Ajánló

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom
  • 2021. december 1.

Sorköz

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Első regényének első változatát „belső használatra” szánta, csak ismerőseinek mutatta meg, ám a sokszorosított kézirat eljutott a Fekete Sas Kiadóhoz, ami alapos szerkesztés után 2015-ben jelent meg Homokember címmel. Második regényét közvetlenül az önéletrajzi ihletésű kötet megjelenése után kezdte el írni, majd hagyta félbe – kudarcnak ítélve azt. „Ha nincs a pandémia és a kijárási tilalom, talán nem is vettem volna elő a félbehagyott saját regényemet” – nyilatkozta nemrég, s ennek az „elővételnek” lett eredménye az Álomidő, ami két fiatal nő különös kapcsolatát meséli el – szélsőségek közt mozogva, ám sohasem szélsőségesen. A történet egy zátonyra futott itáliai nászúttal kezdődik: a megalázott – tipikus, középosztálybeli – menyasszony, Rita nem tehet egyebet, minthogy lelép. Hazafelé menet ismerkedik meg a különös nevű motoros lánnyal, Ororral, akinek a nevénél már csak a sorsa különösebb; nyomorúságos körülmények közt nőtt fel a Dzsumbujban, de onnan kitört, és – Rita számára addig elképzelhetetlen – szabadságban éli az életét. Az Álomidő voltaképpen e két nő „road movie”-ja a Dzsumbuj, Belső-Erzsébetváros és az olasz tengerpart között, álomszép és rémálmokkal terhelt tájakon, sok-sok szimbolikus jelentéssel.

Lengyel Gáborral áprilisban készítettünk interjút, melyet itt olvashatnak el:

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.