Az ezerkétszáz lelkes Bakonybélben pár évvel ezelőtt 358 millió forintnyi EU-pénzből hozták létre a Pannon Csillagdát, ahol nemcsak 400 négyzetméteres kiállítás, de planetárium, négy távcsöves obszervatórium és 3D-s mozi is van. Ráadásul az előcsarnokban olyan hozzáértő szakelemek ajánlják szeretettel az űrcirkuszt, mint Csiszár Jenő és Szőke András, ha ez sem volna elég, akkor egy kis zöld kartonűrlény (tiszta Yoda!) mellé is beállhatunk fotózkodni. A jegyár borsos, az érdeklődés nagy, de összességében az intézmény egészen profi, még ha az „űrturizmus mindenkinek” szlogen a Pannon Csillagda névnél is hajmeresztőbb.
Kilépve innen, s magunk mögött hagyva a kozmikus léptéket, a környék hangulatához jobban passzoló bemutatóhely bukkan fel: egy erdészeti és természetvédelmi tárlat, a nevében is meditatív hatású Erdők Háza. Itt nem uralkodik hűvös profizmus, az ismertető csupán egy fekete-fehér fecni, a belépő pár száz forint. Télen csak hétvégén vannak nyitva, ráadásul a kiállítás javát egy tetőtéri helyiségben tárják a nagyérdemű elé, mivel az eredeti Erdők Házából az űreszközök kitúrták a térképkészítéshez, fakészletméréshez, termőhelyfeltáráshoz és geológiai terepmunkához használt régi eszközökkel teli vitrineket. De sok jó erdészeti műszer kis helyen is elfér, így a szögtűző, a planiméter, a távolságfelhordó és a kivágásra ítélt fák megjelölésére szolgáló görbe kés, a kacor is. A kiköltöztetésből persze nem volt harag, hiszen mindkét intézményt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park üzemelteti, és akárhogy is fáj, egy erdészeti munkaeszközökről szóló kiállítás még akkor sem veszi fel a versenyt a csillagdával, ha a kitömött nyestek, nyusztok és más bakonyi apróvadak némelyikének arckifejezése elég mókásra sikerült.
Meg nem mondom pontosan, hogy miért zártam szívembe pár perc alatt ezt az oldszkúl, túlzott egyénieskedéssel nyilvánvalóan nem vádolható helytörténeti tárlatot. Biztosan közrejátszott az információs táblák szövegezésének stílusa, ahogy a „jó reteszelésű”, több „ezer lövés után sem kotyogósodó puskáról”, az egymást „személyesen ismerő”, „a kapcsolatot röfögéssel tartó” vaddisznókondatagokról, a „közepes minőségű őzállományról” vagy az „igazi halivadék-pusztító, késéles csőrű” jégmadárról értekeznek. De tetszett az is, hogy a maximális helykihasználás jegyében az ablakban nevelt citromfű felhasználási módjairól majd’ egyoldalas tájékoztatót nyomtattak.
Az eszközök, az állatok és a növények mellett megcsodálhatjuk azt is, hol dolgozott az 1920-as években Dobó Jenő farkasgyepűi erdőmérnök, amikor nem a terepen méricskélt vagy az erdei vasút nyomvonalának kijelölésén munkálkodott. Igen! Pont ott, ahol elképzeljük: egy íróasztalnál, melyen egy ún. magnapló hever, mellette telefon, a falat pedig lepkegyűjtmény díszíti.
De a meglepetéseknek ezzel még nincs vége.
Ha vesszük a fáradságot, és kihámozzuk a tetszetős zeke történetét az egymást eltakaró tájékoztatókról, a selmeci diákhagyományok is megelevenednek. Az erdőmérnöki képzés az 1735-ben alapított Selmeci Akadémián fejlődött a bányászati-kohászati oktatásból. A varrásokkal díszített zeke egy walden, az erdészek hivatalos egyenruhája. A viselet az elsőéves balekoknak még dísztelen; a kohlenbrennereknek, vagyis a másodéveseknek már „rügyezik”, tehát szakadásokkal és a szakadásokat eltakaró emblémákkal díszített; a firmáknak, a végzősöknek pedig virágba borult, vagyis alig látszik eredeti anyaga. Ám e gondos foltozás azt is jelenti – és ez az igazán lényeges –, hogy a walden tulajdonosa iránt egy lány gyengéd érzelmeket táplál.
Ekkor már sokkal jobban vonz az erdészlét, és egyre kevésbé az űrturizmus – pedig még nem is láttam azt az 1935-ös fotográfiát, amelyen holland távlovaglók poroszkálnak a Bakonyban, méghozzá a falusi turizmus jegyében. Kiderül: Dobó Jenő lánya mindenféle fontos embert meghívott magához, ezért jöttek a hollandok is, vagy például Almásy László, az „angol beteg” az egyiptomi királyi herceg kíséretében.
Fák, bogarak, vadállatok, távlovaglók és az egyiptomi herceg… Az űr meghódítása ehhez képest felszínes vagánykodás – gondoltam, kifelé menet pedig szórakozottan leemeltem egy polcról Az erdő folyóirat 1966-os évfolyamának egyik számát, hogy belemerüljek a Lucfenyőgubacstetvek elleni védekezés lehetőségei karácsonyfatelepeken című tanulmányba, ami hasznos olvasmánynak tűnt a délutáni túra előtt.
Bővebb információ a nyitvatartásról, jegyárakról: www.bfnp.hu
