„Már el tudjuk mondani magyarul, hány évesek vagyunk, honnan jöttünk, hol dolgozunk vagy tanulunk, milyen nap van ma és milyen évszak. De azt is meg tudjuk mondani, milyen nap volt tegnap és melyik nap lesz holnap” – mondja bevezetőjében Irina Ignat ukrán-magyar nyelvtanár, aki már több mint két évtizede Békéscsabán él és egy helyi általános iskolában németet tanított az itteni gyerekeknek. Szavai után jön a bemutató: a tüneményes tizenhárom éves lány, Polina némi ukrán akcentussal elmondja, ki ő pontosan, honnan jött, hol tanul. Óriási taps a jutalma.
Többen követik, így Tetjana, aki az alig ötéves Radionnal az ölében fűzi egymás után a magyar mondatokat, de ugyanezt teszi Nataliia is. Majd kisvártatva felállt az alig harmincéves, látássérült Julia, illetve a csoport legidősebb tagja, a 71 éves Szergej. Előbb magyar, majd ukrán népdalokat adnak elő. Julia hangja csodaszép, Szergej gitáron kíséri.
Irina Ignattól megtudtuk, hogy a háború kitörése óta, immár két éve minden csütörtökön délután gyűlnek össze a Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezete helyi székházában, ahol magyarra oktatja a többségében a háború elől menekülteket. Döntő többségében lányokról és asszonyokról van szó, akiknek az édesapja vagy férje a fronton harcol. Az idősebb korosztály képviseletében akad néhány férfi.
„A látókörünkben van minden, a térségben élő és dolgozó ukrán állampolgár. Békés megye 75 települése közül 39 helyen vannak ukránok, akikkel területi szerveink rendszeresen tartják a kapcsolatot. Azt is tudjuk, hogy jelenleg összesen 230-an vannak” – mondja Tóth Zoltánné, a Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezetének vezetője. Azt már Alexander Potapenkotól, a békéscsabai ukrán nemzetiségi önkormányzat alelnökétől tudtuk meg, hogy az elmúlt két esztendőben a Bukarest-Budapest vasúti fővonalon keresztül több százezer ukrán menekült érkezett a magyar határállomásnál, Lökösházánál hazánkba. Többségük végcélja valamelyik nyugat-európai ország volt, így csak rövid pihenővel átutaztak Magyarországon.
„Nem a képzettség, hanem a nyelvtudás hiánya a nagyobb gond a Békésben élő ukránoknál” – mondja Tóth Zoltánné. Ezért is fontos a magyar nyelvoktatás a számukra. A legtöbben kitartóan tanulnak, erről győződhetett meg békéscsabai látogatása alkalmával Vladyslav Mushka nyíregyházi ukrán főkonzul. A diplomata a nyelvoktatás után a munkavállalással, a társadalombiztosítási igazolással, a magyarországi egészségügyi ellátással kapcsolatos kérdésekre válaszolt az érintetteknek.
„Meddig tarthat még az orosz agresszió Ukrajna ellen?” – tettük fel a nehezen megválaszolható kérdést a főkonzulnak. „Négy napra tervezte Putyin, de most úgy fest, hogy megérhetjük még a háború negyedik évfordulóját is” – mondta nem kevés elkeseredettséggel hangjában Vladyslav Mushka. Aztán vidámabb témákra evezve elmesélte, hogy itteni látogatásán felkereste Szarvas Péter békéscsabai polgármestert, aki elmondta, hogy egy alig 18 éves ukrán fiúnak, Artemnek önkormányzati lakást tudtak adni. A srác most a helyi dzsúdóklubban edz, és jobbnál jobb eredményeket szállít. Azt már a békéscsabai ukrán nemzetiségi önkormányzat vezetője teszi hozzá, hogy Artem éppen abból a Herszon megyéből jött, amelyet a harcok talán a leginkább sújtanak.
Aztán arról folyik a beszélgetés a főkonzul, a helyi ukrán önkormányzat vezetője és a vöröskereszt Békés megyei igazgatója között, hogy minden Ukrajnából érkezett ember sorsa és története más és más. Viszont, ami a legnehezebb, az egyforma. El kellett hagyniuk házukat és hazájukat, férjüket és édesapjukat, de nagyon reménykednek abban, hogy szeretteiket nem vesztik el a szörnyű háborúban.
A békéscsabai ukrán nemzetiségi önkormányzat szombat délutánra, az országukat ért orosz agresszió második évfordulójára megemlékezést hirdetett Békéscsaba belvárosába, a Kossuth térre, a Megtörhetetlenség 730 napja címmel, ami ukránul így írandó le: 730 днів незламності.
