Legát Tibor

Ünnepi készülődés

Költözik a Közlekedési Múzeum

Publicisztika

A veterán autókkal nem lehet mellényúlni. Legyen szó esküvőről, céges buliról vagy nemzetközi konferenciáról, a siker garantált, ha régi kocsival dobják fel.

De biztosra mehet az is, aki oldtimer-találkozót szervez; nem lehet bukni sem a trabantos felvonulással, sem a luxusautós Concours D’Elegance-szal, még a Moszkvics, illetve Zaporozsec klubok bolhapiacaira is tömegek kíváncsiak. A veterán autós találkozó általában népünnepély a nosztalgia jegyében. Tudományos-műszaki ismereteket a legritkább esetben közvetít, közlekedéstörténeti jelentősége lényegtelen. A hangsúly egyértelműen külsőségeken van, és szinte kizárólag a szórakoztató motívumok, a gyakran falunapos kulisszák dominálnak – nem véletlenül nevezik járműparádénak az efféle eseményeket.

Május 1-jén a Közlekedési Múzeum is old­timer-felvonulást szervezett, amelyen 250 privát veterán autó vett részt. A majálisként beharangozott eseményen Schneller Domonkos, a múzeum főigazgatója egy 1968-as évjáratú BMW motorkerékpárt vezetett.

Akkor még nem gondolta senki, hogy e könnyed rendezvény az Építési és Közlekedési Minisztérium alá tartozó múzeum jövőjét is jelképezheti. Alig két héttel a felvonulás után Lázár János egy vidéki kampányeseményen jelentette be, hogy a múzeumot Debrecenbe, az épülő BMW gyár közelébe költöztetné, július elején pedig a Népszavához is valahogy eljutott az a pályázati dokumentáció, amelyből már az derül ki, hogy Lázárék úgy tekintenek a Közlekedési Múzeumra, mint potenciális „élményfürdőre”, és nem úgy, mint országos gyűjtőkörű állami közintézményre.

125 év a lejtőn

Mielőtt megpróbálunk a jelenlegi abszurd helyzetre magyarázatot találni, érdemes megjegyezni, hogy a május 1-jei autós felvonulás apropója a Közlekedési Múzeum 125. évfordulójának megünnepelése lett volna, bár a nagy menetelésben pont arra nem jutott idő, hogy megemlékezzenek az intézmény múltjáról. Az évforduló tényén kívül szinte semmit nem tudhattunk meg a múzeum történetéről, ami egyebek mellett azért szomorú, mert végre lehetőség nyílott volna arra is, hogy méltóképp emlékezzenek meg az intézmény elfeledett alapítójáról, Banovits Kajetán MÁV-főtanácsosról (aki egy ideig a Magyar Labdarúgó Szövetségnek is elnöke volt). Banovits anno egymaga képes volt meggyőzni a kormányzati illetékeseket, hogy a magyar közlekedés reprezentatív millenniumi pavilonját a Városligetben ne bontsák le 1896 végén, hanem alakítsák át múzeumi célokra.

Az 1899. május 1-jén megnyílt Közlekedési Múzeum nemzetközi viszonylatban is egye­dül­álló volt, akkoriban ilyen jellegű állandó kiállítóhely alig volt a világon. Ám ahogy a világraszóló millenniumi földalatti vasút, úgy a Közlekedési Múzeum esetében is kizárólag a megnyitás tekinthető fényes eseménynek, a kibontakozás és a fejlődés elmaradt. A millenniumi csarnok kezdettől fogva szűknek bizonyult, s miután Banovits 1915-ben meghalt, a bővítés is lekerült a napirendről, a pavilont pedig többször is megpróbálták kisajátítani a Budapesti Nemzetközi Vásár számára. A ligeti épület sorsát végül az pecsételte meg, hogy 1944-ben súlyos bombatalálat érte – ezután több mint húsz évig nem volt állandó kiállítóhelye a hivatalosan továbbra is létező Közlekedési Múzeumnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.