Riport

Bár tavaly sokan a felsőfokú művészképzés teljes ellehetetlenítésétől - az állami ösztöndíjas helyek megszüntetésétől, az öt intézmény összevonásától - tartottak, most úgy tűnik, a képzés alapjai stabilak maradnak. Igaz, a régi problémákat a most elfogadott felsőoktatási törvény sem próbálta megoldani, teremtett viszont néhány újat.

Több százezer nő szaladgál a világban rossz minőségű szilikonnal dúsított mellekkel, ugyanakkor a hatalmas botrányt kavart PIP-implantátumok ügye jóval többről szól egy nagyszabású csalásnál: a felelősséghárítás és az etikátlanság legkülönfélébb megnyilvánulásai rajzolódnak ki belőle.

Minden jel szerint egyre több egzisztenciális és egyéb okunk lesz a külföldi munkavállalásra, s a hagyományosan nem túlságosan mobilis magyarnak nem árt az ilyesmit kicsiben kezdeni - erre pedig kiváló alkalmat nyújt egy franciaországi szüretelés.

Szaknévsorok, aranyoldalak, különleges teljesítményekről és képességekről informáló kiadványok eddig is akadtak, de a Hübner-féle Who is Who (www.whoiswho.hu) külön is említést érdemel, mivel üzleti modelljük egyúttal jövedelmező multi-level marketing szisztéma.

Mobiltelefon, internet, preparált headset és egy dörzsölt ismerős - ezek a kellékei annak az iskolai puskának, amivel itthon szinte megszűnt a lebukás veszélye. Az eszköz ráadásul olcsó is.

Míg húsz évvel ezelőtt az volt a nagy szám, ha színes képek voltak a nyelvkönyvünkben, ma már semmibe nem kerül úgy megtanulni egy idegen nyelvet, hogy fel sem állunk a gép elől.

Kényelmetlen, allergiaszerű kis nyavalyának gondolják sokan, és bár a lisztérzékenységgel valóban pompásan együtt lehet élni, a szövődményeibe belehalhatunk, és anyagilag sem nehéz belerokkanni.

Cikkünk első részében szó volt arról is, hogy miben különbözik az autizmus az értelmi fogyatékosságtól. A hazai oktatási rendszer azonban mintha még mindig nem akarná érteni a különbséget.

Sok millióan töltötték már le az internetről Stephen Wiltshire produkcióját. A fiatalember helikopteres városnézés után emlékezetből rajzolja meg Róma, New York, Tokió látképét. A jelek szerint legalább ilyen kunsztot kell produkálnia egy autistának, hogy ne közösítsék ki, ne röhögjék körbe, megfelelő iskolába járhasson, dolgozhasson.

A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek riasztó történeteket mesélnek a nevelőintézetekben uralkodó viszonyokról. Hallottunk már olyan otthonról, ahol maga a nevelőtanár szállítja a tíz-tizenkét éves kislányokat a török kamionosoknak, máshol az igazgatóhelyettes molesztálja rendszeresen a gondjaira bízott gyerekeket.

Ha táborban vagy, bizony két hétig nem látod a mobilodat, tizenkét emberrel osztozol a szűkös helyen egy sátorban, és ha leszakad a magatok által összeeszkábált zuhanytartály, akár két-három napig nem is mosakszol. A közösségi létet és a választás lehetőségét hangsúlyozza a százéves múlttal rendelkező cserkészmozgalom.

Kertbúcsúztatót tartottak július 26-án a testi fogyatékos gyerekek Gyöngyvirág utcai arborétumában, mivel az iskola igazgatójának kezdeményezésére az értékes telket pénzzé teszik. A főváros harmadik legjelentősebb oktatási célú botanikus kertjének sorsa valószínűleg megpecsételődött.

Az oktatási tárca, ahol lehet, hangsúlyozza: fel kell készíteni a magyar felsõoktatást az európai felsõoktatás piaci versenyére. Ezt célozza az Oktatási Minisztérium reformkoncepciójának az oktatói munkavállalásról szóló fejezete is. Abban szinte mindenki egyetért, hogy épp itt az ideje a cselekvésnek, hiszen az egyetemi oktatók egy részének 4-5 állása van szerte az országban, s ez komoly minõségi problémákat vet fel.

Ma már aki akar, tanulhat külföldi felsõoktatási intézményekben. Az idõsebb generációk, akiket ettõl megfosztott a múlt rendszer, irigykedve tekintenek a Þatalabbakra. De vajon valóban ilyen rózsás a mai diákok helyzete?