A melegek és a turizmus - A szállodások nem kockáztatnak

  • Kerényi Tamás, Miavecz Nóra
  • 2006. január 26.

Sport

Noha világszerte egyre többen ismerik fel a melegeknek szóló turisztikai szolgáltatásokban rejlő üzleti lehetőségeket, Magyarországon egyelőre nincs olyan utazási iroda, amely figyelembe venné a célcsoport igényeit, tudomást venne létezésükről.

Noha világszerte egyre többen ismerik fel a melegeknek szóló turisztikai szolgáltatásokban rejlő üzleti lehetőségeket, Magyarországon egyelőre nincs olyan utazási iroda, amely figyelembe venné a célcsoport igényeit, tudomást venne létezésükről.

Az egyre divatosabb wellnessközpontok az átlagnál borsosabb áron kínálják szolgáltatásaikat, de a legtöbben elfogadják az üdülési csekket, és változatos akciókkal csábítják a vendégeket az egész évben tartó szezonban. Ezzel azonban - ha nem is tudatosan - diszkriminálják a melegeket és az egyedül-állókat, hiszen sokféle akciójuk között nem találni nekik szóló kedvezményes csomagot. Szinte mindenhol van családi, illetve nászutasoknak szóló akció, de meleg párok részére nincs egy sem. "Pedig itt aztán ki lehetne építeni egy stabil és megbízható vendégkört. Míg külföldön több cég is becélozta a melegeket, itthon - tartva a közvélemény és a hetero vendégek aggályaitól - a szállodások inkább nem kockáztatnak" - vélekedik egy idegenforgalmi szakember.

Magyarországon jelenleg nincs olyan turisztikai cég, amely kifejezetten a hazai homoszexuálisok bel- és külföldi utazási potenciáljára építene. Korábban működött egy, az Arco Iris, amely a külföldiek beutaztatásában látott fantáziát, és bár még elérhető angol nyelvű honlapjuk, és fel-felbukkan a hirdetésük melegközösségekben (pride.hu), a cég munkatársának tájékoztatása szerint érdeklődés hiányában régen beszüntették ezt a tevékenységet.

A magyar homoszexuális férfiakkal készített háttérbeszélgetésekből az derült ki, hogy tájékoztatás híján a melegbarát szállodák, panziók és vendégfogadók híre

szájhagyomány

útján terjed. Nemcsak a biztonságos, elfogadó légkör miatt keresik a toleráns helyeket, hanem gazdasági megfontolásokból is: az egyágyas szobák ugyanis mindenhol drágábbak. "Ha két meleg férfi közösen vesz ki egy szobát, csúnyán néznek rájuk, ha meg két egyágyast, az a duplájába kerül" - mondja Ákos. Külföldön mindez könnyebb, ott ugyanis léteznek olyan szállodák, ahol nem nézik ki a melegeket, és nem kell "trükközni" sem. Általános tapasztalatuk, hogy az életszínvonal növekedésével változik a toleranciaszint is: keletről nyugat felé haladva különbség érzékelhető a melegekhez való viszonyban. "Nyugat-Magyarországon jobban hozzá vannak az emberek szoktatva, mert egy külföldi nem zavartatja magát, amikor Magyarországra jön" - igazolja a tapasztalatokat az egyetlen melegek számára létesült fővárosi panzió (Connection Guesthouse) munkatársa.

A nagyobb szállodák alkalmazottai kritikusabbak, de végső soron az anyagiak döntenek: "Volt egy német, aki meleg volt, és mindenáron meg akarta dugni a pincéreket. Kurva sok borravalót hagyott nekik ott mindig. A pincérek azt tervezték, hogyan verjék szét a fejét, és hogy ki kéne az ilyet tiltani, de amikor szórta az ezrest, akkor persze nem merték neki azt mondani, hogy nem kell, tartsd meg. Szóval csak a pénz számít" - mondja Attila.

Az országban található kisebb panziókra, falusi szálláshelyekre jellemzőbb, hogy a bevételre koncentrálva "elnézőbbek". Ha akarnák, akkor sem tehetnék meg, hogy különbséget tegyenek vendég és vendég között. A rendkívül jó informális hálóval rendelkező melegtársadalom számon tartja, ha egy hely melegbarát. "Gyorsan elterjed a híre, ha udvariasak, kedvesek voltak, és oda mások is elmennek majd" - fogalmaz Laci. Egy másik nyilatkozónk szerint diszkrétnek kell lenni. "Nem azért veszem ki a falusi házat, mert a tulaj melegbarát, hanem mert jó hely. De nem úgy mutatkozom be, hogy Zoli vagyok, buzi. Tekintettel kell lenni másokra, nem hirdetem látványosan."

De nem mindenki rejtőzködik. "B.-n a takarítónők majdnem kiestek, annyira néztek minket, hogy mi ketten egy franciaágyas szobát vettünk ki. Másnap már az egész falu minket bámult. Én élveztem, a barátom már kevésbé" - meséli Attila, aki büszke a kalandjaira és az általa végzett "közvetlen népnevelésre". Mint mondja, ő a jó oldalát nézi a bánásmódnak, és megpróbálja élvezni annak előnyeit. "Azonnal láttam,

ha csodabogárként kezelnek,

akkor nincs az a dolog, amit ne kérhetnék. Aztán a büfében simán a sor elejére álltam, mert végig beszéltem, így mindenki elkussolt és elment a sorból. Nekem magas a hangom, vidéken ez nagyon ultrapara." Bár megvannak az előnyei, talán szokatlan lehet, ha feltűnően kerülik az embert. "Bementem a szálloda medencéjébe, és mindenki elpucolt. Baromi jó volt, legalább nem ugráltak a fejemre. Este, amikor lementünk, 10 perc múlva nem volt ott senki."

Attila mentalitása persze nem jellemző. A többség csupán pihenni szeretne, minden feszültség nélkül, így aztán "cserébe" igyekeznek csendes vendégként viselkedni. "Engem nem zavar, ha el kell bújni, hogy bizonyos dolgok, jogok nem illetnek meg" - mondja egyikük. Más úgy véli, egy kis rejtett simogatás az étteremben az asztalnál azért belefér.

A másik irány a szegregáció, amikor homogén közegben szórakozhatnak, nyaralhatnak. Ez nagyobb biztonságot, feszültségmentes légkört jelent, de a belföldi turizmusban alig akad rá példa. "Sok rossz tapasztalatunk volt a magyarokkal, lefoglalták a szobát, de nem jöttek el" - mondja a Connection Guesthouse munkatársa, aki szerint a külföldiek megbízhatóbbak, és fizetőképes keresletet jelentenek. "'k inkább kifizetik a 40 eurót a szobáért, bár az ma már nem is olyan sok pénz egy pesti szállodában."

Mások attól tartanak, hogy még egy melegszálloda is hivalkodó, szerintük nem kell erre külön intézmény. "Elismerem, a külföldieknek jó, mert itt legalább biztonságban érezhetik magukat - mondja az a beszélgetőpartnerünk, aki inkább a rejtőzködés híve. - Ja, meg az olyan magyaroknak is, akiknek gondot okozna, ha egy szállodában felismernék őket, és másnap ezzel lenne tele a sajtó."

De ugyanez fordítva is igaz: a külföldre utazó magyar melegek esetében épp olyan fontos a biztonság és a helyismeret, amit egy ottani melegbarát irodától megkaphatnak. "Tök jó, hogy nem nekem kell megkérdezni ottani embereket, akik a saját nyelvükön simán lebuziznak, csak én nem értem" - mondja Atilla.

A tavaly Berlinben megrendezett Nemzetközi Turisztikai Vásáron (ITB) már külön pavilon várta a homoszexuális turizmusban érdekelteket. Ma már egyre több szállodalánc és ügynökség foglalkozik a melegek - rendszerint magasabb - igényeinek kielégítésével. Montreal, Lisszabon, Párizs, San Francisco és London után olyan hatalmas turisztikai zónák fedezik fel maguknak a célcsoportot, mint Key West (Florida), Bondi Beach (Ausztrália) vagy a görögországi Mykonos.

A figyelem nem véletlen:

milliárdos üzletről van szó,

ami az elmúlt 15 évben egyre nagyobb szeletet hasít ki a turizmusból. Az utazni vágyó homoszexuálisok több okból is komoly célcsoportot jelentenek: az esetek többségében csak magukra keresnek, hiszen nincsen családjuk, ugyanezért több szabadidejük van, és rugalmasabb az időbeosztásuk. Elemzők szerint a gazdasági potenciál mellett további közös jellemző, hogy gyakran utaznak nagyobb baráti társasággal, fogékonyak az új szabadidős programokra, és nyitottak a luxusra. Egy amerikai felmérés kimutatta, hogy az ott élő körülbelül 15 milliós meleg népesség évente megközelí-tőleg 500 milliárd dollár felett rendelkezik.

Tapasztalatok szerint azok a nagyvárosok (ilyen például Montreal és San Francisco), amelyeknek jól körülrajzolható rózsaszín negyedük van, a nem homoszexuálisok számára is komoly vonzerőt jelentenek gazdag programjaikkal, toleráns légkörükkel. A tendenciát felismerve egyre több város és régió alakítja át idegenforgalmi marketingjét: tavalyelőtt kezdték vetíteni azt a kifejezetten homoszexuálisokat célzó hirdetést, amelyben Philadelphia történelmi nevezetességeit, éjszakai életét, s nem utolsósorban elfogadó légkörét ajánlják a közönségnek.

Magyarországon az ilyesmi ma még elképzelhetetlen. "Vannak nálunk kiemelt turisztikai termékek, de ez nem szerepel közöttük" - mondja Márkus Éva, a Magyar Turizmus Rt. kommunikációs irodájának vezetője. Nincsenek a marketingtervben, így egyetlen kiadványban sem kül- vagy belföldi homoszexuálisokat célzó programok.

Kerényi Tamás

Miavecz Nóra

Kés és szivárvány

2002-ben Párizs is nyitott a melegek felé, amikor Bertrand Delanoe a nemzeti turisztikai hivatallal együttműködve átfogó programba kezdett annak érdekében, hogy a "romantika fővárosát" a melegek számára is vonzó célponttá tegye. A homoszexualitását nyíltan vállaló főpolgármester kezdeményezéséhez mintegy félszáz étterem, utazási iroda, szálloda, mulató stb. csatlakozott az első fél évben: kirakataikon, prospektusaikban feltüntetik a kampány jelképét, egy szivárványszínű, mosolygó arcot. Mutatja a nehézségeket, hogy a főpolgármester nem lehetett jelen a kampány ünnepélyes megnyitóján, mert egy férfi hasba szúrta. A támadó a politikusok és a melegek iránti gyűlöletével indokolta tettét.

Figyelmébe ajánljuk