"Valami mindig elvész" - Borisz Akunyin író

Könyv

Az irodalmár Grigorij Cshartisvilit Borisz Akunyinként, a világszerte népszerű Fandorin-regények szerzőjeként ismerik a minőségi történelmi detektívregények nagybani fogyasztói. Akunyin és Cshartisvili egyhangúlag válaszolt a Narancs kérdéseire.

Magyar Narancs: A Fandorin-regényekben egymást érik a klasszikusok: Dosztojevszkij, Tolsztoj, Bulgakov szellemei szépen megférnek a gyanúsan szuperhősszerű detektívvel és a kezében tartott krimiszállal.

Borisz Akunyin: Szabadon garázdálkodom az orosz irodalomban, és persze a nem oroszban is. Olyan ez, mint egy nagybani társasjáték, lehet találgatni, mi honnan való, milliószám vannak a regényeimben rejtett, kevésbé rejtett és szemet szúró utalások, idézetek, centók. Meglehetősen tipikus írói eset vagyok, teszem, amit a korszellem diktál. Az ismereteim kilencven százaléka könyvekből származik, könyveken nőttem fel, s a mai napig az irodalomra támaszkodom. Mindent, ami írtam, na jó, majdnem mindent az olvasmányélményeim ihlettek.

MN: Melyik Fandorin-történet megírását élvezte a leginkább?

BA: Mindegyiküket élveztem, kivéve talán azokat, amelyek nem akartak véget érni, s minél tovább bonyolódtak, annál kevésbé tudtam tartani a ritmust. Bevallom, nem vagyok az a szülő, aki egyformán szereti a gyerekeit, vannak kivételezettjeim, amelyeket jobban szeretek a többinél. A fogantatás pillanatában, amikor még csak az ötlet született meg, még mindegyik csodás darab, a legjobb könyv, amit valaha is írtam. Aztán jön az írás, egymás mellé kerülnek a szavak, és ami nemrég még fenomenálisnak tűnt, kezd egészen közönséges, nem is olyan tetszetős alakban feltűnni. Még sosem volt annyi türelmem vagy tehetségem, hogy olyannak írjak meg egy történetet, amilyen tökéletesnek embrióformában létezett. Valami mindig elvész útközben. Olyan ez, mint egy kancsó vízzel futni, valamennyit mindig kiöntesz. A legjobb regényeim azok, ahol az eredeti tartalomnak mondjuk csak az egyötöde ment pocsékba. A leggyengébbek pedig azok, ahol a fele. Ha azt látom, hogy ennél nagyobb a veszteség, nem adom ki a regényt. Ez is előfordult már néhány alkalommal.

MN: Melyeket tartja ilyen "egyötödös" sikereknek?

BA: Talán az Akhilleusz halálát és a Pelagia-sorozatból a Pelagia és a fekete szerzetest.

MN: A Pelagia-sorozatból egy sem jelent meg minálunk.

BA: Pelagia nővér egy szeplős, okulárés apáca, akinek megvan az az apácákhoz méltatlan tulajdonsága, hogy remek nyomozó, és emiatt persze állandóan bajba is kerül. Pontosabban háromszor került bajba, mert mindössze egy trilógiát szenteltem neki, de a címek (Pelagia és a fehér buldog, Pelagia és a fekete szerzetes, Pelagia és a vörös kakas) alapján akár trikolórnak is nevezhetjük.

MN: Fandorin egyenes ági leszármazottjait is megtette regényhősnek. Például az unokáját, Nyikolaj Fandorint, de a dédunoka, Nyikolaj fia is megkapta a maga regényét, méghozzá egy gyerekkönyvet, mely a legifjabb Fandorin időutazó kalandjainak állít emléket.

BA: Nyikolaj Fandorin egy négyrészes sorozat főszereplője. Nagy kedvet éreztem ahhoz, hogy a mai Oroszországot is belevegyem a történeteimbe, s erre egy unoka remek lehetőséget adott. A cselekmény mindig két szálon fut, minden történetnek van egy mai és egy történelmi síkja. A dédunokával és a gyerekkönyvvel viszont egy másik irodalmi ambíciómat éltem ki. Öt évvel ezelőtt egy olyan sorozatba kezdtem, melynek minden egyes darabja egy-egy általam megkerülhetetlennek tartott irodalmi műfaj példája. Eddig négy ilyen jelent meg, s mindegyiknek a műfaja (Gyerekkönyv, Sci-fi, Kémthriller, Kalandos utazás) adja a címét is. Az igazat megvallva a törzsközönségem nem volt elragadtatva ettől a kis kísérlettől. Feleannyi ment el ezekből, mint a Fandorin-regényekből. De nem bánom, az ilyen gyakorlatok felfrissítenek.

MN: A kritikusok szerint Fandorinnal visszacsempészte a minőséget az orosz tömegirodalomba. Akadtak követői?

BA: Előttem is voltak, utánam is lesznek, és velem párhuzamosan is működnek hasonló alakok. De konkrét példáért forduljon a feleségemhez, én ugyanis, amióta fikciót írok, felhagytam a regényolvasással. A feleségem az, aki mindig beszámol, ha valami érdekeset olvasott. Megbízom az ízlésében. Krimiben Elena Mihalkova a kedvence, hagyományos prózában Ljudmila Ulickaja, fantasyben pedig Dimitrij Glukovszkij.

MN: A szovjet érában is születtek jó detektívtörténetek?

BA: Egy jó detektívtörténetnek mindenekelőtt izgalmas bűntényre és izgalmas bűnözőre van szüksége, de ilyenek hogy is létezhettek volna a földkerekség legboldogabb társadalmában, nem igaz? A SZU nem volt jó termőtalaj az érdekes gazembereknek. A valóságban biztos léteztek, de az irodalomban nem volt helyük.

MN: A Temetői történeteket a saját nevén és az írói álnevén jegyzi. Miért volt szüksége Akunyinnak Grigorij Cshartisvilire?

BA: Mert Akunyin nem ír esszéket, a könyv felét viszont esszék teszik ki. Bevallom, az olvasóknak kevésbé tetszettek Akunyin szerzeményei, mint a szerzőtárs írásai.

MN: Használ vagy használt más írói álnevet az Akunyinon kívül?

BA: Minden egyes alkalommal, amikor egy könyv álnéven jelenik meg az orosz piacon, és bizonytalan a szerző kiléte, az olvasók és a kritikusok egyaránt rám mutogatnak. Ahogy mondani szokás, sem megerősíteni, sem cáfolni nem szoktam, ha ilyesmi felmerül.

MN: Csehovból is krimit csinált. A sirályban hol találta meg a krimiszálat?

BA: Az én drámámban nagyon is felmerül az idegenkezűség Konsztantyin Trepljov halálával kapcsolatban. A sirály nálam egy locked room mistery, a zárt szoba rejtélyét kell kinyomozni a darabban.

MN: Fandorin is feltűnt az orosz színpadokon.

BA: Három színdarabja is létezik, be is mutatták mindhármat.

MN: Ha befejezi egyszer a Fandorin-sorozatot, elteszi láb alól a hősét?

BA: Semmi esetre sem. Csak egy módja lehet Fandorin végzetének: ha feljut a mennyországba.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.