Ricardo - Szeitaridisz, Campbell, Laursen, Cole - Poborsky, Maniche, Deco, Zagorakisz - Tomasson, Baros. Így áll fel az Eb válogatottja a Rekord sportújság szerint
a negyeddöntõket követõen, három meccsel a vége elõtt.
A három helyi sportnapilap közül még ez a legjózanabb: a portugál-angol meccs után az A Bola hasonló listáján 8 helyi játékos szerepelt, az O Jogo ugyanekkor 4 portugálnak is 10-es osztályzatot adott. Ebbõl is látszik, hogy a második kör után kik az igazán sikeres csapatok. A helyiek repesnek a boldogságtól, a spanyol és az angol válogatott kiverésével hozták a hozhatót, innentõl már minden pluszgyõzelem ajándék. Még kedvenc helyi rádióadónk, a Rádio Marginál 98.1 sem tud ellenállni a csapat körül kialakult eksztatikus hangulatnak: az általában csak diszkrét szvingeket és Brian Ferryt játszó adón egyre többször említik Rui Costát és Decót, s hangzik fel a Ricardo tizenegyesét követõ üdvrivalgás.
Az utolsó csoportkörökben és a negyeddöntõkben a 16 csapat közül 13-at látunk, csak a svájciakat, az oroszokat és a letteket hagyjuk ki, közülük a svájciak mintha itt sem lettek volna, az oroszok legalább megverték a görögöket, míg a lettek kihoztak magukból mindent, az utolsó meccsig volt esélyük a továbbjutásra. Az angolokról két meccs alapján nem tudjuk eldönteni, hogy játszanak: szépen, de fantáziátlanul vagy fantaziátlanul, de szépen. Szurkolóik, bár rengeteget isznak (a lisszaboni fõtéren, a Rossión található szökõkutak az angol meccsek délutánjain fél méter magasan habzottak a beléjük öntött sörtõl), mégis békések és szelídek. Az UEFA évek óta tartó erõfeszítései eredményesnek bizonyultak: soha ilyen békés és disztingvált hangulatú Eb-t nem láttunk. Az Európa-bajnokság már a középosztály szórakozása, azért némi szilajságot és végletesebb érzelmeket a meccseken szívesen látnánk (a szurkolókról lásd keretes írásunkat).
Az olasz-bolgáron egy honfitársunk ül melletünk, igazi megszállott, minden idegszálával a meccs-re koncentrálva, folyamatosan kap-ja sms-ben az információkat a svéd-dán meccs állásáról, és pillanatok alatt kiszámolja az aktuális esélyeket: 1-1-nél az olaszoknak még két gólt kell rúgniuk, Tomasson második góljánál egy is elég, de megjósolja, úgyis hiába, mert 2-2 lesz a dán-svéd vége. Így is történik, Cassano pár másodpercig örül az utolsó utáni percben rúgott góljának, hogy aztán a zuhogó esõben együtt átkozódjon a többiekkel. A Sun angol bulvárlap másnap mindenkit megnyugtat: nem volt bunda, a skandinávok soha nem tennének ilyet. Persze könnyen verik a csalánt, kíváncsiak vagyunk, mit írnának, ha az angol csapat esett volna ki így. Ez a lap egyébként a portugál meccs elõtt a világ legnagyobb angol zászlóját teríti le a Rossio melletti Figueira téren, a remek angol-horvát meccs után már francia-angol döntõt vizionálva, és Wayne Rooneyt istenítve (róla bõvebben keretes írásunkban).
Az utolsó csoportmeccsen a cseh tarcsi is megveri a németeket, jellemzõ, hogy a germán szurkolók jobb híján a 18 éves Podolski nevet skandáljak, tõle várva a megváltást. Be is áll, de õ sem segít az Eb legjobb 12. embere, a Sporting által már meg is szerzett Heinz vezette csehek ellen.
A nyolc közé jutott csapatok közül igazán csak a görögök számítanak meglepetésnek. Mint hírlik, szorgalmazzák edzõjük, a német Otto Rehhagel görög állampolgárságát, ez esetben komoly eséllyel pályázhatna a görög köztársasági elnöki posztra. Teljes joggal, olyan csapatot csinált a többiekhez képest névtelen játékosokból álló hellénekbõl, amelyik messze a legnyugodtabban és a legkevesebb hibával játszik. A negyeddöntõben Zidane-ék sem tudnak mit kezdeni velük, Trezeguet láthatatlan, Pires és Zizou halványnak és enerváltnak tûnik, csak az utolsó negyedórat nyomják meg, de akkor már késõ. Hatalmas meglepetésre Görögország elõdöntõs, ahol a dánokat simán kiverõ és ezzel a legnagyobb esélyessé elõlépõ csehekkel játszanak.
A másik ágon a portugál-angol derbi az Eb legjobb hangulatú és legizgalmasabb meccsét hozza. A stadionban teljesen vegyesen, nagyjából fele-fele arányban ülnek a két csapat szurkolói, gyönyörû látni, ahogy folyamatosan tombol a Luz stadion. A portugál 11-eseknél Ricardo kapus hátat fordítva imádkozik, a végén pedig belõve a sajátját azonmód mennybe megy.
Figo érdekes mód nincs az ünneplõk között, a lecserélésén megsértõdõ kapitány másnap minden újságban és tévéadón magyarázkodik.
Egy képügynökség nagyot kaszál, az angol újságokban hat közül négynek ugyanaz a címlapképe: a földön hasaló David Beckham arcát a kezébe temeti. YOU SWISS BANKER, virít Urs Meyer játékvezetõ arcmása a Sunban, mintha kissé átértékelték volna a játék tisztaságába és sportszerûségébe vetett hitüket a dán-svéd óta. Másnap a francia meccsen feltûnik egy angol transzparens: Bechs, kérdezd meg Ricardót, hogy kell ezt csinálni. Úgy tûnik, David csillaga leáldozóban.
A svéd-holland délen, Faróban iszonyú hõségben kezdõdik, 40 fok árnyékban, ennek ellenére jó meccset, néhány kapufát és holland továbbjutást látunk. A meccs legemlékezetesebb pillanata a 85. perc táján jön el: Bouma felszabadító rúgása gyönyörû ívben hull felénk, felállunk, hogy kapásból visszastukkoljuk, halálpontosan Henrik Larsson kezébe, minden bizonnyal bekerülve így az esztendõ összes év végi összefoglalójába, amikor az utolsó pillanatban a mögöttünk álló hollandus a fejünk fölött öt centivel megfogja a labdát. A meccs után veszünk portugál mezt és zászlót, az elõdöntõben nem lesz nálunk lelkesebb portugál drukker. Az autónk feltörése miatt idõzünk még pár órát a helyi rendõrkapitányságon, hajnali ötre érünk Lisszabonba, hogy másnap a portói dán-cseh felé vegyük az irányt. Ez a meccs közepes elsõ félidõt, egy jó negyedórát és Milan Baros árának megduplázódását hozza, négy meccs után ötgólos, az Eb eddigi legjobb játékosa.
A Lisszabontól mintegy negyven kilométerre, az Atlanti-óceán partján lévõ Praia Grande strandon a helyi fiatalok vagy tucatszor játsszák vidáman újra Helder Postiga angolok elleni egyenlítõ gólját. A Sol Campbellt alakító legény kezébe temeti arcát, Postiga kitárt karokkal rohan a labdáért a tengerbe. Látszik rajta: szívesen megismételné a jelenetet a vasárnapi döntõ után is.
Tóth Benedek
WAZZA
A portugálok elleni sérüléséig (és Milan Baros dánok elleni két góljáig) mindenképpen a svájciak és a horvátok ellen egyaránt két-két gólt szerzõ 18 eves Everton-csatár számított az Eb egyik legnagyobb sztárjának.
Angol szalagcímek és szójátékok a horvát meccs után:
We are thROO! Let's go all the WAYNE! Boy Wonder is TWO good! Thank ROO and good night.
Minden róla szól: az egyikben Rooney kölyökcsapata 1997-bõl, majd ugyanabban az ülesrendben 2004-bõl, középen Wayne életnagyságú poszterével. A srácok többnyire pufók és szemüveges kamaszok, nyilatkoznak a terveikrõl, ki a hadseregbe készül, ki egyetemre, kíváncsi rájuk a nép, hiszen 11 évesen együtt rúgták a bõrt az isteni Rooneyval.
A másik újságban beceneveinek fejlõdése: Roo, Roon, Roonaldo, Fehér Pele, a végleges és legjobban illõ becenév: Wazza, az utóbbi tizenöt év legnagyobb angol tehetségének, Paul Gascoigne-nak a beceneve után (Gazza). Menyasszonyának, szüleinek és nagyszüleinek minden adata és gondolata, a legdurvább talán a párhuzamos életrajz Wolfgang Amadeus Mozarttal, születési évek, az elsõ sikerek 11 évesen, mindketten jól keresnek, de azt felelik, Mozart meghalt fiatalon, ellenben Wayne él és virul, minden angolok gyönyörûségére.
Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosa 85 ezer fontos heti fizetést ajánlott neki.
SZURKOL"K
Angolok: sokan vannak, isznak, sokféle éneket tudnak, ezek közül a "You are not singing anymore"-t éneklik az ellenfélnek, de leginkább a himnuszt.
Németek: saját klubcsapataik mezében legalább annyian, mint a válogatottéban, rezignáltak és kicsit szégyellik magukat. Ballackot szeretik egyedül.
Görögök: kivétel nélkül kék görög mezben vagy "Danke, Otto!" feliratú pólóban. Van egy szép, egymásnak feleselgetõ rigmusuk.
Olaszok: a leginkább egy vígoperett fináléjára emlékeztetõ himnuszuk alatt vidámak és magabiztosak, aztán fõként Trapattonit szidják. A kövérebb nõknek rettenetesen szarul áll a cuppanós mez.
Bolgárok: családok egyensusogósban, a legemlékezetesebb látványt négy bolgár nyújtja: népviseletbe öltözve (durva drapp lencsuha, barna szõrkucsma) sorban állnak a csomagmegõrzõben leadott husángjaikért.
Dánok: vörösre sült, felhólyagzott háttal csak Karlsberg sört hajlandók inni.
Svédek: vörösre sült, felhólyagzott háttal nem hajlandók Karlsberg sört inni.
Hollandok: kizárólag narancssárgában, a legtöbb nõi szurkolóval.
Feröer-szigetekiek: semlegesek, játekvezetõ-szerelésben, referee supporters felirattal.
Csehek: a legjobb tábor, a meccseket vagy tízezren egységesen végigugrálják, cseszki dotohót és jescse jedent kiabálva.
Mindenki más: portugál.
CeSi! Do toho!
Cech, Jiránek, Vorísek, Grygera, Zelenka, Baros, Vachousek, Piták, Rozehnal, Hubschman, Skácel - ugye, vannak ismerõs nevek ebben a névsorban? Ez a 2002-es svájci utánpótlás Eb - a franciák ellen vívott bázeli döntõben gyõztes - cseh csapata. (Nem mellesleg a most Portugáliában fellépõ francia csapatban egy játékos sem szerepelt az akkori meccsrõl.) Már csak hozzájuk kell csapni a világ focijának olyan hétpróbás csillagait, mint Nedved, Poborsky,, Rosicky, vagy éppenséggel Smicer, és máris kész a csodacsapat, ami lapzártánk (hétfõ este) idején megállíthatatlannak tûnik. Megjelenésünk napján jönnek a görögök, akik az Eb-n talán a legszervezettebb játékot produkálták, de õszintén szólva ez aligha lesz elegendõ "szomszédaink" (ahogy egy csongrádi kerthelyiség lelkes drukkere ezt plasztikusn bár, de az aktuális térképre fittyet hányva megjelölte) ellen. (Elfogultak vagyunk, persze - de igazi szurkóló-e, aki nem az?)
Ahhoz viszont, hogy átlássuk: a futballsikereket úgyszólván a bölcsõdében kell megalapozni, nem kell semmiféle elfogultság. Így kell ezt csinálni!
Ugyanakkor az egész, némileg hátrányos helyzetû környék nevében szorítunk most a knédlipusztító zsenikért, ez nyilvánvaló. A bolgárok, a horvátok mintha ott se lettek volna, mi meg ott se vagyunk - igaz, nem is hiányzunk senkinek. Csak a cseh vitézek... - akiknek persze nemcsak jó földijeikért kell elégtételt venniük, de alanyi jogon is. Az U21-es bázeli diadal évében nem lehettek ott a felnõtt világbajnokságon, amiért persze csak magukat okolhatták. Nem úgy a 2000-es Eb méltatlan búcsújáért, amikor is a hollandok ellen a lelkükben azóta izzó sebként élõ gyalázat esett, Pierluigi Collina élénk segedelmével. Nem adott meg jogos tizenegyest, kiállított két játékost, az egyik a már akkor is istenként tisztelt Nedvedük volt, meg még ki tudja, mi szerepel a derék bíró bûnlajstromán - mi már nem nagyon, de nincs olyan cseh szurkoló, aki ne fújná hosszú percekig, akár álmából felzavarva is. Mármost e pillanatban még nem ismeretes elõttünk a döntõ játékvezetõjének személye, a részt vevõ csapatokról is csupán sejtéseink vannak, de mi lesz ott, ha a csehek játszanak megint a hollandokkal, Collina füttyére? Nem mintha a hazaiak ellen csekélyebb izgalmakra számíthatnánk!
De alkalmasint a labdarúgópálya nem a sérelmi politizálás terepe. Nem azért szeretjük igazából a cseheket, mert õk most jól megmutatják, hogyan is kell csatlakozni az Európai Unióhoz. Sokkal inkább azért a csodáért, amit ezen a bajnokságon másoktól csak egy-két felvillanás erejéig láttunk. Baros elfutásaiért és góljaiért, az elpusztíthatatlan Poborsky cseleiért (mi lesz szerencsétlen portugálokkal, ha megint vele hozza össze õket a sors, tudnak-e szabadulni legendává nemesedett átemelõs góljának lidérces emlékétõl?), Rosicky szervezõkészségéért, eleganciájáért, Nedved összetéveszthetetlenül kelet-közép-európai vehemenciájáért, gyõzniakarásáért, Ujfalusi emberfogásáért - reggelig sorolhatnánk miért: Baros kék cipõjéért, amit eddig csak brazilokon láttunk, a 12 fokos, frissen csapolt Staropramenért, az ördögbe is!
Cesi! Do toho!
- ts -
KÖZéRDEKÛ INFORMÁCI"K
1. Ha feltörik Faróban a kocsinkat, forduljunk motoros rendõrhöz, õ vészvillogóval elvezet a rendõrségig. Ott keressük Jose Chavest, õ beszél egyedül angolul, fekete kommandós ruhában, a bejárattól balra.
2. Lehetõség szerint kerüljük Armando Melo szakaszvezetõt, bár kedves és elõzékeny, kissé nehéz felfogású, és 2 óra alatt tölt ki egy kétoldalas jegyzõkönyvet.
3. A helyi zsebtolvajok holland mezben dolgoznak.
4. 5 mm-es autóantennát kizárólag az A1-es autópálya coimbrai lehajtójánál lévõ benzinkútnal lehet vásárolni.
5. A Sagres sör jobb, mint a Super Bock.
6. A lisszaboni csocsóasztalokon a Sporting jobban van beállítva, mint a Benfica.
