Részletek a Magyar Narancs legújabb számában olvasható interjúból.
Magyar Narancs: Radnóti Szalai Sándorra bízta a bori lágerben született verseit. Ki volt ő és milyen kapcsolatban állt Radnótival?
Ferencz Győző: Szalai Sándor (1912–1983) szociológus volt, akadémikus. Egyetemi tanulmányait – a numerus clausus miatt – Németországban végezte, doktorátust Svájcban szerzett. Budapesten a Pester Lloyd című lapnál, majd a Dante Könyvkiadóban dolgozott. Radnótit gyerekkora óta ismerte, és amikor a Dante Könyvkiadóhoz került, fordítói, szerkesztői munkákhoz juttatta. Szalai Borban a Rhön lágerben volt, Radnóti a Heidenauban, de a tábor kiürítésekor találkoztak a Berlin lágerben. Két lépcsőben indították útnak a munkaszolgálatosokat Magyarországon át Németország felé, Radnóti az első, Szalai a második lépcsőbe került. Radnóti ekkor adta át neki addig elkészült verseit.
MN: Mely versek voltak ezek?
FGY: A Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez, az À la recherche, a Nyolcadik ecloga és az Erőltetett menet. A második lépcsőt még aznap, hogy útnak indult, felszabadították a jugoszláv partizánok. Szalai Romániába került, egy ideig a temesvári Déli Hírlapnak dolgozott. Itt 1944. október 30-án megjelentette az À la recherche-et és Alvó tábor címmel a Hetedik eclogát.
MN: Hogy élte túl Szalai a poklot, és Budapestre érkezvén kihez vitte a kéziratokat?
FGY: Fennmaradt vele egy interjú, sok fontos adattal, amelyet Tolnai Gábor irodalomtörténész készített vele. Az orsós magnetofonszalagra rögzített felvételt Csapody Tamás írta le és jelentette meg a Magyar Tudomány című folyóirat 2009/11-es számában. Ebből tudjuk, hogy Romániában az oroszul tudó Szalai tolmács lett a Vörös Hadsereg egyik Magyarországra vonuló alakulatánál, és 1945. január 12-én vagy 14-én velük érkezett Budapestre. Érdemes egybevetni, hogyan írta le Szalai felbukkanását Gyarmati Fanni és hogyan Ortutay Gyula, aki Radnóti közeli barátja volt, de adatközléseit, mint látni fogjuk, fenntartással kell kezelni. Ortutay, amint megindult Pesten az élet, a Magyar Rádió elnöke lett. Gyarmati Fanni ekkor még Budán – Zugligeten és Pasaréten – húzta meg magát, február 17-én jutott át Pestre. Két napra rá ment be először dolgozni mint Ortutay titkárságvezetője, és naplója szerint „Megjelenik a Rádióban a Szalai Sanyi, hadvész ülte képpel, sebekkel tűzdelten és ziláltan, elhozza a lapkivágást Mik két csodálatos versével. Kiderül, hogy ő vitte Temesvárra. Nem tud semmit személyesen Mikről, csak vitte a kéziratokat.” Ortutay huszonöt évvel később a Bori notesz 1970-es fakszimile kiadásának bevezetőjében így írta le az esetet: „1945 elején a Magyar Központi Híradó […] hivatali szobájába borostásan, lelkesen berontott Szalai Sándor, a szociológus. A bori rézbányák foglyai közül érkezett, Bukaresten keresztül, Radnóti Miklósnét kereste s engem. Átölelt bennünket, s hírt hozott Radnóti Miklósról. Miklós él, a bori bányákban volt munkaszolgálatos, s egy füzetet is hozott nékünk, benne verseket, azt a néhányat, ami megjelent 46-ban a »Tajtékos ég« c. kötetben.” Mintha nem ugyanarról írnának. Gyarmati Fanni a Déli Hírlapban közölt versek újságkivágatáról beszél, megemlíti ugyan a kéziratokat, de nincs arról szó, hogy Szalainál lettek volna. Ortutay viszont azt állítja, hogy Szalai átadott nekik – többes számban – egy füzetet a versekkel. Holott a Szalai által hazahozott kéziratok öt különálló lapon voltak.
Borítókép: Sióréti Gábor
A teljes interjú a Magyar Narancs november 25-i számában olvasható.
A teljes cikkért keresse a friss Magyar Narancsot az újságárusoknál, vagy fizessen elő online!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
