Csillag István

Tücsökszerenád

Orbán Viktor gazdaságpolitikájának elmúlt három éve

  • Csillag István
  • 2023. szeptember 20.

Publicisztika

Orbán felcserélte a célt és az eszközt a gazdaságpolitikában – írtam e lapban bő három éve.

(Minden fordítva, Magyar Narancs, 2020. július 2.) Autokratikus hatalomgyakorlásának nem a nép jóléte a célja, hanem családja gazdagodása és a hatalom megtartása. Akkor a Covid előtti utolsó „békeév”, 2019 adatai alapján vizsgáltam a magyar gazdaságpolitikát. Azóta a makrogazdasági fundamentumok és a gazdaságpolitika külső feltételrendszere is átalakult – ám Orbán céljainak hierarchiája mit sem változott. Annak ellenére sem, hogy a növekedés a járvány utáni felpattanást követően mérséklődik, hogy a fizetési mérleg és az államháztartás mérlege is deficites (ez az ikerdeficit), hogy az államadósság újra növekedésnek indult, a fogyasztói árak növekedési üteme háromszorosan haladja meg az európai átlagot, és az uniótól érkező források ma pusztán a földalapú támogatásokra korlátozódnak. A megváltozott körülmények az önkényuralmat csak újabb eszközök használatára késztették.

A „szuverén gazdaságpolitikát” Orbán a külső befolyástól, az IMF-től és az Európai Uniótól való megszabadulásra és a belső ellenőrzés kikapcsolására alapozta, ehhez pedig azt a látszatot keltette, hogy fegyelmezett gazdálkodást folytat, és fenntartható növekedési pályára állította az országot. Ám 2021-től nem érkeznek az uniós transzferek, s ezek devizatartalékot növelő, a költségvetési hiányt finanszírozó és a növekedést olajozó funkciója helyére a korábban elutasított – kamatfizetési kötelezettséggel járó – devizakötvény-kibocsátás lépett (2022-ben például a szamurájkötvény és zöldpanda-kötvény). A devizakötvény-állomány háromszorosára nőtt (3,6 milliárdról 9,54 milliárd forintra), miközben a kínai, japán, dél-koreai működőtőke-befektetések, az akkumulátorberuházások első beérkező részletei is javítják a fizetési mérleg statisztikáit. Most nincs pénzügyi válság, mint 2008-ban, amikor a pénzpiacok befagytak, és Magyarország a szükséges forrásokhoz az IMF, a Világbank és az EU segítsége nélkül nem volt képes hozzájutni. Ám a központi költségvetés hiánya – elsősorban a Covid, valamint a Covid utáni gazdaságélénkítés ürügyén a választások előkészítésére és az Orbán oligarchiái­nak kiáramló állami pénzek hatására – most sem kicsi (2020-ban a GDP 7,5, 2021-ben 7,1, 2022-ben 6,1 százaléka), és az államadósság sem sokkal csökkent a GDP 80 százaléka alá. Ebben a GDP „felpuffadása” (az infláció) játszott szerepet. 

A költekezés

Orbán a 2022-es választások előtt óriási összegeket költött a hatalma megőrzésére. 2021 októbere és 2022 áprilisa között a GDP közel 10 százalékára vállalt kötelezettséget: a 2021-ben már befizetett személyi jövedelemadó visszatérítésére, a 25 év alattiak adómentességére, a 13. havi nyugdíj teljes összegének a visszaadására, a nyugdíjprémiumra, a fegyveres testületek „fegyverpénzére”, a munkáltatói járulékok 4 százalékpontnyi csökkentésére, a központi béremelésekre, és külön a GDP 5 százalékát elérő beruházási kezdeményezésekre. Az eszeveszett pénzszórás inflációs hatását növelte a „népszerűség-fokozó” bérminimum- és minimálbér-emelés is. Az oligarchák kivitelező építőipari kapacitásainak a lekötésére kitalált lakásépítési, -felújítási és -vásárlási kedvezmények (így a csok, a kedvezményes hitelek) elképesztő mértékben meglökték az ingatlan­árakat. A költségvetés hiányát nem azonnal, hanem 2023-ra növelte tovább a Magyar Nemzeti Bank vesztesége. Ezt azok a hitel- és kötvényvásárlási programok okozták, amelyekkel a MNB alacsony kamatozású hiteleket folyósított Orbán embereinek, s amelyek fedezete a kereskedelmi bankoknak az MNB-nél magas kamaton elhelyezett betétállománya volt. Az MNB veszteségét (valójában az oligarchák olcsó finanszírozását) ugyancsak az adófizetők állják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.