A „befutott a varsói gyors” kedvelt szófordulat volt a 80-as évek vége óta, ami azt kívánta szemléltetni, hogy a Lengyelországban folyó események egy idő után előidézik a politikai változást Magyarországon is. Ilyenek volt a ’89-es lengyel kerekasztal-tárgyalások, az első választások, de 2006 után is gyakran lehetett hallani ezt az utalást a lengyel és a magyar baloldal mélyrepülése kapcsán. Gyakran fogalmazódott meg az is, hogy nálunk is az a helyzet állhat elő, hogy egy mérsékeltebb és egy radikálisabb jobboldali párt vetélkedik a politikai hatalomért, amennyiben a Jobbik lesz a Fidesz egyértelmű kihívója 2018-ban. Bár a lengyel közbeszédben kevésbé rögzült ez a szókép, jelenleg inkább az a kérdés, hogy az a modell, amit propagálói Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívnak, míg ellenzői illiberális demokráciának, megjelenik-e Lengyelországban is.
A legutóbbi közvélemény-kutatások a Jog és Igazságosság (PiS) sikerét vetítik előre, ahogy Andrzej Duda győzelme a májusi elnökválasztáson is ezt sugallja. Duda személyisége, népszerűsége önmagában is a PiS esélyeit növeli, de az elnök tevékenyen is hozzá kíván járulni pártja sikeréhez. Hivatalba lépése után a nyugdíjkorhatár csökkentését célzó népszavazási kezdeményezéssel állt elő, amit a parlamenti választásokkal egy időben tartottak volna, majd végül a Szejm felsőháza szavazta le a kezdeményezést. Az elnök személyisége egyébként arra is szolgál, hogy rácáfoljon azokra a vélekedésekre, amelyek szerint a PiS és maga Jaroslaw Kaczinsky hatalomra jutásával egy antidemokratikus, illiberális fordulat venné kezdetét. Ezeknek a támadásoknak a kivédésére szolgál az is, hogy nem Kaczinsky, hanem Beata Szedlo a PiS miniszterelnök-jelöltje.
A jelenlegi kampányt egyébként sem a kommunista múltról, a katolikus értékrendszerről szóló viták uralják, inkább gazdasági, szociális ügyekről szól. A PiS fő kampányüzenete a kormányzó Polgári Platform népszerűtlen intézkedéseinek revíziója, így a nyugdíjkorhatár visszaállítása a 67 éves korról a férfiaknál 65, a nők esetében 60 évre. További jóléti programpont még a családi pótlék növelése, az ÁFA csökkentése.
A kormányzó Polgári Platform az elnökválasztás kudarcából azt tanulta, hogy nem vezet sikerre a vérszegény kampány. A jelenlegi miniszterelnök, Ewa Kopacz aktívan járja az országot, és a kormánypárt is arról kezdett el beszélni, hogy a gazdasági növekedésből most már az átlag lengyelnek is részesülnie kell, amelynek érdekében a Polgári Platform adó- és társadalombiztosítási reformot tervez. Van is még mit behoznia a kormányzóknak, ugyanis hat nappal a választás előtt 22%-on áll, míg a PiS 36%-ot kapott az összes megkérdezett körében. Az egykor még kormányzó szociáldemokraták választási szövetsége 6%-on áll, akárcsak az agrár-jobboldali Lengyel Néppárt, a liberális Modern Párt és az elnökválasztáson harmadik helyen végzett Pawel Kukiz punk-rockzenész pártja. A kisebb pártok ideológiai profilja és népszerűsége alapján ugyanakkor elképzelhető, hogy a Polgári Platform kormányon maradhasson, azonban ez sokkal instabilabb koalíció lehet, mint a jelenlegi a Lengyel Néppárttal.
| ||
A varsói gyors analógiája szerint a Fidesz lenne a Polgári Platform, míg a PiS a Jobbik megfelelője, az MSZP-t is magában foglaló baloldali blokk pedig 6% körül agonizálna. A kép azonban ennél bonyolultabb, a jelenlegi Fidesz ugyanis közelebb áll a PiS-hez kulturális kérdésekben, valamint Európa-politikáját tekintve is. Ismert, hogy Orbán Viktor mennyire népszerű a PiS szavazói körében, valamint az is, hogy a lelkes lengyel aktivisták több Békemeneten is kifejezték támogatásukat a Fidesz és Orbán Viktor politikája iránt. Az ukrán válság során némileg elhidegült ez a viszony, hiszen Lengyelországban a jobboldal egyöntetűen kiállt az orosz agresszió ellen. A menekültválság azonban újra összerántotta a visegrádi országokat. A PiS győzelme igazolná Orbán Viktor vízióját az átalakuló Európáról, a liberális demokrácia végéről. Kevesebb kritika jutna továbbá a magyar kormánynak, hiszen a Kaczinsky ikrek ultrakonzervatív családpolitikája miatt már korábban sem voltak a német lapok kedvencei.
Orbán azonban sok lengyelnek nem egy kedves brátánki, számukra a budapesti gyors nem kívánt változásokat hozna magával, a PiS pedig egyelőre kerülte a rendszerszintű változtatásokat kampányában. A külpolitika tekintetében sem egyértelmű, hogy a Fidesz egyértelműen jól jár a lengyel kormányváltással. Ahogy arra Mitrovits Miklós történész hívta fel a figyelmet, az elnökválasztás után előtérbe került a lengyel külpolitikai spektrum bővítése, a tengerköz koncepció, ami a visegrádi együttműködés leértékelődésével jár.
