Vaknyugat: a Bérczes-verzió

  • 2013. február 15.

Snoblesse

Ahová nézünk, McDonagh. Bérczes László is megrendezte a Vaknyugatot.


Martin McDonaghnál nehezen találni felkapottabb színpadi szerzőt manapság, és ez esetben a hype teljességgel indokolt – még egy olyan kevésbé fajsúlyos darabban is, mint amilyennek a 2010-ben bemutatott A Behanding in Spokane bizonyult, akadt három-négy igen jó geg (és akadt egy Christopher Walken, aki elvitte a hátán az egész Broadway-előadást). A manapság inkább filmrendezőként (Erőszakik, A hét pszichopata és a Si-cu) aktív és tarantinóul igen jól beszélő művész a kilencvenes évek második felében indította színpadi munkásságát olyan nálunk is játszott darabokkal, mint a Leenane szépe, a Kripli, a Koponya Connemarában, vagy az 1997-es Vaknyugat (leánykori nevén The Lonesome West). És akit még ez sem győzött meg a szerző népszerűségéről, az most figyeljen, mert a pesti színházak immár nem egy, hanem két különböző produkcióban játsszák a Vaknyugatot: nemrég Gothár Péter rendezésében mutatták be a darabot az Átrium Film-Színházban, a Tháliában viszont Bérczes László értelmezésében és a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában látható az isten háta mögött békétlenül éldegélő és egymás nagybani izélgetésére felesküdött ír testvérpár, Coleman és Valene története. Kezdés: 19.30 órakor.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.