A hazahozott kéziratok öt különálló lapon voltak

Sorköz

Ferencz Győzővel, a Radnóti-hagyaték gondozójával a költő eltűnésével és halálával kapcsolatos tudásunkról, a Bori noteszről és az utolsó versekről beszélgettünk.

Részletek a Magyar Narancs legújabb számában olvasható interjúból.

Magyar Narancs: Radnóti Szalai Sándorra bízta a bori lágerben született verseit. Ki volt ő és milyen kapcsolatban állt Radnótival?

Ferencz Győző: Szalai Sándor (1912–1983) szociológus volt, akadémikus. Egyetemi tanulmányait – a numerus clausus miatt – Németországban végezte, doktorátust Svájcban szerzett. Budapesten a Pester Lloyd című lapnál, majd a Dante Könyvkiadóban dolgozott. Radnótit gyerekkora óta ismerte, és amikor a Dante Könyvkiadóhoz került, fordítói, szerkesztői munkákhoz juttatta. Szalai Borban a Rhön lágerben volt, Radnóti a Heidenauban, de a tábor kiürítésekor találkoztak a Berlin lágerben. Két lépcsőben indították útnak a munkaszolgálatosokat Magyarországon át Németország felé, Radnóti az első, Szalai a második lépcsőbe került. Radnóti ekkor adta át neki addig elkészült verseit.

MN: Mely versek voltak ezek?

FGY: A Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez, az À la recherche, a Nyolcadik ecloga és az Erőltetett menet. A második lépcsőt még aznap, hogy útnak indult, felszabadították a jugoszláv partizánok. Szalai Romániába került, egy ideig a temesvári Déli Hírlapnak dolgozott. Itt 1944. október 30-án megjelentette az À la recherche-et és Alvó tábor címmel a Hetedik eclogát.

MN: Hogy élte túl Szalai a poklot, és Budapestre érkezvén kihez vitte a kéziratokat?

FGY: Fennmaradt vele egy interjú, sok fontos adattal, amelyet Tolnai Gábor irodalomtörténész készített vele. Az orsós magnetofonszalagra rögzített felvételt Csapody Tamás írta le és jelentette meg a Magyar Tudomány című folyóirat 2009/11-es számában. Ebből tudjuk, hogy Romániában az oroszul tudó Szalai tolmács lett a Vörös Hadsereg egyik Magyarországra vonuló alakulatánál, és 1945. január 12-én vagy 14-én velük érkezett Budapestre. Érdemes egybevetni, hogyan írta le Szalai felbukkanását Gyarmati Fanni és hogyan Ortutay Gyula, aki Radnóti közeli barátja volt, de adatközléseit, mint látni fogjuk, fenntartással kell kezelni. Ortutay, amint megindult Pesten az élet, a Magyar Rádió elnöke lett. Gyarmati Fanni ekkor még Budán – Zugligeten és Pasaréten – húzta meg magát, február 17-én jutott át Pestre. Két napra rá ment be először dolgozni mint Ortutay titkárságvezetője, és naplója szerint „Megjelenik a Rádióban a Szalai Sanyi, hadvész ülte képpel, sebekkel tűzdelten és ziláltan, elhozza a lapkivágást Mik két csodálatos versével. Kiderül, hogy ő vitte Temesvárra. Nem tud semmit személyesen Mikről, csak vitte a kéziratokat.” Ortutay huszonöt évvel később a Bori notesz 1970-es fakszimile kiadásának bevezetőjében így írta le az esetet: „1945 elején a Magyar Központi Híradó […] hivatali szobájába borostásan, lelkesen berontott Szalai Sándor, a szociológus. A bori rézbányák foglyai közül érkezett, Bukaresten keresztül, Radnóti Miklósnét kereste s engem. Átölelt bennünket, s hírt hozott Radnóti Miklósról. Miklós él, a bori bányákban volt munkaszolgálatos, s egy füzetet is hozott nékünk, benne verseket, azt a néhányat, ami megjelent 46-ban a »Tajtékos ég« c. kötetben.” Mintha nem ugyanarról írnának. Gyarmati Fanni a Déli Hírlapban közölt versek újságkivágatáról beszél, megemlíti ugyan a kéziratokat, de nincs arról szó, hogy Szalainál lettek volna. Ortutay viszont azt állítja, hogy Szalai átadott nekik – többes számban – egy füzetet a versekkel. Holott a Szalai által hazahozott kéziratok öt különálló lapon voltak.

Borítókép: Sióréti Gábor

A teljes interjú a Magyar Narancs november 25-i számában olvasható.

A teljes cikkért keresse a friss Magyar Narancsot az újságárusoknál, vagy fizessen elő online!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.