A Fővárosi Közgyűlés ünnepi ülésén Tarlós István az MTI tudósítása szerint úgy fogalmazott: Budapest a magyar nemzet politikai, kulturális, kereskedelmi, ipari és közlekedési központja, ezáltal „behelyettesíthetetlen szíve” is. Az elmaradhatatlan „demszkyzés” során a főpolgármester megjegyezte: 2010-től „két évtizednyi megkérdőjelezhető szervezettséget, átláthatóságot, létező működési zavarokat, súrlódásokat” kellett leküzdeniük.
Amikor Tarlós arról beszél, hogy Budapest az ország „behelyettesíthetetlen szíve”, megfeledkezik arról, hogy a kormány az elmúlt hét évben sikerrel helyettesítette be önmagát a főváros önkormányzatának szerepébe, megcsorbítva Budapest autonómiáját, és gyámság alá helyezve a fővárost. Azt a várost, amely ezt a gyámságot sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem érdemelte és nem is igényelte.
| ||
A 2010-től kezdődő időszakban a kormány elvette a főváros hatásköreinek, pénzének és vagyonának jelentős részét. Központosította egyebek mellett a főváros (és más önkormányzatok) két kiemelkedően fontos hatáskörét, az oktatást és az egészségügyet, továbbá rátette a kezét az ezeket kiszolgáló infrastruktúrára. Elvonta a központosított hatáskörökhöz rendelt forrásokat, sőt annál valamivel többet. http://www.magyarnarancs.hu/republikon/a-szabad-budapesthez-keves-tarlos-tavozasa-99188
Az elmúlt hét évben Orbán Viktor kormánya bevezette az úgynevezett feladatfinanszírozást, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a főváros, ez a „behelyettesíthetetlen szív” pontosan arra költhet, annyit és úgy, amire, amennyit és ahogyan azt a kormány megengedi neki, még akkor is, amikor a főváros a saját pénzét költi, illetve költené. Lásd: a régi metrószerelvények „felújítása” újak vásárlása helyett.
Keletről jött ötlet
Az idén márciusban forgalomba állt orosz metrókocsik története a tender 2014-es kiírásánál korábbra nyúlik vissza. Tarlós István és minden más érintett folyamatosan tagadta, hogy a végül nyertesként kihozott orosz Metrovagonmas útját előre kikövezték, de a pályázati procedúra körül akadtak furcsaságok.
Elvette a kormány a budapesti hulladékgazdálkodás bevételeit, hogy ennek nyereségéből finanszírozza a vidéki hulladékgazdálkodás veszteségeit, minek eredményeképpen a korábban színvonalas fővárosi közterület-fenntartás ellehetetlenült – értsd: Budapest egyre koszosabb. Hála a rezsicsökkentésnek, a főváros közműcégei gyakorlatilag a tönk szélén állnak: a beruházások leálltak, Budapest egy infrastrukturális időzített bombán ül.
Budapest vezetése gyakorlatilag már elfüstölt gázolajért és már kifizetett bérekért (a BKV adósságának átvállalásáért) cserébe adta át a kormánynak a Dagály fürdőt, hogy utóbbi ott megvalósíthasson egy máig emelkedő költségű, idegenforgalmi szempontból azonban tökéletesen érdektelennek bizonyult vizes-világbajnokságot.
| ||
De említhetném még a főváros közművállalatai között a legjobb osztalékot fizető Főgáz még önkormányzati tulajdonú részvénycsomagjának bőven a piaci ár alatti értékesítését az államnak, megjegyezve, hogy Tarlós István 2008-ban a részvénycsomag privatizációjáról szóló elképzeléseket még padlássöprésnek, a családi ezüst elherdálásának nevezte, persze ellenzékben.
Ha már az önkormányzati vagyon elherdálásánál tartunk: Tarlósék apróhirdetésben árulják a Bálnát; felkészül: Rác fürdő. Elment a teljes budapesti HÉV-hálózat, az Operettszínház, az Erzsébet tér és ki tudja, mivel lesz még szegényebb Budapest a választásokig hátralévő időben.
A magyar nemzet „behelyettesíthetetlen szíve” 2010 óta lábon hordja ki az infarktusokat, amelyeket az Orbán-kormány Budapest-ellenes politikája és a Tarlós-féle városvezetés fájdalmas hozzá nem értése okoz neki. Nem fedik el a sérüléseket az olyan látványos, de jórészt megkérdőjelezhető kormányzati beruházások sem, mint a Várkert Bazár felújítása, a Városliget indokolatlan beépítése, az elfogadhatatlanul drága új Puskás Stadion vagy a megbocsáthatatlanul ocsmány Duna Aréna.
A közelmúltban Tarlós István a Fidesz tisztújító (haha) kongresszusán azt mondta: a párt és a főváros kapcsolata nem volt mindig súrlódásmentes, de ő a Fidesz oldalán áll. A pálya másik oldalán azonban ott áll a 144 éves Budapest, amelynek alkalmas vezetés híján magának kell megküzdenie a fennmaradásért, a saját szerepét tökéletesen félreértelmező főpolgármester ugyanis nem a városához és a választóihoz, inkább a pártjához lojális.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
