"Volnának például Orbán Viktornak politikai nézetei?"

Selyem Zsuzsa író

Sorköz

Tanulmány- és esszékötetek után az első novelláját 2004-ben publikálta, azóta folyamatosan jelen van nyugtalanító, különös nézőpontokat és helyzeteket megmutató szövegeivel. Selyem Zsuzsával Erdélyiségről, hatalomtechnikáról, értésről és félreértésről beszélgettünk Az első világvége, amit együtt töltöttünk című új könyve kapcsán.

Magyar Narancs: Sok játékosság van a könyvben, mind a nyelvhasználat, mind az ilyetén hommage-ok kérdésében is. Ez történt most a híres Petri-vers esetében is?

Selyem Zsuzsa: Mint legtöbben, korábban én is ájult tisztelettel és meghatottsággal olvastam a Hogy elérjek a napsütötte sávigot, aztán egy adott ponton hirtelen belém nyilallt: nem lehet egy nőről, önmagamon kívül senkiről nem lehet így beszélni. A lírai én nyomorultnak nevezi, aki semmilyen téren nem állná meg a helyét. Az a borzasztó lábjegyzet az aquamarinszemről! Nem hagyott nyugton,hogy az egyik legnagyobb magyar vers ennyire megaláz egy másik emberi lényt, hogy számára az az otthontalan nő a bemocskolódás eszköze.

false

 

Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó

Holott neki is, mint mindannyiunknak, volt neve, élettörténete, amit már soha nem fogunk megismerni, csak azt tudjuk róla, hogy margarinnal kente be magát szex előtt. Ezt én nemtudom elfogadni, ezért írtam meg A napverte sávot, ahol Teri mondja el azt a találkozást. Nem éppen hommage ez, inkább vita egy magától értetődőnek vett szemléletmóddal, egykori átvert önmagammal.

MN: Ha már vita: sokszor megszólalsz társadalmi kérdésekben is. Ez a sokféle szerep nem okoz benned zavart?

SZS: Ezek nem szerepek. Munka és élet. Tilda Swintontól egyszer megkérdezték, hogyan látja a karrierjét. Nekem életem van, nem karrierem, válaszolta. Írok és tanítok, és zavarna, ha kimaradnék a jó társadalmi akciókból.

MN: 2016-ban a Kárpát-medencei Tehetséggondozó székhelye előtt beszéltél. Akkor még azt mondtátok, egyik oldalon csaknem egymilliárd van a semmire, a másikon szinte semmi a mindenre. Azóta ez a helyzet még durvább lett. Viszont egyre kevesebben emelik fel a hangjukat.

SZS: Mert elég jól bemérték,hogyan kell olyan projekteket felépíteni, amelyekkel a nagy skalpok is megszerezhetők. Nem a kishalak rigmusai kellenek, ugyan már, nekik is kínos. De a nagy nevek is csak cserép virágnak kellenek a közös fotóra. Érdekes megfigyelni, mennyire változott a hatalom kisajátítási technikája. Ma már nem akarják megmondani, mit írj, csak annyit kérnek szépen és elegánsan, hogy fogadd el a pénzüket. De hát a kormány politikájában sincsen tartalom. Csak az van, hogy mi vagyunk az urak, és azt csinálunk, amit akarunk, minden a miénk. Volnának például Orbán Viktornak politikai nézetei? Kíváncsi arra, hogyan élnek az emberek mondjuk Baranyában? Az anyagi javak iránti mérhetetlen bírvágy és a cezarománia eléggé kitakarják a társadalom valós kérdéseit, és úgy általában a realitást. Ezen a szinten fölösleges vitázni, teljesen mindegy, milyen érvekkel jössz, ez az In memoriam dr. K. H. G. nem túl tágas világa. (...)

Selyem Zsuzsa arról is beszél az interjúnkban, hogy miért kéne újra kitalálni az emberiséget, hogyan színeződött át az erdélyi író fogalma, és hány világvégére számíthatunk még.

A lapot keresse az újságárusoknál, a boltokban, benzinkútaknál, esetleg fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk