rés a présen: Nem kimondott festmények a képeid. Te hogy határozod meg a műfajukat?

Bondor Csilla: Határesetek. Vannak bennük grafikai, festői, szobrászati elemek, de installációnak is lehet őket nevezni, meg van hozzá videó, fotó, lightbox is, szóval mondjuk, hogy vegyes technika. Ma már megszokott a médiumok közti átjárás, és ezt én nagyon szeretem. Az elsődlegesen használt hulladékdeszka az alap. Még az egyetemi évek alatt fedeztem fel egy szobrászművésztelepen ezt az anyagot; a képgrafika szakon, ahova jártam, szerencsére elfogadták, sőt támogatták, hogy ez legyen az irány.

rap: Hol találod a témáid?

BCS: Gyakran a természeti környezet inspirál, de a filmek is nagy hatással vannak rám, például Alfred Hitchcock filmjei, és persze a zene meg a képzőművészet, Fabrizio Plessi vagy Peter Demetz művei.

rap: Melyik kiállításod a legfontosabb számodra?

BCS: 2012-ben a Pintér Sonja Galériában volt a Mélység felszínén című kiállításom, ott kombináltam először a deszka tárgyakat vetítéssel, és tematikailag is ez volt a legegységesebb. Attól kezdve mindig egy fontos, nagyon személyes anyag állt össze egy kiállításra.

rap: Hogyan jött létre legújabb: Magas, mély, korlátolt című kiállításod?

BCS: Kilenc éve kiköltöztünk egy erdő melletti faluba a természet miatt, ami szép, de nagyon magányos ott élni. Ráadásul a térdbetegségem miatt egy ideig mozgáskorlátozottá váltam, ami a kiállításomon szereplő alkotásokon is megjelenik. Rendszeresen járok az erdőbe vadleseket fotózni, filmezni. Jó ott elbújni, figyelni és meditálni, van benne valami titokzatos, izgalmas gyermekkori rejtekhelyeket megidéző otthonosság; megfigyelő lehetek anélkül, hogy észrevennének. A vadles mint objektum nagyon fontos esztétikai és szimbolikus tartalmakat hordoz. Azt hiszem, a címek is beszédesek: Jön, Megy, Nem megy, Pihen, Les, Magas, Mély, Korlátolt, Sekély... A testi és tudati korlátaimról szól, és remélem a változtatás szükségszerűségéről, a fontos lépések megtételéről.

rap: Meddig látható?

BCS: November 24-én nyílt, Beke László művészettörténész nyitotta meg, és 2017. január 13-ig látható a Resident Art Budapest galériában, ami egy viszonylag új hely. Schneller János művészettörténész vezetett sétái során szeretné közelebb vinni az embereket a kortárs képzőművészethez. Jó lenne, ha elindulna végre valami érdeklődés, mert a képzőművészet izgalmas kaland.

rap: Milyen más projektjeid vannak?

BCS: Jelenleg a Dürer kertben van egy műterem, ahol több művésszel és zenésszel azt tervezzük, hogy életszerű kiállításmegnyitókat szervezünk, koncertekkel, filmvetítéssel összekötve. Olyan helyet szeretnénk létrehozni, ahol ottmaradnak az embe­rek inni, beszélgetni, bulizni, miközben körbeveszik őket a művek. A kedvenc művészeim listája már megvan, csak kéne egy kis támogatás.

rap: Két éve egyszer apró és nagyon különös embereket ábrázoló, üvegre ragasztható papírfigurákat kaptunk tőled. Mire szolgáltak ezek?

BCS: A Vadlesőrszem című kiállításomból valók, a Merítés című munkából. Úszkáló figurák felülnézetből, eredetileg vödrökben „úszkáltak”. Akiket nem ragasztottam fel valahová, elajándékoztam.