Budapest a nemzet szíve? Kár, hogy megszakad
tarlos_orban_nepszava.jpeg

Így tette tönkre Orbán a fővárost

Budapest a nemzet szíve? Kár, hogy megszakad

  • Király Dávid
  • 2017. november 20.

Liberális szemmel – Republikon

November 17. Budapest napja, a főváros ezen a napon ünnepeli Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 144. évfordulóját. Illetve csak ünnepelné, ünnepre ugyanis nincs ok.

A Fővárosi Közgyűlés ünnepi ülésén Tarlós István az MTI tudósítása szerint úgy fogalmazott: Budapest a magyar nemzet politikai, kulturális, kereskedelmi, ipari és közlekedési központja, ezáltal „behelyettesíthetetlen szíve” is. Az elmaradhatatlan „demszkyzés” során a főpolgármester megjegyezte: 2010-től „két évtizednyi megkérdőjelezhető szervezettséget, átláthatóságot, létező működési zavarokat, súrlódásokat” kellett leküzdeniük.

Amikor Tarlós arról beszél, hogy Budapest az ország „behelyettesíthetetlen szíve”, megfeledkezik arról, hogy a kormány az elmúlt hét évben sikerrel helyettesítette be önmagát a főváros önkormányzatának szerepébe, megcsorbítva Budapest autonómiáját, és gyámság alá helyezve a fővárost. Azt a várost, amely ezt a gyámságot sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem érdemelte és nem is igényelte.

Azok a boldog szép napok...

Azok a boldog szép napok…

Fotó: MTI

A 2010-től kezdődő időszakban a kormány elvette a főváros hatásköreinek, pénzének és vagyonának jelentős részét. Központosította egyebek mellett a főváros (és más önkormányzatok) két kiemelkedően fontos hatáskörét, az oktatást és az egészségügyet, továbbá rátette a kezét az ezeket kiszolgáló infrastruktúrára. Elvonta a központosított hatáskörökhöz rendelt forrásokat, sőt annál valamivel többet. http://www.magyarnarancs.hu/republikon/a-szabad-budapesthez-keves-tarlos-tavozasa-99188

Az elmúlt hét évben Orbán Viktor kormánya bevezette az úgynevezett feladatfinanszírozást, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a főváros, ez a „behelyettesíthetetlen szív” pontosan arra költhet, annyit és úgy, amire, amennyit és ahogyan azt a kormány megengedi neki, még akkor is, amikor a főváros a saját pénzét költi, illetve költené. Lásd: a régi metrószerelvények „felújítása” újak vásárlása helyett.

Keletről jött ötlet

Az idén márciusban forgalomba állt orosz metrókocsik története a tender 2014-es kiírásánál korábbra nyúlik vissza. Tarlós István és minden más érintett folyamatosan tagadta, hogy a végül nyertesként kihozott orosz Metrovagonmas útját előre kikövezték, de a pályázati procedúra körül akadtak furcsaságok.

Elvette a kormány a budapesti hulladékgazdálkodás bevételeit, hogy ennek nyereségéből finanszírozza a vidéki hulladékgazdálkodás veszteségeit, minek eredményeképpen a korábban színvonalas fővárosi közterület-fenntartás ellehetetlenült – értsd: Budapest egyre koszosabb. Hála a rezsicsökkentésnek, a főváros közműcégei gyakorlatilag a tönk szélén állnak: a beruházások leálltak, Budapest egy infrastrukturális időzített bombán ül.

Budapest vezetése gyakorlatilag már elfüstölt gázolajért és már kifizetett bérekért (a BKV adósságának átvállalásáért) cserébe adta át a kormánynak a Dagály fürdőt, hogy utóbbi ott megvalósíthasson egy máig emelkedő költségű, idegenforgalmi szempontból azonban tökéletesen érdektelennek bizonyult vizes-világbajnokságot.

Vigyázat, itt piramis épül!

Vigyázat, itt piramis épül!

Fotó: Sióréti Gábor

De említhetném még a főváros közművállalatai között a legjobb osztalékot fizető Főgáz még önkormányzati tulajdonú részvénycsomagjának bőven a piaci ár alatti értékesítését az államnak, megjegyezve, hogy Tarlós István 2008-ban a részvénycsomag privatizációjáról szóló elképzeléseket még padlássöprésnek, a családi ezüst elherdálásának nevezte, persze ellenzékben.

Ha már az önkormányzati vagyon elherdálásánál tartunk: Tarlósék apróhirdetésben árulják a Bálnát; felkészül: Rác fürdő. Elment a teljes budapesti HÉV-hálózat, az Operettszínház, az Erzsébet tér és ki tudja, mivel lesz még szegényebb Budapest a választásokig hátralévő időben.

A magyar nemzet „behelyettesíthetetlen szíve” 2010 óta lábon hordja ki az infarktusokat, amelyeket az Orbán-kormány Budapest-ellenes politikája és a Tarlós-féle városvezetés fájdalmas hozzá nem értése okoz neki. Nem fedik el a sérüléseket az olyan látványos, de jórészt megkérdőjelezhető kormányzati beruházások sem, mint a Várkert Bazár felújítása, a Városliget indokolatlan beépítése, az elfogadhatatlanul drága új Puskás Stadion vagy a megbocsáthatatlanul ocsmány Duna Aréna.

A közelmúltban Tarlós István a Fidesz tisztújító (haha) kongresszusán azt mondta: a párt és a főváros kapcsolata nem volt mindig súrlódásmentes, de ő a Fidesz oldalán áll. A pálya másik oldalán azonban ott áll a 144 éves Budapest, amelynek alkalmas vezetés híján magának kell megküzdenie a fennmaradásért, a saját szerepét tökéletesen félreértelmező főpolgármester ugyanis nem a városához és a választóihoz, inkább a pártjához lojális.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.