Timothy Snyder amolyan szellemi rocksztár, vagy hogy szokás ezt mondani. Az 54 éves történész, a Yale Egyetem professzora ugyanis azon kevés értelmiségiek egyike, akinek a világ állásáról alkotott elképzelésére érdemes figyelni. Nem kell vele mindig egyetérteni, viszont tiszta és jól követhető gondolatmenetei egészen üdítőek abban a világban, amikor a legtöbb elemzést két-három perces videóüzenetekben kapjuk meg. Magyarul több könyve is megjelent, A szabadság felszámolása című, magyarul 2019-ben kiadott könyvében a liberális demokráciák válságának elemzése közben szinte mellékesen jósolja meg, mekkora veszélyt jelent ténylegesen Oroszország, de írt már egészen újszerű holokausztértelmezést is, ahogy a második világháborúban elkövetett összes bűnt is képes volt kontextusba helyezni.
Ez a történész készített beszélgetőkönyvet azzal a Tony Judttal, aki tragikus okokból nem lehet már gyakori elemzője annak az európai helyzetnek, aminek gyökereit szintén kortárs kutatóként szinte mindenkinél jobban ismeri: 2010 augusztusában 62 évesen meghalt amiotrófiás laterális szklerózisban. Judt több fontos történelmi munka mögött áll, ezek közül a legnagyobb hatású a magyarul 2007-ben A háború után címen megjelent, mintegy 1200 oldalas kétkötetes kiadvány. A magyar fordításban sajnos mostanra nagyjából beszerezhetetlenné vált (itt kicsit kacsintok is a magyar kiadókra...), Európa 1945 utáni történelmét feldolgozó könyv mostanra hivatkozási alappá vált. Judtban valószínűleg még sok maradt így is, aminek egyértelmű és néha szívszorító jele az angolul 2012-ben, nálunk pedig idén nyáron megjelent Gondolatok a 20. századról című könyv. Azért lett beszélgetőkönyv, mert Judt degeneratív betegsége miatt már nem tudott írni, ezért jó barátja, Snyder ment el hozzá diktafonnal, hogy felvegye a vele folytatott beszélgetéseit a 20. század történelméről. Szinte ki lett centizve, hiszen Judt még a halála előtt diktált egy igazán hosszú utószót is a könyvhöz, ami így egyszerre lett önéletrajz, formabontó múltelemzés, egy beszélgetés két zseniális ember között és persze emgemlékezés is.
Maga a könyv tehát inkább szólt Judtról, mint Snyderről, akinek pár hosszabban kifejtett kérdésen vagy meglátáson túl inkább az a szerep jut, hogy formába öntse és egymáshoz illessze Judt személyes történeteit a világtörténelemhez és az előző századot uraló ideológiák fejlődéséhez. Szerencsére maga az alany elég hálás ebben, hiszen ő maga is volt minden a korszellemtől függően: marxista, cionista, liberális, moralista vagy szociáldemokrata. Kalandos és sok helyen zajlott élete miatt ezek a világnézeti változások jól ráilleszthetők, amiről egyszerű olvasóként főleg szól a könyv: arra, hogy kritikusan megértsük, miért teljes tévút automatikusan gyilkos ideológiának nevezni Marx tanait, láthatóvá váljék, miért nem mindegy, hogy fasisztának vagy nácinak nevezünk valakit, vagy megértsük, miért nem jött össze sehol igazán a baloldali áttörés a modern történelemben. Természetesen azzal a végkövetkeztetéssel, hogy az a szociáldemokrácia lenne valószínűleg a kívánatos út, amitől talán a legmesszebb van a fejlett világ nagyrésze jelenleg.
Kérdés persze, mire érdemes használni ezt a könyvet. A közelmúlt történelmének megismerésére például jól lehet, hiszen egy-egy témában egészen részletesen fejtették ki a résztvevők, hogyan volt logikus következménye az I. világháborúnak az európai vérontás, de izgalmas, ahogy párhuzamma hozzák a Dreyfus-ügyet és az arra adott reakciókat azzal az elképesztő és a korunkat is erősen meghatározó fiaskóval, ahogy az amerikaiak kezelték 2003-ban Irak lerohanását.
Ha valaki azt hiszi ez alapján, hogy csapongó könyvről van szó, nem téved: én néha egy-egy kérdés-válasz elolvasása után jöttem rá, hogy milyen hatalmas utat tett meg a szöveg mindössze pár bekezdés alatt úgy, hogy semmit nem vesztett a koherenciájából vagy az érthetőségéből. Ez azért van, mert a Gondolatok a 20. századról legnagyobb erénye nem is csak az az elképesztő mennyiségű izgalmas információ és értelmezés, ami benne van ebben a 350 oldalban, hanem az, ahogyan a két történész érezhetően egyre nagyobb lelkesedéssel bont ki témákat, dobálják egymás közt a labdát, mi pedig olvasóként csak irigykedve pisloghatunk, amiért a legtöbbünknek soha nem lesznek ilyen szellemi magaslatai.
Fájóan aktuális is persze, hiszen mostanra már egyértelmű, hogy Tony Judt nem véletlenül érzett némi riadalmat a világ akkori állapotával kapcsolatban. Többször is elmondja, ijesztőnek érzi, hogy a második világháború utáni helyzetet, amiben a nyugdíjak, a kényelmes élet, a foglalkoztatottság és hasonló szempontok uralták a világ szerencsésebbik felének mindennapjait, újra felváltotta a félelem. Pedig akkor még sehol sem volt Donald Trump, Vlagyimir Putyint kezelhető partnernek látta a Nyugat, és szó se volt semmiféle világjárványról például. Talán ezekkel az ismeretekkel a legijesztőbb olvasni ezt az egyébként a maga fura módján fantasztikusan jó hangulatú könyvet: olyan, mintha nem tizenhárom évvel ezelőtt vették volna fel a beszélgetéseket, hanem tegnap.
Rubicon Intézet, Budapest, 2023, 348 oldal, 5950 forint
