Lengyel András

Senki nem bizonyította

A gyanú atmoszférája és a József Attila-értés

Sorköz

Kész a leltár? Eredeti vagy hamisítvány az új József Attila-kézirat? címmel a Magyar Narancs február 25-i számában Kőrizs Imre az előbb árverésre bocsátott, majd visszavett kézirat körüli állásfoglalások összefoglalását adta. Ám úgy tűnik, a szakértők között még sok a vitás kérdés.

Az Edit című József Attila-kézirat körül jó kis hecc kerekedett. A mediális önkény tort ül, s már eddig is elég sok butaság hangzott el. Ha tehetném, nem vennék részt e vitában – de mivel egyik régi kedves szakmai ellenfelem nem állhatta meg, hogy szájára ne vegye nevemet, majd őt követve többen is emlegetnek, ha hallgatok, ferde helyzetbe kerülhetek.

Csakugyan láttam a kéziratot, előbb csak másolatban. Az alapján azonban nem tudtam határozott választ adni a kézirat eredetiségére vonatkozó kérdésre. Ezért az árverező cég tulajdonosa elhozta betegágyamhoz a kéziratot is. Szemlém eredménye ez lett: (1) A kézirat rossz állapotú, a tartós fényhatás kifakította az írást. (2) A szöveg (a képzőművészeti élet metaforáját kölcsönvéve) „műterem-hulladék”, de (3) a kézirat eredeti.

Ma, a vita ismeretében is ugyanezt vallom. A kézirat hamisságát ugyanis senki nem bizonyította. Csak a gyanú atmoszféráját teremtették meg, akarva-akaratlanul is a bizonytalanságot fixálva. A mai légkör hosszú időre lehetetlenné teszi az érdemi filológiai munkát.

Hamis vagy fiktív?

Az egyik „cáfoló” szerint a rendőrségi kísérő irat is hamis, az iraton lévő pecsét címerét akkoriban nem használták. A gyanúsító úgy érezte, ezzel fogást talált az ügyön, s ezen a szálon futtatta tovább a közvetett bizonyítékok gyűjtését. A rendőrségi irat hamissá nyilvánításához azonban konkrét filológiai kutatásra lenne szükség. Mindenekelőtt meg kell nézni, létezett-e egyáltalán ilyen nevű rendőri szerv akkor. Ha volt, akkor megnézni a rendőri szerv egykorú iratait, az iratok papírját, a gépírást, vagy ha úgy tetszik, az írógépet, és magát a pecséthasználatot. S nem utolsósorban az iraton lévő iktatószám ellenőrzése is feladat. Iktattak-e ilyen számon bármit is.

Egy irattal két nagyon különböző probléma lehet: vagy hamis, vagy fiktív. Utóbbi a szó eredeti értelmében nem hamis; a hivatalos irattermelő állítja elő, de adatai egy része szándékosan valótlan, az irat pl. antedatált vagy másképpen „módosított”. A bürokrácia története tele van ilyen fiktív irattal, a „kényszer” vagy/és a „célszerűség” sok irattermelőt befolyásolt már.

Esetünkben, elvileg, három variáció lehetséges. A rendőri irat hiteles, hamis vagy fiktív. Az iratnak, bár e pillanatban gyanú veszi körül, van olyan vonatkozása, amely a hamisítás ellen szól. Maga a pecsét és a papír is, és ismerünk egy szakértői álláspontot, amelynek első verziója szerint a pecsétet ötven évnél hamarébb nem ütötték rá a papírra. De nem ezek a logikai játszadozások az érdekesek. A kérdést csak a filológiai munka tisztázhatja.

S van egy rossz hírem a gyanú aktivistáinak: a rendőrségi irat esetleges hamis volta nem jelenti automatikusan a kézirat hamisítvány voltát. Csak azt jelenti, valaki, valamikor a kézirat eredetiségének megerősítésére egy álbizonyítékot kreált. (Ilyesmi is sokszor előfordult már.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.