Virágos Magyarország

  • 2012. április 18.

Snoblesse

Premier a Kamrában: virág- és dalcsokrok, szerető szívek, közmunkások és erős kormánybiztosi jelenlét az új magyar operettben.


Fotó: Gyarmati Réka

Míg a Radnótiban a Külügyminisztérium protokollfőnöke visz a hátán egy egész darabot (Térey János: Protokoll), a nem túl távoli Katonában színre lép Szigeti Jácint vidékfelemelési biztos. Kortárs darabban lép színre ő is, méghozzá kortárs magyar operettben, Kovács Dániel és Vinnai András darabjában. Egyik szerző sem idegen a Katonától, noha operettszerzői vénájuk eleddig nem volt ismert: Kovács többek közt  A Gondnokság című színházi sitcom rendezője, Vinnai pedig íróként felesben jegyzi a „Ledarálnakeltűntem”-et. Vinnai és Kovács (Magyarországra nem véletlenül hasonlító) operettországában minden szem Tunyándra, az alföldi falucskára szegeződik: végéhez közeledik a nagyszabású SZÍVÜNK (Szent István Vándorünnep Nemzeti Kincseinkből) ünnepségsorozat, s ez alkalomból Szigeti Jácint is ellátogat szülőfalujába. Jó hír ez Nyulassy Viola helybéli virágkötőnek, aki egykori szerelmét ismeri fel Jácintban. Az új magyar operett főbb szerepeiben: Ötvös András, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Elek Ferenc, Bodnár Erika, Kocsis Gergely és Rajkai Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.