Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. november 11-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Új fejezetekkel kibővülve, új források alapján átdolgozva jelent meg az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb és legnépszerűbb történeti munkája.
Huszonhárom évvel az első kiadás megjelenése után immár a 8. kiadásánál tart ez a lebilincselően izgalmas, olvasmányos, ugyanakkor végtelenül szomorú könyv, amely tán először tudatosította a magyar olvasóban, hogy Budapesten zajlott le a 2. világháború egyik legvéresebb és leghosszabb (legalább 102 napig tartó) ostroma.
A Magyarország területén folytatott hadműveletek szovjet veszteségeinek majdnem pontosan felét Budapest ostroma során szenvedte el a Vörös Hadsereg.
Ungváry is utal rá, hogy a téma feldolgozásának legnagyobb nehézségét sokáig az adta, hogy a források egy jelentős része nehezen hozzáférhető volt a kutatók számára. A legújabb kiadást így leginkább az indokolta, hogy a vonatkozó szovjet hadműveleti iratok (és a háborúban zsákmányolt, korábban szintén szigorúan őrzött német dokumentumok) túlnyomó része immár az internetről is letölthető.
Az ostrom számos vonatkozásáról ugyanakkor Ungváry is publikált az utóbbi években. Már megjelent az ostromgyűrűbe zárt német katonai elit sorsáról szóló könyve, s külön kötetben kíván foglalkozni a kitörés tragikus történetével is, de ezzel együtt az ostromkönyv ezzel foglalkozó fejezetét is több helyen kiegészítette. Többet tudunk meg azok sorsáról, akik ritka kivételként, sikeresen kijutottak a sokezernyi halálos áldozatot követelő, értelmetlen kitörési kísérlet nyomán, s egy interjúszövegnek köszönhetően feltárul egy olyan német katona (Ernst Keller) története is, aki, miután civil ruhában fogták el a szovjetek, kalandos körülmények között úszta meg a kivégzést. Szintén a könyv első kiadásait követően vált nyilvánvalóvá, hogy például az 1944 őszén különítményt szervező Prónay Pál nem is a kitörés során halt meg, hiszen a szovjetek nem csupán elfogták, de 1946-ban egy koncepciós perben 20 évre el is ítélték, hogy azután 2001-ben rehabilitálják ezen vádak alól.
De nem csak az ostrom magyar és német szereplőiről tudunk meg többet. A szocializmus idején gyakorta emlegetett Malinovszkij és Tolbuhin marsallok mellett felbukkan a regényfigurának sem utolsó Afonyin vezérőrnagy, aki súlyos sebesüléséig Zsukov marsall kádereként vezette (leginkább kétes eredménnyel) az ostrom során kulcsszerepet kapó „Budapest csoportot”. De legalább ilyen érdekfeszítők azok a szinte valószínűtlen minitörténetek is, amelyeket az ostrom helyének sajátosságai szültek. Számos tanú állítja, hogy az első szovjet felderítők például a fogaskerekűn érkeztek a Svábhegy felől a János Kórházhoz, egy-egy zacskó, frissen vásárolt sült gesztenyével. Amikor pedig furcsa egyenruhájuk miatt lebuktak, gyorsan elvették néhány utas karóráját, majd eltűntek a budai erdőkben.
A szerző új fejezetként iktatta be a budapesti hidak pusztulásának krónikáját, ebben felidézi, hogy a kommunista, de még az 1990 utáni román hadtörténetírás is az Erzsébet híd elpusztításán túl az Árpád híd lerombolását szintén az ostromban részt vevő román légierőnek tulajdonítja. Annak dacára, hogy az a háború idején (bár felállítása elkezdődött) nem is létezett. A hidak elpusztítása nemcsak a „matematikai pontosságú” román légierő számára jelentett leküzdhetetlen akadályt, de a könyv új fejezetének tanúsága szerint a szovjet légierő és tüzérség sokkal jelentősebb kapacitásai is elégtelenek voltak hozzá. E hidak inkább a német városvédők (és néha a szerencsétlen véletlen) jóvoltából repültek a levegőbe – valamennyit megelőzve az akkor már aláaknázott Margit híd pesti fele, egy valószínűleg fatális baleset miatt, amely önmagában 600 áldozatot követelhetett.
Az utóbbi években több könyv és tanulmány is foglalkozott az ostrom alatt is elkövetett antiszemita indíttatású nyilas tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések részleteinek feltárásával, Ungváry is hivatkozik ezekre az ostrom alatti zsidóüldözéssel foglalkozó, szintén kibővített fejezetben, miközben megpróbál választ találni arra is, hogyan vezetett a magyar „keresztény” lakosság és a hatóságok, a rendőrség, a magyar honvédség olykor kifejezetten ellenséges közönye ahhoz, hogy néhány ezer nyilas pártszolgálatos akadálytalanul gyilkolhasson, és terrorizálhasson egy milliós nagyvárost.
A könyv persze reflektál az utóbbi években kiéleződött emlékezetpolitikai vitákra is.
S hogy az ostrom története korántsem csak az egymásnak feszülő fegyveres erők mozgásaiként írható le, azt egy teljes (szintén kibővített) fejezetből tudhatjuk meg. Mivel a korábbi ostromokhoz képest nem csupán a Várhegyre terjedtek ki a harcok, az egész város csatatérré változott. Eközben a polgári lakosság túlnyomó részét nem sikerült evakuálni, így közel egymilliónyi lakos próbálta átvészelni az ostromot. Legalább ennyi adatközlő, szemtanú állhatott volna rendelkezésére azoknak, akik vállalkoztak volna az ostrom történetének megírására. Hogy az államszocializmus idején végül nem született egyetlen ilyen monográfia sem, azt bőven magyarázza a várost elfoglaló, majd megszállva tartó szovjet csapatok e könyvben is bőségesen tárgyalt viselkedése, a tömeges nemi erőszak, a fosztogatás, a korántsem sporadikus (hadifoglyok és civilek elleni) gyilkosságok, továbbá a polgári lakosság nem kis részének kényszermunkára hurcolása. E kibeszéletlen traumák feldolgozatlansága a szerző értékelése szerint is vastagon szerepet játszhatott abban, hogy a magyar társadalom sokáig, talán máig nem volt képes szembenézni saját háborús (és az azt megelőző évekre vonatkozó) felelősségével – például ami a magyarországi zsidóüldözést illeti.
A végére hagytuk, hogy ez a kiadás az illusztrációk terén is tudott újat hozni. Számos, máshol még nem publikált, gyakorta drámai felvételt is kapunk az ostrom idejéből, illetve egy igen részletes, beszédes ostromtérkép is készült Mihályi Balázs jóvoltából.
Corvina, 2021, 423 oldal, 5490 Ft
A könyv legelső (1998-as) kiadásának megjelenésekor Ungváry Krisztiánnal Bojtár B. Endre készített interjút, amely itt olvasható:
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
