Miközben az Egyesült Államok kormánya pár napig teljes erőbedobással azon ügyködött, hogy összeomlásra késztesse a tőzsdét és idegösszeomlást okozzon a befektetőknél – nevezzük akárminek azokat az irreális vámokat, amiket alig egy hét után kénytelen volt felfüggeszteni Trump –, szinte el is felejtettük, hogy pár héttel ezelőtt még voltak, akik az orosz-ukrán békét remélték az új adminisztrációtól.
Márpedig úgy tűnik, hogy míg Trump az Antarktisz lakatlan szigetein élő pingvineket vámokkal sújtotta, a béketerv lement a lefolyón, és még csak senki utána sem néz.
Múlt pénteken ismét az a Steve Witkoff járt Szentpéterváron, aki korábban már találkozott az orosz féllel, és eredménytelenül tért haza. Trump különmegbízottja magával Vlagyimir Putyinnal tartott megbeszélést, hogy előmozdítsa a tűzszüneti tárgyalásokat. Noha találkozójuk már a harmadik volt a háború óta, áttörésre senki sem számít. A békéről kevesebb szó esik, a kapcsolatok „normalizálásáról” és egy esetleges Trump–Putyin-csúcsról már egy kicsivel több – írta a New York Times.
Aztán a Reuters kiderítette, miről esett még szó: az Egyesült Államok rátenné a kezét arra a kulcsfontosságú gázvezetékre, amelyen keresztül orosz gáz jut el Európába Szudzsán és Ungváron keresztül. Zelenszkij kommentárja óvatos visszautasítással ér fel, és nem véletlenül nevezték „gyarmati típusú” követelésnek az amerikaiak ötletét a hozzáértők.
A „tettrekészek koalíciója” és Ukrajna szövetségesei – mintegy ötven ország képviselői – közben Brüsszelben tanácskoztak. A német védelmi miniszter, Boris Pistorius megint azt hangsúlyozta, hogy Oroszország nem törekszik békére. John Healey brit védelmi miniszter több mint 21 milliárd euró értékű katonai segélyt jelentett be légvédelemre, drónokra és javítókapacitásokra.
Eddig minden várakozást alulmúlt Trump belépése
Érdemes azért feleleveníteni, milyen megoldásokat vártunk Trumptól, aki a kampányában is béketeremtőként beszélt magáról! Már csak azért sem szabad elfelejteni az ígéreteit, mert Orbán Viktor is ilyen várakozásokkal nézett a Trump-elnökség elé (sőt, ezzel indokolta támogatását Trump iránt), és amikor az euróárfolyam benézett a 400 forintos ár alá, büszkén kommentálta a közösségi médiában: „Ilyen a béke.”
Március végén a Trump-kormányzat még büszke volt rá, hogy megállapodás született egy részleges tűzszünetről. Aztán lassan kiderült, amit Sz. Bíró Zoltán már februárban megjósolt lapunknak adott interjújában: „Trump mesteri béketerve egyelőre inkább dilettáns ügyetlenkedésnek tűnik.”
Már a részleges tűzszünet is kudarc volt, az Egyesült Államok ugyanis a fegyverek teljes némaságát követelte a felektől, amire Ukrajna rá is bólintott Dzsiddában. „Az oroszoknál pattog a labda” – ez volt akkor a mondás, Marco Rubio külügyminiszter és Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó pedig azzal a lendülettel tovább is utazott Moszkvába. Pedig a putyinista propagandamédia még aznap este arról cikkezett, hogyan kellene bűnbakot csinálni Zelenszkijből, és folytatni a háborút.
A Kreml csűrte-csavarta, de végül elutasította a harmincnapos tűzszünetet, és a részleges tűzszünetet is szűkebbre jelölte ki: míg az ukránok az „energia- és infrastruktúra-létesítmények” elleni támadások szüneteltetéséről beszéltek, Oroszország kizárólag az „energetikai infrastruktúrát” említette. Ha figyelmen kívül hagynánk azt, hogy Oroszország rögtön megszegte a saját ígéretét – de azért ne hagyjuk! –, ez a megállapodás is a Kremlnek kedvezett, hiszen megvédi azokat az orosz olajraktárakat és feldolgozóüzemeket, amelyek nélkülözhetetlenek a háborúhoz, ellenben könnyű célpontok lennének az ukrán drónoknak. Az ukrán energiahálózat elleni orosz támadások viszont egyre kevésbé kritikus jelentőségűek, miután véget ért a tél. Sokkal nagyobb problémát jelentenek a „nem energetikai infrastruktúra” – kórházak, iskolák, lakóépületek – elleni támadások. Vasárnap egy Szumi városát ért rakétatámadásban legalább 31 embert gyilkoltak meg az oroszok.
Amikor az oroszoknak is megfelelő megbízott, Steve Witkoff elmesélte, hogy Putyin egy Trump-portrét ajándékozott Trumpnak, aki majdnem elsírta magát a kedves gesztustól, szinte mindenki a fejéhez kapott Európában. A megbízott eleve úgy került oda, hogy Putyin részéről jelezték, az eddigi Ukrajna-ügyi különmegbízottat Keith Kelloggot nem látják szívesen, mert „elfogult”. Witkoff Moszkvából hazatérve „diplomáciai előrelépésekről” beszélt, ám beismerte, hogy területi kérdésekben nem sikerült megállapodni – mintha nem területi kérdésekről szólna ez az egész háború a kezdetektől fogva. Mellette képes volt Donyeckről, Luhanszkról, Zaporizzsjáról és Herszonról „orosz ajkú területekként” beszélni. Illetve képes lett volna, de az oroszokkal szimpatizáló Tucker Carlson interjújában a két ukrán megye neve hirtelen nem is jutott eszébe.
Aki ezen a ponton úgy látta, hogy az amerikaiak által közvetített béketárgyalások inkább emlékeztetnek egy Adam McKay-tragikomédiára, az nem téved.
Március 25-én a Fehér Ház bejelentette, hogy Oroszország és Ukrajna meg fog állapodni a harcok beszüntetéséről a Fekete-tengeren. Ez megintcsak a Kremlnek jött jobban, Ukrajna ugyanis már korábban kivívta a gabonaszállító hajói szabad áthaladását, megbénítva a hírhedt orosz flottát: a 74 hadihajó körülbelül egyharmadát megsemmisítette vagy megrongálta, a többi pedig visszavonult orosz vizekre. Ez egy olyan terep, ahol Ukrajnának vannak lapjai – írta epésen a Naval News. Ezt a győzelmet a tengeri tűzszünet akár meg is fordíthatja. Ukrajna azonban elfogadta a megállapodást – mit tehetett volna? –, mire Oroszország további engedményeket követelt: többek között a szankciók enyhítését és egyes orosz bankok visszatérését a SWIFT-rendszerbe.
Putyin nem mutatta jelét annak, hogy feladta volna háborús céljait. Sőt.
Március 27-én nagy médiakísérettel látogatást tett az Arkhangelszk nevű nukleáris tengeralattjárón, ahol Zelenszkijt ostorozta azért, mert nem tart demokratikus választásokat háborús időben. Megismételte a Kreml hazugságait arról, hogy az egész ukrán kormány fegyveres neonáci csoportok markában van, és azt javasolta, hogy Ukrajnát helyezzék orosz és amerikai (esetleg európai) ideiglenes igazgatás alá addig, míg nem tartanak választást. Pár nappal később 150 ezer férfi behívását rendelte el kötelező katonai szolgálatra április 1-je és július 15-e között – ez a legnagyobb sorozási hullámot jelenti az elmúlt 14 évben.
Putyin üzenete egyértelmű volt: addig nem hajlandó tárgyalni a „békéről”, amíg Ukrajna el nem veszíti a szuverenitását, és nem moszkovita bábkormány kerül hatalomra Kijevben.
Trump golfozik
Március 30-án az amerikai elnök az NBC News adásában úgy nyilatkozott, „nagyon dühös” és „ki van borulva” Putyin hajthatatlansága miatt, sőt, tőle szokatlan módon szankciókat is kilátásba helyezett Oroszországgal szemben. „Ha nem sikerül megállapodásra jutnunk Oroszországgal az ukrajnai vérontás megállításáról, és ha úgy gondolom, hogy ez Oroszország hibája – ami lehet, hogy nem az –, de ha úgy gondolom, akkor másodlagos vámokat vetek ki az olajra, minden Oroszországból származó olajra... Ez azt jelentené, hogy ha valaki orosz olajat vesz, nem üzletelhet az Egyesült Államokkal. 25-től 50 százalékos vám jöhet minden olajra.”
Trump nem túl határozott fellángolása talán Alexander Stubb finn miniszterelnöknek köszönhető, aki az előző napokban az elnöknél járt Mar-a-Lagóban. A finn kormányfő évtizedek óta nagyszerű golfjátékos, ösztöndíjat is nyert Dél-Karolinában, és a finn nemzeti golfcsapat tagja volt – ez máris szimpatikusabbá tehette az elnökség idején is órákat golfozó Trump szemében, mint bármi más. Stubb később annyit elmondott a nem hivatalos találkozóról, hogy beszámolt Trumpnak Oroszország azon „szokásáról”, hogy lezárt megállapodások után újabb engedményeket követel. Egyes feltételezések szerint Stubb azt sugallhatta a hiúságáról ismert elnöknek, hogy „gyengének” tűnik Putyinnal szemben.
Trump azonban nem sokkal később megint békülékeny hangot ütött meg Putyinnal aki szerinte „nem fogja megszegni a szavát”, és Zelenszkijt bírálta, mert az ásványkincs-megállapodás kútba esett. Közben újabb oroszok elleni szankciókat oldottak fel Kirill Dmitrijev elnöki különmegbízott ellen, hogy Washingtonba utazhasson tárgyalni. Az NBC értesülései szerint Trump igen önfejű az orosz-ukrán kérdésben: még a tanácsadói is arról győzködték, hogy ne hívja fel Putyint, amíg az oroszok bele nem mennek egy teljes körű tűzszünetbe – hiába.
Dmitrijev az Oroszországi Közvetlen Befektetési Alap, az RFPI vezérigazgatója, így minden valószínűség szerint többet beszéltek bizniszről, mint békéről. Az orosz partner látványosan hanyagolta Ukrajna témáját, és azt állította, Trump embereivel az orosz-amerikai kapcsolatok helyreállításáról és az északi-sarkvidéki együttműködésről beszéltek. A fejlemények megint felerősítették azt a narratívát, miszerint a két nagyhatalom Ukrajna közös gyarmatosítására készül. És tessék: március elején a Financial Times arról írt, hogy a két ország szívesen kipofozná az Északi Áramlat 2-t, és ebben a német Matthias Warnignek, a Nord Stream AG ügyvezető igazgatójának is fontos szerep jutna, aki egykori Stasi-ügyökként Putyinnal is jó barátságot ápolt még a régi KGB-s időkben.
Pedig, ahogy Constanze Stelzenmüller, a Brookings Institution kutatója írja a Financial Times hasábjain, az Északi Áramlat 2 újranyitása végzetes hiba lenne a Nyugat részéről, ráadásul olyan orosz-amerikai egyezség kell hozzá, ami Németország hallgatólagos jóváhagyásával jön létre. Félő, hogy a CDU és az SPD politikusai nem így gondolják, és ezek a konzervatív körök nyitottak lennének, hogy újra orosz gáz muzsikáljon a csövekben. Ez nemcsak aláásná Ukrajna függetlenségét, megnyitná a pénzcsapot a Kreml háborújához, de Európa egységét is veszélyeztetné.
Nőtt az orosz támadások ereje
A béke csak messzebbre került az elmúlt hetekben. Dmitrijev látogatása után Oroszország fokozta támadásait az ukrán lakónegyedek ellen. Krivij Rih városában egy rakéta egy játszóteret talált el, ahol kilenc gyermek és tizenegy felnőtt vesztette életét, a tragikus eset után az ENSZ Biztonsági Tanácsa gyűlést hívott össze.
Az orosz támadások intenzitása másfélszeresére nőtt, mióta Trump profitorientált „béketerve” működésbe lépett. Az amerikai elnök pedig mindössze annyit bírt kinyögni: „Nem szeretem a bombázást” – illetve a háború el sem kezdődött volna, ha ő lett volna az elnök 2022-ben.
Zelenszkij április 7-én számokkal illusztrálta, hogyan fokozza a nyomást Putyin a megtámadott országon:
egy hét alatt közel 670 irányított bombát vetett be ukrán célpontok ellen, mintegy száz dróntámadást hajtott végre kamikaze-drónokkal, több mint 30 rakétát lőtt ki, miközben a nyugati szövetségesek gyakorlatilag nem reagálnak semmire.
Mark Rutte, a NATO főtitkára szintén arról beszélt, hogy az ukrajnai front a „rossz irányba mozdul el” .
Olekszandr Szirszkij, az ukrán hadsereg főparancsnoka a napokban arra utalt, hogy Oroszország tavaszi offenzívája már el is kezdődött a szumi és a harkivi régióban. Ez nem jelenti azt, hogy Putyin ereje teljében lenne, annyira pedig biztosan nincs jó pozícióban, mint Trump gondolja. A brit hírszerzés információi szerint lendületük november óta csökken, miközben az ukrán csapatok több helyen visszavágtak és visszafoglaltak elvesztett állásokat. Igaz, a kurszki régió elveszett, de azért maradt ott annyi ukrán, hogy nagyobb orosz erőket lekössön, a Belgorod régióban pedig új frontot is nyitott orosz területen. A korlátozott tűzszünet miatt Ukrajna tartózkodik az orosz olajlétesítmények megtámadásától, drónjai elérik az orosz hadiipari üzemeket, többek között robbanóanyag- és dróngyárakat.
Az orosz-ukrán háború Trump hivatalba lépésének első 24 órájában nem zárult le, és a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a következő évben is zajlani fog. Amerika szerepéről még mindig nem tudunk biztosat mondani, abban pedig kár bízni, hogy a republikánusok Ukrajna-párti szárnya a demokratákkal összefogva bármit elérhetnének: lehet, hogy miként Észak-Korea esetében 2018-ban és 2019-ben, az elnök elengedi világjobbító terveit, amikor túl nehéznek ítéli őket. Ukrajna számára az egyetlen valódi biztonsági garanciák a saját hadserege jelenti.
A vámháború Oroszországot is megütheti
Oroszország azonban megérezheti Donald Trump vámháborújának hatását. Igaz, az elnök által egyszerűen „Liberation Day” néven illetett vámbejelentésekben nem esett szó az oroszokról. A Fehér Ház szóvívője szerint azért, mert úgyis szankciók vonatkoznak rájuk, de Amerika továbbra is milliárdos nagyságrendben bonyolít le kereskedelmet Oroszországgal, miközben még olyan jelentéktelen gazdaságokat is sújtottak a vámok, mint a lakatlan Herd-szigetek.
Elsőre úgy tűnhetett tehát, hogy Moszkva jól járt, és még egy lehetséges nyitásban is reménykedhetnek.
De a globális olajárak látványos zuhanásba kezdtek, és ez sokkal nagyobb érvágást jelent Oroszország számára, mint bármilyen közvetlen vám.
A Brent nyersolaj ára a közelmúltban 75 dollárról 62-ra esett a tarifák bejelentése után, az orosz Urals kőolaj ára 21 hónapos mélypontra, 51 dollárra süllyedt – emlékeztet a Kyiv Independent. Ez komoly veszteség, ha figyelembe vesszük, hogy egy hordó kitermelési költsége Oroszországban kb. 20 dollár. Az olaj- és gázbevételek pedig Oroszország költségvetésének több mint harmadát teszik ki – nagyjából ugyanígy harmadát jelentik a költségvetésnek a hadikiadások. Miután Trump visszakozott a vámokkal április 9-én, az árak némileg visszakapaszkodtak. De esésüket az is okozta, hogy Szaúd-Arábia megelégelte, hogy más OPEC+ országok titokban többet termelnek a megállapodottnál, így a saját kitermelését is növelte, hogy lenyomja az árakat. Ha pedig lassul a növekedés a világgazdaságban, az a nyersanyagok eladását is visszavágja – különösen a kínai iparban.
És nem csak az olaj szenved, hanem Oroszország földgázpiaca is megrendült: visszaestek az európai exportok, a Kínával való gázkereskedelem árazási viták miatt akadozik. Már tavaly nyáron, a két fél közötti tárgyalásokból az derült ki Pekingben, hogy Kína alacsonyabb árakat akar kicsikarni az oroszoktól.
Ha az olajár tartósan 70 dollár alatt marad, Oroszország gazdasági egyensúlya meginoghat, és ez a Kreml mozgásterének szűküléséhez vezethet. Ha pedig Trump vámháborúja elhozza a sokak által prognosztizált pénzügyi válságot, az az olajár drasztikus csökkenéséhez vezethet – egy olyan forgatókönyvhöz, amit Moszkva jobbnak látna elkerülni.
