Van egy Békés megye a valóságban, és egy a megyei újság világában

Publicisztika

Joga van-e tudni a Békés Megyei Hírlap olvasóinak, hogy szabálytalanságok miatt a Viharsarok egyik kistérségi társulásának közel félmilliárd forintot kell visszafizetnie? 

Ahogy arról a Narancs.hu elsőként beszámolt, szabálytalanságok egész sorára hivatkozva a Miniszterelnökség emberi erőforrás fejlesztéséért felelős államtitkársága a teljes támogatási összeget, 492 millió forintot visszaköveteli a Dél-békési Többcélú Kistérségi Társulástól és az ebben képviselt településektől (Battonya, Dombegyház, Kevermes, Medgyesegyháza, Mezőhegyes és Mezőkovácsháza - egy öt évvel ezelőtt elnyert és 2018-2020 között végrehajtott humánerőforrás-program vizsgálatánál tártak fel szabályatalanságokat). A történtek idején Varga Gusztáv fideszes mezőkovácsházi polgármester vezette az önkormányzati társulást. Varga azóta már nem polgármester és nem kistérségi elnök. Mégis a történtek miatt összehívott decemberi eleji rendkívüli kistérségi ülésen sokoldalú érintettsége okán feltűnő volt, hogy nem volt ott és nem szolgált minderre magyarázattal.

A részletekről már az ülést megelőzően beszámoltunk. A parázs hangulatú összejövetel után több maradt a kérdés, mint az ott született válasz. A kistérségi társulás menteni próbálja a menthetőt, ezért a közigazgatási eljárásban jogerősen lezárult ügyben bírósághoz fordul, egyben vizsgálóbizottságot állít fel, hogy megtudja, mi történt. Ami pedig aligha elhanyagolható: a kistérség nem képes visszafizetni a közel 500 millió forintot, mert megközelítőleg sincs ekkora forrása. Ezek a száraz és szikár tények.

Rossz hírek pedig nincsenek! – ez a félreérthetetlen magatartás és „tájékoztatási” alapelv jellemzi már hosszú ideje a KESMA-hoz tartozó, több mint kormányközeli, a valóságban propagandaorgánumként működő Békés Megyei Hírlapot és online változatát, a beol.hu-t is. Minden lapszámban, minden oldalon, majd’ minden cikkben – gyakorta egy fotón odaállítva a kormánypárti vagy a papíron független, de valójában a Fidesz embereként működő polgármestert – arról számolnak be, hogy épült ötven méter járda, megújult a községi orvosi rendelő mosdója, felújították a védőnők irodáját, új aszfaltburkolatot kapott valamelyik település utcája, családi vállalkozásban új vágóhíd létesült, új mikrobuszt vásárolt a település, és a kisvárosnak stabil a költségvetése. Minden szépül, minden épül, mindenre odafigyelnek, az előrelépés – legalábbis az efféle híradás alapján – napról napra érzékelhető a térség községeiben, városaiban. Lásd a mikrofonállványként készített interjúkat a településvezetőkkel.

Ebből végül az a minden elemében hamis kép bontakozhat ki, hogy Békés megye a valóságos és az élhető világok egyik legjobbika.

Ezt azok, akik nem teszik ki lábukat saját településekről vagy a Viharsarokból, talán el is hiszik. Sokan azonban már a lábukkal szavaztak – a térség lakossága ijesztő mértékben csökken – és az ország dinamikusan fejlődő térségeibe: Szegedre, Kecskemétre, Budapestre és agglomerációjába, valamint Székesfehérvárra és Győr környékére költöztek. Legalább ennyien, ha nem többen, meg sem álltak Ausztriáig, Németországig, Nagy-Britanniáig, Norvégiáig. Magyarán a felvázolt hazug kép, a „patyomkin-Békés megye”, valamint a valóság közötti ellentmondást illene feloldani. Hogyan lehetséges, hogy a rendszerváltáskor a megyék sorrendjében a középmezőny végén található Békés az utóbbi három évtizedben sikeresen leküzdötte magát a legutolsó helyek egyikére – ám közben minden nagyon rendben volt és van, fejlődik, gyarapodik és előrelép a térség és benne minden települése. Legalábbis a propaganda beszámolói erről árulkodnak.

De vissza a dél-békési társulás viharos üléséhez, amelyet rendkívüli jelleggel azért hívtak össze, mert súlyos szabálytalanságok miatt félmilliárd forintot vissza kell fizetni. Az ülésen megjelent a Békés Megyei Hírlap munkatársa, amiből azt a felelőtlen következtetést vonhattuk le elsőre, hogy a médium beszámol majd a történtekről. Ám utólag kiderült, ezt feltételezni merő naivitás volt. Lehet, hogy szellemi mazochizmussal határos, de kíváncsi voltam, mit ír a propagandalap a december első péntekjén tartott ülésről, amelyen kis híján egymás torkának estek a polgármesterek. Így aznap délután, majd este néztem az online verziót, mindhiába. Másnap reggel is tettem egy sikertelen próbát. Ekkor – jóhiszeműen – arra gondoltam, előbb a nyomtatott számba teszik be, amelyet majd követ az online megjelenés, de csalódnom kellett. A vonatkozó szombati, egyébként bővített terjedelmi lapszámban egy árva szó sem volt róla, majd hétfőiben, a keddiben sem – és azóta sem.

Ám történt valami más! A másnapi Békés Megyei Hírlapban egy, a jelentőségéhez képest bő terjedelmű beszámoló volt arról, hogy a térség fideszes országgyűlési képviselője sajtótájékoztatót tartott Pusztaottlaka és Gádoros polgármestereivel, ahol az a jó hírt jelentették  be – igazodva a már említett: rossz hírek pedig nincsenek alapálláshoz –, hogy az egyik község 2,6, míg a másik 1,9 millió forint rendkívüli támogatást kapott a Belügyminisztériumtól. Bár két kis településről van szó, ám elmaradottságukhoz, szegénységükhöz, így a tennivalókhoz képest olyan elenyésző ez a forrás, hogy erről én szégyelltem volna külön sajtótájékoztatót tartani. Erdős Norbert (Fidesz-KDNP) képviselő azonban nem. Tudni kell róla: ő ott van minden falunapon, minden disznótoron, minden szalagátvágáson, minden nyugdíjastalálkozón, minden galambkiállításon, minden faültetésnél, ahol valami szépet és jót lehet mondani.

Viszont nem volt ott választókerülete polgármestereinek kistérségi ülésén, ahol kellemetlen ügyről esett szó, a már említett tetemes összeg visszafizetéséről. Pedig úgy képzelném el egy parlamenti képviselő munkáját, így a térség képviseletét, ügyeinek felkarolását és menedzselését, hogy jóban és rosszban osztozik a törvényhozás tagja a helyi a gondokkal és az örömökkel. Egyben segítségét ajánlja fel. Kivéve a NER politikusát! Az az aprópénz, aminek érkezését bejelentette a sajtótájékoztatón egy ott élő család gondjait sem enyhítené, nemhogy a települését. Ez nem zavarta őt, ide ment el és erről tartott tájékoztatót. Nem akart szembesülni az ennél sokkal súlyosabb térségi gonddal. Ehhez pedig jó vazallus módjára lelkesen asszisztált neki a propagandaorgánum, mert csak az előbbiről „jóról” számolt be és nem az utóbbi „rosszról.”

A lap részéről ez az elhallgatás a manipuláció és a hazugság mindennapi megnyilvánulása. De emellett még az olvasó nyílt lenézése és kiskorúsítása is. Mert a valóság fontosabbik és súlyosabb feléről nem tudhat. A csekélyke milliók osztogatásáról szóló cikket ugyanaz médiamunkás jegyezte, akinek azóta is hiába várom a beszámolóját a kistérség 500 milliós visszafizetésről. No comment.

(Címlapképünk illusztráció, a Dél-békési Többcélú Kistérségi Társulás ülésén készült. Fotó: a szerző felvétele)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.