"Van több ezer ember az országban, akiknek a létezését Magyarország kormánya tagadja"

Magyarország kormánya szokatlan logikai kapcsolatot alakított ki egyes „gyermekvédelmi” intézkedéseivel az alkotmányosság, a férfi mellbimbók és az interszexualitás között. A jogalkotó ugyanis nem tud vagy nem hajlandó tudomást venni az egyedfejlődés törvé­nyei­ről, amelyek szerint nem csak két születési nem van.

A bizonyítást kezdjük a testszőrzettel.

Egy taxiban belehallgattam egy rádióműsorba, amely a következő új trend elemezgetéséből állt: mi az, hogy vannak nők, akik mostanában dacból nem borotválkoznak? A műsorvezetők álláspontja nagyjából tiszta volt: egy férfi számára a szőrös női láb nemkívánatos. Ellenérvként ugyan elhangzott, hogy a szőr a bőr természetes függeléke, a természeti valóság megjelenésére azonban rögtön lecsapott a társadalmi valóság. Evolúciós szempontból már semmi szükség a nők testszőrzetére – jelentette ki az egyik műsorvezető. Azt már nem fejtette ki, hogy ugyanezzel a logikával a férfi szőrzetnek miféle evolúciós jelentősége van.

Ezen a ponton egyébként is elvesztettem az érdeklődésemet, és kitört belőlem: a férfi mellbimbónak mi értelme van? Sofőröm hangosan felröhögött, és kijelentette, hogy őt ez marhára érdekelné, így belekezdtem a korai magzatfejlődés rejtelmeinek felvázolásába, gondosan kitérve az izgalmasabb részekre is: bizony, nem minden gyermek születési neme egyértelmű.

Az egyedfejlődés és a nemek

Leegyszerűsítve a korai magzatfejlődés első szakaszát: Ádám és Éva összetették, amijük volt. Egy-egy ivarsejtet, amelyek sejtmagjukban kromoszómák formájában tartalmazták a teljes genetikai információt, amivel rendelkeztek. A két ivarsejt egy sejthalmazzá lett.

Ez a genetikai (kromoszomális) nem megszületésének a pillanata, az apai ágról érkező X- vagy Y-kromoszóma és az anyai ágról kapott X-kromoszóma átörökítése. Ez persze egy hosszú folyamat első lépése a társadalmi nem eléréséig: ám a mindenki „csak” lány (XX) vagy „csak” fiú (XY) dichotómia már ezen a ponton megdől. Nem lehetetlen ugyanis az sem, hogy az ivarsejtek találkozása más nemi kromoszómakombinációt ad ki: például XXY-t.

Innen indul az embrió, aki a magzati fejlődés első 7–8 hetében pontosan ugyanolyan sejtkupac, mint bármelyik másik embrió. A nemek szempontjából először mindenki közömbös: a sejtkupacok fejlődése ebben a szakaszban azonos.

A nemi elkülönülés, a belső és külső nemi szervek fejlődése későbbi szakaszokban zajlik le, és még sok ponton eltérhet a hazai jogszabályok által ipso iure, azaz a jog erejénél fogva megengedett két születési nemtől.

Az embrió a kromoszómákon lévő gének hatására kezdi meg egyes sejtcsoportjain a nemi elkülönülést: férfi vagy női gonádtelepek alakulnak ki. Ezekből a sejtcsoportokból fejlődnek ki többek között a herék vagy a petefészkek.

Ma már tudjuk, hogy ez az elkülönülés az Y-kromoszómán lévő egyik gén (SRY) eredménye. Az SRY a heremeghatározó faktort kódolja (testis determining factor, TDF), aminek hatására az addig közömbös sejthalmazból hereszövet képződik. Hiányában viszont a gonádtelep petefészeknek megfelelő szövetté alakul (hiszen X-kromoszómája mindenkinek van, aki életképes). Tudjuk ezt azért is, mert léteznek XX, azaz női nemi kromoszómapárral élő férfiak, akiknél ez a gén „véletlenül” átkerült az apai Y-kromoszómáról; illetve mert vannak XY, azaz férfi nemi kromoszómapárral élő nők, akik esetében ez a gén nem tölti be a funkcióját. Az elkülönülés ezen a ponton egyetlen génen áll vagy bukik – és még ekkor sem borítékolható, hogy a nemi szervek kifejlődésével fiú vagy a lány születik-e Magyarországra.

 

Mikulások, Mikulák, és ami közte lehet

Fotó: MTI/Rosta Tibor

A genetikai nemek kérdése itt áthajlik a nemi szervek fejlődésének történetébe, ami végső soron a fizikai megjelenés szerinti, azaz fenotípusos nem irányába mutat. Ebben a fejlődési szakaszban a génektől a hormonhatások veszik át a vezető szerepet. Ha az embrióban a nemi elkülönülés során hereszövet jött létre, és képes tesztoszteront, a férfi nemi jelleget stimuláló androgén hormont termelni, a magzat jó eséllyel „fiúsodni” fog. Hereszövet nélkül vagy az androgénhatás elmaradása mellett pedig női nemi szervekre számíthatunk. Ez is kritikus pont: ahhoz, hogy az egyedfejlődés során a nemi szervek senkit ne ejtsenek zavarba a hazai jogszabályok miatt, a tesztoszteronnak biológiailag aktív formába kell átalakulnia. Ezt az átalakulást egy enzim végzi el (5-alfa-reduktáz). Ezt követően, ha rendelkezésre állnak a tesztoszteron aktív formájára érzékeny receptorok (és ez sem mindenkinek adott), akkor a kormányzat számára tulajdonképpen elfogadható közjószágok születnek.

Ám ha ez az enzim egy génmutáció miatt nincs jelen vagy nem megfelelően működik, születéskor a genetikai nem szerint (XY) fiú csecsemő lánynak tűnhet a külső nemi szervek alapján. Ilyenkor a gyermek külsőleg női nemi jelleggel rendelkezik, pubertáskor viszont az újabb hormonális hatások az „elférfiasodás” irányába mozdítják őt.

Ami komoly testi-lelki megpróbáltatás az érintett serdülők számára, hiszen az esetek jelentős részében lányként nevelik őket

– az olyan országokban mindenképpen, ahol a születés pillanatában akkor is fel kell dobni a fiú vagy lány érmét, ha a gyermek interszexuális.

Visszatérve a kiindulási ponthoz: bármi is történjen a magzatfejlődés során, mellbimbója mindenkinek lesz, mert genetikailag minden férfiban megvolt a lehetőség arra, hogy nő legyen. Ezt fordítva nem sok nő mondhatja el magáról.

Önazonosság vagy törvényrontás?

„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” – áll az Alaptörvény XVI. cikkének (1) bekezdésében.

A pszichoszexuális fejlődés a fent nagy vonalakban leírt biológiai egyedfejlődés alapjaira épül, és már kisgyermekkorban meghatározó szakaszai játszódnak le. A személyiség fejlődésével kialakul a testi-lelki sajátosságokhoz kapcsolódó pszichoszomatikus nem. Az így vállalt nemi szerepek és a szexuális magatartás főként a család, a barátok és társadalmi környezet hatására alakulnak tovább. A nemiség jogi értelemben történő, erőszakos dimenziófosztása – azaz a társadalmi nemek és szerepek változásának dogmatikus lefojtása a tudományos igazságokkal és a természeti valósággal szemben – ön- és közveszélyes törvényrontás.

Ma ebben az országban olyan társadalomban élünk, ahol ha a testről, a szexualitásról vagy a szexuális életről van szó, az űrt hazugságokkal és szégyennel töltjük meg. Éppen a keresztény mozgalmat a társadalmi viszonyok rendezésére felhasználó túlkompenzálás vezetett oda, hogy így összezavarodjunk: tilos erről világosan beszélned, de gyónd meg, te mocsok. Hasonlóképpen összezavar az Alaptörvény fent idézett, az ominózus 9. módosítással keletkezett passzusa is. Ha keresztény kultúrán alapuló nevelést kívánunk biztosítani gyermekeinknek, ki mondja meg, hogy mi számít értéknek? A keresztény szellemiségű Európában pár száz éve még 12–14 éves korú lányokat vettek feleségül. Mi ez a fanatikus felületesség?

Kik nem vannak?

„Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” [Alaptörvény, X. cikk (2)]

A tudományos kutatások értékelését listázó PubMed elsőre 48 321 találatot ad az „intersex” keresőszóra. Ez persze még nem szisztematikus irodalomkutatás, de első lépésnek megteszi. A szülészet-nőgyógyászat egyetemi tankönyve több mint 30 interszexuális állapotot különít el.

Interszexualitásról – az orvosi meghatározás szerint – akkor beszélünk, ha a nemi elkülönülés valamely szakaszában olyan esemény történik, ami „nem illik a sorba”. Szűkebb értelemben véve ez a genetikai, a gonadális és a fenotípusos nemi elkülönülés variációit jelenti – ez a természeti valóság jelenleg jobban ismert része. És ez még csak nem is a teljes természeti és társadalmi valóság, mivel az interszexualitás valószínűleg kiterjed számos egyedi hormonális (és genetikai) mintázatra is, amelyeket a tudomány még nem térképezett fel. Így tágabban értelmezve a jelenséget a pszichoszomatikus nem és a nemi identitás változatossága is idesorolható.

Mindezek fényében orvosilag minden olyan segítség indokolt, ami az egyént az önazonosság irányába mozdíthatja el.

Nem kell azonban ismeretlen területekre elkalandoznunk ahhoz, hogy a magyar közelmúlt sajnálatos eseményeinek abszurditása nyilvánvalóvá váljon: „Az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát” – egészült ki a gyermekvédelmi törvény.

Az elmúlt évek publikációi alapján egyre több gyermek születik valamilyen intersze­xuá­lis variációval (vagy a nemzetközi szakirodalomban keletkezik egyre több adat). A „harmadik” nem gyakorisága (szűkebb értelemben) a „tudományos kutatások” alapján valahol 1:2000 és 1:4500 közé tehető az élve születésekre nézve. Egy 14 177 csecsemőt bevonó török tanulmány szerint az arány magasabb, mint 1:1000-hez. Ezekben az esetekben a születési nem a külső nemi szervek alapján születéskor nem egyértelmű.

A tágabb értelemben vett interszexualitás ezzel szemben nagyságrendileg gyakoribb jelenség, akár minden 100 emberből 1-2 főt érinthet – ideértve az egyedi hormonális mintázatokat is. Egyedi neurokémiánk alapján az is széles skálán változik, hogy valaki mennyire éli meg a férfiasságát vagy nőiességét. A pontosabb számokhoz több ismeretre, körültekintő meghatározásra és törvény által elismert születésekre volna szükség.

Nemre való tekintet nélkül

A nemzetközi jogforrásokban számos olyan jogbiztonságot célzó tétel szerepel, amelyeket a magyar jogrend korábban befogadott: ilyen a megkülönböztetés általános tilalma és a legjobb védelem elve is. A legjobb védelem gerincét a személyi szabadság, a gyermekjogok, az egyenlőséghez és a jogképességhez való jogok alkotják. Mégis van pár ezer vagy több tízezer ember az országban, köztük gyermekek is, akiknek létezését Magyarország kormánya argumentum ad absurdum, azaz képtelenségre visszavezethetően tagadja, miközben minden állampolgár vonatkozásában előírja magának a kötelezettséget: védi a születési nemnek megfelelő önazonossághoz való jogot.

Valójában csak azokat védi, akik önként vagy kényszerből felveszik a kívánatos szerepeket.

Akik erre bármilyen okból nem képesek vagy nem hajlandóak, azoknak ma Magyarországon mégsem jár az Alaptörvénybe foglalt egyenlő bánásmód és azonos jogképesség.

„Másság” bármiből lehet, ami az emberbe van írva, vagy ami az emberből kiolvasható. Az előbbi az az univerzális genetikai kód, amely minden élettani és kórélettani folyamat hátterében fut; az utóbbi pedig minden olyan belső vagy külső hatás eredménye, amely a génkifejeződés folyamatait és végső soron az önkifejezést, az egyedi életet érinti. A természet sokféleségre törekszik. Ennek a sokféleségnek az egyed és a fajok szempontjából egyaránt evolúciós jelentősége van: az új életkörülményekhez történő alkalmazkodáshoz meg kell találni az ideális létformát. Ehhez ki kell próbálni mindenféle létformát.

Míg egyes bűncselekményekkel szemben az állam alkotmányos keretek között megelőző és megtorló hatalommal rendelkezik, addig a természet törvényei és a társadalmi valóság érintkezési felületén keletkező jogi tények felett már kevésbé van tényleges hatalma. Az interszexualitás vonatkozásában irreleváns homoszexualitásról vagy bármilyen szexuális magatartásról, irányultságról vitatkozni. Nem a társadalmi, hanem a természeti valóságban jelenik meg jogi tényként, hogy a gyermekeink vagy az unokáink két nem közé is születhetnek. Őket ki fogja megvédeni?

Az egyháznak és az államnak nem hihetünk. Ezek nem ismerik a törvényt.

A szerző orvos.