizetett személyi jövedelemadó visszatérítésére, a 25 év alattiak adómentességére, a 13. havi nyugdíj teljes összegének a visszaadására, a nyugdíjprémiumra, a fegyveres testületek „fegyverpénzére”, a munkáltatói járulékok 4 százalékpontnyi csökkentésére, a központi béremelésekre, és külön a GDP 5 százalékát elérő beruházási kezdeményezésekre. Az eszeveszett pénzszórás inflációs hatását növelte a „népszerűség-fokozó” bérminimum- és minimálbér-emelés is. Az oligarchák kivitelező építőipari kapacitásainak a lekötésére kitalált lakásépítési, -felújítási és -vásárlási kedvezmények (így a csok, a kedvezményes hitelek) elképesztő mértékben meglökték az ingatlan­árakat. A költségvetés hiányát nem azonnal, hanem 2023-ra növelte tovább a Magyar Nemzeti Bank vesztesége. Ezt azok a hitel- és kötvényvásárlási programok okozták, amelyekkel a MNB alacsony kamatozású hiteleket folyósított Orbán embereinek, s amelyek fedezete a kereskedelmi bankoknak az MNB-nél magas kamaton elhelyezett betétállománya volt. Az MNB veszteségét (valójában az oligarchák olcsó finanszírozását) ugyancsak az adófizetők állják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.