Bár saját szavai szerint Orbán Viktor nem igazán tudna elképzelni női minisztert, a magyar társadalom túlnyomó többségét egyáltalán nem zavarná, ha az ország élén nő állna. A nemrégiben megjelent Eurobarometer kutatás adatai legalábbis ezt mutatják: 79 százalékuk válaszolt úgy, hogy kényelmesen érezné magát, ha női miniszterelnökünk lenne, további 7 százalék számára pedig egyenesen közömbös a miniszterelnök neme.
| ||
A múlt héten, egy kiszivárgott hangfelvételről tudtuk meg, hogyan gondolkodik a miniszterelnök a női politikusokról – különösen ha magas, felelősségteljes pozícióról van szó. Orbán Viktor szerint a nők nem bírnák a politika erőszakosságát, a folyamatos karaktergyilkolást, ezért aztán nem lennének alkalmasak arra, hogy tartósan a frontvonalon legyenek. Bár a politika erőszakosságát alighanem a lakosság túlnyomó többsége is így látja, a női politikusok kapcsán a véleménye alapvetően eltér attól, amit Orbán megfogalmazott. A 2015 tavaszán készült Eurobarometer kutatás során a magyar válaszadóknak azt kellett megmondaniuk, mennyire éreznék magukat kényelmesen vagy kényelmetlenül, ha az adott személy töltené be az országban a legmagasabb politikai tisztséget. E szerint a magyarok 86 százaléka kényelmesen érezné magát, ha nő állna az ország élén (vagy spontán azt válaszolta, hogy közömbös számára e szempont).
| ||
Hogyan vélekedne Ön, 1-től 10-ig terjedő skálát használva, ha valaki a következő csoportból a legmagasabb választott politikai pozícióban lenne Magyarországon? Az 1-es azt jelenti, hogy teljes mértékben kényelmetlenül, a 10-es azt, hogy teljesen kényelmesen érezné magát. Az ábrán a 7–10-es értékek („kényelmes”), valamint a spontán „közömbösnek” jelölt válaszok aránya látszik, női jelölt esetén. Forrás: Eurobarometer, 437-es kutatás, 2015.
Bár az EU-s országok sorrendjében a lista végén vagyunk, érdemes látni, hogy lemaradásunk igen csekély: miközben gyakorta szokás macsótársadalomról beszélni, a magyar válaszok e mérés szerint sokkal inkább az európai konszenzust jelenítik meg. Jól látszik az is, hogy az elfogadás nem minden csoportra terjed ki: a nőkkel szemben a többségtől eltérő etnikum vagy szexuális orientáció esetén már jóval távolabb kerülünk az EU-s átlagtól. Míg a miniszterelnök neme kapcsán csupán néhány százalék a különbség, addig egy meleg, leszbikus vagy biszexuális vezető esetén harmadával kevesebb magyar érezné magát kényelmesen, mint az EU-s átlag.
| ||
Hogyan vélekedne Ön, 1-től 10-ig terjedő skálát használva, ha valaki a következő csoportból a legmagasabb választott politikai pozícióban lenne Magyarországon? Az ábrán a 7–10-es értékek („kényelmes”) szerepelnek Magyarországon, illetve az EU-s átlagban.
A magyar politikának visszatérő témája a nők alacsony részvétele: ráadásul a 2000-es évek kvótavitái helyett a parlamentben leginkább szülés és gyermeknevelés kapcsán kerülnek elő a női szerepek. Tény továbbá, hogy a női képviselők aránya a magyar parlamentben a legalacsonyabb az egész EU-ban, és a magyar kormány azon kevesek egyike, ahol nincsen női miniszter. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy bár az alacsony parlamenti arány a 2010-es és a 2014-es parlamentet egyaránt jellemezte, a női miniszterelnök elfogadottsága 2012 és 2015 között érdemben, 8 százalékponttal nőtt hazánkban. A társadalom tehát úgy lett elfogadóbb, hogy a képviselőnők száma, aránya eközben nem változott. Mindez vélhetően nem független attól, hogy a nők parlamenti képviseletének (és tágabban: a társadalomban, családban, párkapcsolatokban betöltött szerepének) kérdése – ha a parlamentben nem is, azon kívül – az egyik alapvető témája lett a hazai közbeszédnek. Ebben a civil szervezeteknek, a témával foglalkozó alapítványoknak, egyetemi munkacsoportoknak és a kérdést saját hatáskörükön belül kezelő – jellemzően baloldali, liberális – pártoknak, politikusoknak egyértelmű érdeme van.
A pozitív – vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a nem elutasító – társadalmi közeg ugyanakkor csupán külső körülmény: önmagában nem lesz attól több női képviselő, hogy javult a női politikusok elfogadottsága. A szomszédos Ausztriában például hozzánk hasonlóan 85 százalék a női vezetőt elfogadók aránya, miközben a parlamentben háromszor olyan magas a képviselőnők aránya, mint nálunk. Máltán ugyanakkor, ahol 96 százalék érezné magát kényelmesen (vagy közömbös számára), ha női miniszterelnök lenne, a politikusnők 13 százalékos aránya alig tér el hazánk parlamentjétől.
| ||
Az ábrán a nők parlamenti aránya a 2015. szeptember 1-jei állapotot mutatja. Forrás
Kérdéses persze, hogy egy női jelölt alkalmasságát hogyan ítélnék meg a (magyar) választók: vajon ugyanolyan mércét állítanának-e neki, mint a férfi jelölteknek? Ugyanazon szempontok alapján mérlegelnének? Vélhetően nem, ám a fenti adatok azt mutatják, hogy a nők politikai szerepvállalását illetően a magyar szavazók egyre elfogadóbbak. Természetesen még számos kialakult norma és gát állhat a nők útjában, ám érdemes látni, hogy a magyar társadalom véleménye jóval támogatóbb, mint a vezető (kormánypárti) politikusoké.
