rés a présen: Nem kimondott festmények a képeid. Te hogy határozod meg a műfajukat?
Bondor Csilla: Határesetek. Vannak bennük grafikai, festői, szobrászati elemek, de installációnak is lehet őket nevezni, meg van hozzá videó, fotó, lightbox is, szóval mondjuk, hogy vegyes technika. Ma már megszokott a médiumok közti átjárás, és ezt én nagyon szeretem. Az elsődlegesen használt hulladékdeszka az alap. Még az egyetemi évek alatt fedeztem fel egy szobrászművésztelepen ezt az anyagot; a képgrafika szakon, ahova jártam, szerencsére elfogadták, sőt támogatták, hogy ez legyen az irány.
rap: Hol találod a témáid?
BCS: Gyakran a természeti környezet inspirál, de a filmek is nagy hatással vannak rám, például Alfred Hitchcock filmjei, és persze a zene meg a képzőművészet, Fabrizio Plessi vagy Peter Demetz művei.
| ||
rap: Melyik kiállításod a legfontosabb számodra?
BCS: 2012-ben a Pintér Sonja Galériában volt a Mélység felszínén című kiállításom, ott kombináltam először a deszka tárgyakat vetítéssel, és tematikailag is ez volt a legegységesebb. Attól kezdve mindig egy fontos, nagyon személyes anyag állt össze egy kiállításra.
rap: Hogyan jött létre legújabb: Magas, mély, korlátolt című kiállításod?
BCS: Kilenc éve kiköltöztünk egy erdő melletti faluba a természet miatt, ami szép, de nagyon magányos ott élni. Ráadásul a térdbetegségem miatt egy ideig mozgáskorlátozottá váltam, ami a kiállításomon szereplő alkotásokon is megjelenik. Rendszeresen járok az erdőbe vadleseket fotózni, filmezni. Jó ott elbújni, figyelni és meditálni, van benne valami titokzatos, izgalmas gyermekkori rejtekhelyeket megidéző otthonosság; megfigyelő lehetek anélkül, hogy észrevennének. A vadles mint objektum nagyon fontos esztétikai és szimbolikus tartalmakat hordoz. Azt hiszem, a címek is beszédesek: Jön, Megy, Nem megy, Pihen, Les, Magas, Mély, Korlátolt, Sekély... A testi és tudati korlátaimról szól, és remélem a változtatás szükségszerűségéről, a fontos lépések megtételéről.
rap: Meddig látható?
BCS: November 24-én nyílt, Beke László művészettörténész nyitotta meg, és 2017. január 13-ig látható a Resident Art Budapest galériában, ami egy viszonylag új hely. Schneller János művészettörténész vezetett sétái során szeretné közelebb vinni az embereket a kortárs képzőművészethez. Jó lenne, ha elindulna végre valami érdeklődés, mert a képzőművészet izgalmas kaland.
rap: Milyen más projektjeid vannak?
BCS: Jelenleg a Dürer kertben van egy műterem, ahol több művésszel és zenésszel azt tervezzük, hogy életszerű kiállításmegnyitókat szervezünk, koncertekkel, filmvetítéssel összekötve. Olyan helyet szeretnénk létrehozni, ahol ottmaradnak az emberek inni, beszélgetni, bulizni, miközben körbeveszik őket a művek. A kedvenc művészeim listája már megvan, csak kéne egy kis támogatás.
rap: Két éve egyszer apró és nagyon különös embereket ábrázoló, üvegre ragasztható papírfigurákat kaptunk tőled. Mire szolgáltak ezek?
BCS: A Vadlesőrszem című kiállításomból valók, a Merítés című munkából. Úszkáló figurák felülnézetből, eredetileg vödrökben „úszkáltak”. Akiket nem ragasztottam fel valahová, elajándékoztam.
