rés a présen: Hogyan lettél egyszerre rendező és koreográfus?
Widder Kristóf: Prózai rendezőnek készültem, de sem az érettségim évében, sem egy évvel később nem indult ilyen szak. Viszont meghirdették a színházrendező szakon belül
a fizikai színházi koreográfus szakirányt. Mindig vonzott a mozgás, hiszen nagyon erős és érzéki kifejezőeszköz, de akkor azt gondoltam, erről már az életkorom miatt lekéstem. Végül felvételiztem, mert azt kommunikálta az egyetem, hogy a jelentkezéshez táncos előképzettség nem szükséges. Így kerültem Horváth Csaba osztályába és ebbe a világba.
rap: A most bemutatott Mindegy című darabodban a saját generációd dilemmáival foglalkozol. Melyek a legfontosabb kérdések, amelyeket feltettél magadnak?
WK: Főleg az foglalkoztatott, hogy hol csúszik el a kommunikáció két ember között, illetve mekkora a szakadék az elvárásaink és a valóság között. Korlátlannak tűnő szabadságunk okán merhetünk nagyot álmodni, így azonban sokkal fájdalmasabb a valósággal szembesülnünk, mint a korábbi generációknak, mert sorozatosan fölé lőjük a vágyainkat annak, mint amit lehetséges elérnünk. Ez hozza elő belőlünk a mindegy életérzést.
| ||
rap: Mi volt a fő munkamódszered?
WK: Formailag a szövegre koreografálás, illetve a mozgókép érdekelt. Előbbi előre felvett monológokat jelent, filozofikus eszmefuttatásokat a szabadságvágyról, az agresszióról, a bezártságról. A film Barta Vica munkája, és a 21. század mediálisan túlfűtött életterét hivatott jelképezni. Négy sávot ajánlunk a nézőknek: szöveg, tánc, zene, film – és rájuk hagyjuk a választás lehetőségét. A különböző jelenetek összefésülését aztán közösen készítettük a többi szereplővel, Gyöngy Zsuzsával, Kiss Anikóval és Horkay Barnabással, volt osztálytársaimmal.
rap: Miből merítettél az ötletelés során?
WK: A konkrét témához kerestem ihlető anyagokat, melyek aztán nem is mind kerültek bele az előadásba. Elsősorban Petri György Metaforák helyzetünkre című verse, Agota Kristof Mindegy című írása és Krasznahorkai László Állatvanbent című kötete inspirált. Ezeknek a szövegeknek a nyers kifejezésmódja, száraz mondatszerkesztése erős hatással lett az előadásra. Meghatározó volt még John Adams Harmonienlehre című, grandiózus zeneművének III. tétele is.
rap: Mi az, ami neked tényleg mindegy?
WK: Most már igyekszem odafigyelni, hogy semmi se legyen az. Muszáj, hogy fontosak legyünk magunknak annyira, hogy merjünk döntéseket hozni.
