Ajánló

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom
  • 2021. december 1.

Sorköz

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Első regényének első változatát „belső használatra” szánta, csak ismerőseinek mutatta meg, ám a sokszorosított kézirat eljutott a Fekete Sas Kiadóhoz, ami alapos szerkesztés után 2015-ben jelent meg Homokember címmel. Második regényét közvetlenül az önéletrajzi ihletésű kötet megjelenése után kezdte el írni, majd hagyta félbe – kudarcnak ítélve azt. „Ha nincs a pandémia és a kijárási tilalom, talán nem is vettem volna elő a félbehagyott saját regényemet” – nyilatkozta nemrég, s ennek az „elővételnek” lett eredménye az Álomidő, ami két fiatal nő különös kapcsolatát meséli el – szélsőségek közt mozogva, ám sohasem szélsőségesen. A történet egy zátonyra futott itáliai nászúttal kezdődik: a megalázott – tipikus, középosztálybeli – menyasszony, Rita nem tehet egyebet, minthogy lelép. Hazafelé menet ismerkedik meg a különös nevű motoros lánnyal, Ororral, akinek a nevénél már csak a sorsa különösebb; nyomorúságos körülmények közt nőtt fel a Dzsumbujban, de onnan kitört, és – Rita számára addig elképzelhetetlen – szabadságban éli az életét. Az Álomidő voltaképpen e két nő „road movie”-ja a Dzsumbuj, Belső-Erzsébetváros és az olasz tengerpart között, álomszép és rémálmokkal terhelt tájakon, sok-sok szimbolikus jelentéssel.

Lengyel Gáborral áprilisban készítettünk interjút, melyet itt olvashatnak el:

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.