"Volnának például Orbán Viktornak politikai nézetei?"

Selyem Zsuzsa író

Sorköz

Tanulmány- és esszékötetek után az első novelláját 2004-ben publikálta, azóta folyamatosan jelen van nyugtalanító, különös nézőpontokat és helyzeteket megmutató szövegeivel. Selyem Zsuzsával Erdélyiségről, hatalomtechnikáról, értésről és félreértésről beszélgettünk Az első világvége, amit együtt töltöttünk című új könyve kapcsán.

Magyar Narancs: Sok játékosság van a könyvben, mind a nyelvhasználat, mind az ilyetén hommage-ok kérdésében is. Ez történt most a híres Petri-vers esetében is?

Selyem Zsuzsa: Mint legtöbben, korábban én is ájult tisztelettel és meghatottsággal olvastam a Hogy elérjek a napsütötte sávigot, aztán egy adott ponton hirtelen belém nyilallt: nem lehet egy nőről, önmagamon kívül senkiről nem lehet így beszélni. A lírai én nyomorultnak nevezi, aki semmilyen téren nem állná meg a helyét. Az a borzasztó lábjegyzet az aquamarinszemről! Nem hagyott nyugton,hogy az egyik legnagyobb magyar vers ennyire megaláz egy másik emberi lényt, hogy számára az az otthontalan nő a bemocskolódás eszköze.

false

 

Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó

Holott neki is, mint mindannyiunknak, volt neve, élettörténete, amit már soha nem fogunk megismerni, csak azt tudjuk róla, hogy margarinnal kente be magát szex előtt. Ezt én nemtudom elfogadni, ezért írtam meg A napverte sávot, ahol Teri mondja el azt a találkozást. Nem éppen hommage ez, inkább vita egy magától értetődőnek vett szemléletmóddal, egykori átvert önmagammal.

MN: Ha már vita: sokszor megszólalsz társadalmi kérdésekben is. Ez a sokféle szerep nem okoz benned zavart?

SZS: Ezek nem szerepek. Munka és élet. Tilda Swintontól egyszer megkérdezték, hogyan látja a karrierjét. Nekem életem van, nem karrierem, válaszolta. Írok és tanítok, és zavarna, ha kimaradnék a jó társadalmi akciókból.

MN: 2016-ban a Kárpát-medencei Tehetséggondozó székhelye előtt beszéltél. Akkor még azt mondtátok, egyik oldalon csaknem egymilliárd van a semmire, a másikon szinte semmi a mindenre. Azóta ez a helyzet még durvább lett. Viszont egyre kevesebben emelik fel a hangjukat.

SZS: Mert elég jól bemérték,hogyan kell olyan projekteket felépíteni, amelyekkel a nagy skalpok is megszerezhetők. Nem a kishalak rigmusai kellenek, ugyan már, nekik is kínos. De a nagy nevek is csak cserép virágnak kellenek a közös fotóra. Érdekes megfigyelni, mennyire változott a hatalom kisajátítási technikája. Ma már nem akarják megmondani, mit írj, csak annyit kérnek szépen és elegánsan, hogy fogadd el a pénzüket. De hát a kormány politikájában sincsen tartalom. Csak az van, hogy mi vagyunk az urak, és azt csinálunk, amit akarunk, minden a miénk. Volnának például Orbán Viktornak politikai nézetei? Kíváncsi arra, hogyan élnek az emberek mondjuk Baranyában? Az anyagi javak iránti mérhetetlen bírvágy és a cezarománia eléggé kitakarják a társadalom valós kérdéseit, és úgy általában a realitást. Ezen a szinten fölösleges vitázni, teljesen mindegy, milyen érvekkel jössz, ez az In memoriam dr. K. H. G. nem túl tágas világa. (...)

Selyem Zsuzsa arról is beszél az interjúnkban, hogy miért kéne újra kitalálni az emberiséget, hogyan színeződött át az erdélyi író fogalma, és hány világvégére számíthatunk még.

A lapot keresse az újságárusoknál, a boltokban, benzinkútaknál, esetleg fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.