Interjú

„Se Kádár, se Petőfi”

Bereményi Géza író

Sorköz

Önéletrajzi regénye, a Magyar Copperfield a múlt év egyik legsikeresebb könyve volt. Az idén 75 éves, ebből az alkalomból jelent meg összegyűjtött elbeszéléseinek kötete, az Azóta is élek. Írásról, filmezésről, kudarcokról és sikerekről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Kisprózával indult a pályád, most hosszú idő és sok más műfaj után nyúltál vissza a kezdetekhez. Mennyire azonosítható a mostani szerző a 70-es évek pályakezdőjével?

Bereményi Géza: Furcsa érzés volt visszanézni ilyen régre, de tiszteletben akartam tartani azt a 23 éves embert, aki az első kötetét írta, tehát az én első kötetemet, ez volt az alap. A kronológiai sorrendnek is ebből a szempontból van jelentősége, az első elbeszélésekkel kezdem, és onnan haladok előre. Végül úgy gondoltam, teszek a könyv elejére valamit felvezetőnek, így került oda az Előhang című írás, ami kicsit későbbi, de utána sorban jön a többi. Nem változtattam az eredeti elbeszéléseken, mert végül is annak érzem a szükségét, hogy bemutassam azt a fiatalembert, aki voltam. Mindössze néhány címen változtattam. Régen szerettek nagyon hosszú címeket adni, ami most mintha nem lenne annyira divatos, egyiket-másikat tehát lerövidítettem. A kötet végére pedig beszúrtam két új elbeszélést, hogy legyen ott lezárásként olyan is, amelyben egy idős ember emlékszik vissza a kamaszkorára. Mégiscsak összegyűjtött elbeszélésekről van szó, ezeknek is helyük van a könyvben.

MN: Ők volnának a legfrissebb szövegek.

BG: Olyannyira, hogy ez a kettő a most készülő regényemben is benne lesz, habár ott majd más formában fognak szerepelni.

MN: A kötet összeállítása előtt mikor olvastad a korai elbeszéléseket utoljára?

BG: Nem nagyon olvasgattam őket. Lehet, hogy tizenöt évvel ezelőtt átlapoztam a régi írásokat egy téli estén, miután ittam egy fél üveg bort, de még ez sem biztos.

 
Fotó: Stekovics Gáspár

MN: Túl a puszta tényen: van annak valami jelentősége, hogy épp ahhoz a formához tértél vissza, amellyel íróként debütáltál 1970-ben?

BG: Visszatérésről mindenképpen lehet beszélni, de nem a formát hangsúlyoznám, fontosabb, hogy magához az irodalomhoz tértem vissza néhány éve. És most már maradok is itt, jól érzem magam újra íróként, a továbbiakban már csak ezzel akarok foglalkozni.

MN: Fiatal íróként mintha épp az írószerep zavart volna, többször is említetted, hogy egyszerűen nem akartál fiatal magyar író lenni abban az időben.

BG: Nem tetszett az a fiatal irodalom, meg egyáltalán, az élő magyar irodalom, amit magam körül láttam. Valahogy minden előre adottnak tűnt, minden szerep volt, a fiatal íróság különösen. Nem éreztem jól magam ebben a szerepben, ez tény, ki akartam keveredni belőle.

MN: De volt egy kisebb írókör körülötted, akik nem ezekben a szerepekben gondolkodtak.

BG: Volt két barátom vagy mesterem, valóban, a később filmrendezővé váló Bódy Gábor, illetve Ajtony Árpád.

MN: A 70-es évek közepétől már drámát is írtál, jöttek a színházi munkák, aztán valamivel később a forgatókönyvek. Az írói szereppel kapcsolatos averzióid vittek el a prózától?

BG: A színház és a film is szinte véletlenül talált meg, és mindkettő bukással indult. Színházban Miskolcon egy kis társulattal buktam egy nagyot, forgatókönyvvel pedig a Kézdi-Kovács Zsolt rendezőnek írt Romantikával. Ez akkora bukás volt, hogy a Ludas Matyi külön karikatúrát rajzoltatott róla. Emlékszem is rá, egy fej volt a képen két gondolatbuborékkal. Az egyikben egy focimeccs ment üres lelátókkal, a másikban egy üres mozi volt, a vásznon a Romantika felirattal, és alatta a kérdés: hova ne menjek vasárnap délután? Úgy látszik, ez így ment nekem: először el kellett buknom, aztán sínre kerültek a dolgok.

MN: Ugyanezekben az időkben kezdtél el Cseh Tamással dolgozni.

BG: Akkor találkoztam vele pont, amikor nem volt kedvem már elbeszéléseket írni, szóval kapóra jött, rögtön mondtam is neki, amikor kiderült, hogy ő énekelni szokott, hogy írnék neki dalszövegeket.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk