Első regényének első változatát „belső használatra” szánta, csak ismerőseinek mutatta meg, ám a sokszorosított kézirat eljutott a Fekete Sas Kiadóhoz, ami alapos szerkesztés után 2015-ben jelent meg Homokember címmel. Második regényét közvetlenül az önéletrajzi ihletésű kötet megjelenése után kezdte el írni, majd hagyta félbe – kudarcnak ítélve azt. „Ha nincs a pandémia és a kijárási tilalom, talán nem is vettem volna elő a félbehagyott saját regényemet” – nyilatkozta nemrég, s ennek az „elővételnek” lett eredménye az Álomidő, ami két fiatal nő különös kapcsolatát meséli el – szélsőségek közt mozogva, ám sohasem szélsőségesen. A történet egy zátonyra futott itáliai nászúttal kezdődik: a megalázott – tipikus, középosztálybeli – menyasszony, Rita nem tehet egyebet, minthogy lelép. Hazafelé menet ismerkedik meg a különös nevű motoros lánnyal, Ororral, akinek a nevénél már csak a sorsa különösebb; nyomorúságos körülmények közt nőtt fel a Dzsumbujban, de onnan kitört, és – Rita számára addig elképzelhetetlen – szabadságban éli az életét. Az Álomidő voltaképpen e két nő „road movie”-ja a Dzsumbuj, Belső-Erzsébetváros és az olasz tengerpart között, álomszép és rémálmokkal terhelt tájakon, sok-sok szimbolikus jelentéssel.
Lengyel Gáborral áprilisban készítettünk interjút, melyet itt olvashatnak el:
