Kaláka Fesztivál: Csík Zenekar

  • 2012. június 21.

Snoblesse

A műfaji kapukat előszeretettel nyitogató zenekar beveszi az egri várat.


Már rég nem csak a népzenekedvelők körében közkedvelt a Csík Zenekar – ha nem így lenne, aligha ők lennének az idei Sziget mínusz egyedik napjának a főszereplői. De ők azok, és az egri Kaláka Fesztiválnak is a sokféle műfajt befogadó, a Lovasi Andrással, Presser Gáborral és Kiss Tibivel is gyakorta és jó okkal együtt emlegetett zenekar az egyik húzóneve. Legutóbbi lemezük is műfaji sokféleségével tüntet, kritikusunk (a teljes szöveg itt) is ezzel zárta sorait: „Sokféle zenei ízlés számára kínál kellemes pillanatokat a huszonhárom éves kecskeméti zenekar lemeze, unalom nincs, igaz, nem is a túlzott elmélyülést szolgálja.” És hogy mi e sokszínűség lényege, azt a legilletékesebbek egyike, Szabó Attila Csík-tag árulta el nekünk egy Narancs-interjúban: „A lényeg a kapunyitáson van. Azon, hogy a népzenén át még hányféle zenei stílushoz lehet hozzáférni. És ha az ember tisztában van a hagyományaival, akkor bátran nyúlhat bármihez. Egy Tankcsapda-szám persze egészen más, mint egy Presser Gábor, de mindkettőt fel lehet fűzni a népzenére. Szerintünk.”

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.