Tudta, hogy az asszonycipelés egy sport?

  • Maros András
  • 2019. február 9.

Sport

A feleségcipelést a finnek találták ki, akárcsak a mobiltelefon-hajítást meg a mocsárfocit. Rajtuk kívül a litvánok és az észtek is komoly feleségcipelőknek számítanak, általában e három ország egyike adja az aktuális világbajnokot is.

Amikor először hallottam, hogy „feleségcipelés”, valami lakodalmi mókára gondoltam, olyasmire, mint a lufiposta vagy a Hamupipőke-játék.

El is képzeltem, hogy a ceremóniamester úgy éjfél körül elkurjantja magát, mire a párok összeszedik egymást, a férjek felkapják és a nyakukba ültetik a feleségeket, majd szlalomozni kezdenek a kijelölt pályán. A kijelölt pályával nem is lőttem annyira mellé – noha nem lakodalmi játékról van szó, hanem egy komolyan vett, hagyományokkal rendelkező sportról, viszont tényleg akadálypályán űzik.

Az észt stílus

A világbajnokságot a közép-finnországi Sonkajärvi településen rendezik. A nagyrészt homok borítású pálya hossza 253 és fél méter, ezen kell minél rövidebb idő alatt végigmenniük a „házaspároknak” – azért az idézőjel, mert nevezéskor nem kérik a házassági anyakönyvi kivonatot, a kiírás szerint a szomszédé is lehet a feleség, vagy bárki másé, lényeg, hogy a cipelt nő 17 évesnél idősebb és 49 kilónál nehezebb legyen. Ha a megengedettnél könnyebb, pluszsúlyt aggatnak rá.

false

 

 

 

A legelterjedtebb feleségszállítási technika az úgynevezett észt stílusú cipelés: a feleség fejjel lefelé lóg a párja nyakában, és lábbal tartja magát, a kezével a saját térdhajlatába kapaszkodik hátulról. A férfiak elenyésző hányada háton, vagy – mint a tűzoltó a sérültet – a vállán átvetve viszi a nőt, illetve van, aki kizárólag a különdíjra hajtva valami egészen különleges módját választja a cipelésnek, például a 2017-es világbajnokságon egy német páros női tagja a férfi nyakában állt. (A legszórakoztatóbb cipelésen kívül a legszebb ruházatot viselő pár és a legerősebb résztvevők is különdíjban részesülnek.)

Van három akadály. Az első egy 1 méter mély vizesárok, melyen nagyjából tíz lépéssel lehet átgázolni; az „észt stílusú” cipelés hátránya, hogy e tavacskában a hölgy feje a vízszint alá kerül, hacsak nem tud erősen homorítani, ami nemcsak nehéz feladat, de a cipelést is nehezíti. Szóval a legtöbben inkább vállalják az alámerülést. A pálya másik két (száraz) akadálya az atlétikából ismerős akadályfutás gerendájához hasonlít, amint ezeken átmászik a cipelő, neki tud koppanni a nő feje, ezért is hordanak a legtöbben bukósisakot.

Nem a kupát, a feleségét

A párokat, miután befizették az 50 eurós nevezési díjat, kettesével-hármasával indítják, az összes futameredményt figyelembe véve a legjobb időt elérő páros nyeri meg a fődíjat: a feleség testsúlyával megegyező mennyiségű sört, ami meglehetősen nagy vonzerő a hazaiaknak – Finnországban egy doboz sör ára a 3 eurót is elérheti.

A dobogó tetején a győztes férfi általában nem a kupát, hanem a feleségét emeli a magasba. A 2018-as világbajnok a litván Vytautas Kirkliauskas és Neringa Kirkliauskiene házaspár 65,1 másodperces idővel. (Az 55,5 másodperces világcsúcsot 2000-ben állította fel az észt Margo Uusorg és Birgit Ullrich.)

Egyesek szerint a sport eredete egy, a 19. században garázdálkodó rablóbandához köthető. A csibészek úgy vizsgáztatták a közéjük vágyó bűnözők állóképességét, hogy liszteszsákokat dobtak a jelöltek vállára, hogy azokkal fussanak, amilyen gyorsan csak tudnak. A liszteszsákok szerepét átvették az asszonyok (hogy miért, arról nincs adat).

Mások szerint a sport ártatlan múltidézésnek indult, egy régi hagyomány viccesnek szánt felelevenítésével: e szokás szerint a férfiak elrohantak a kiszemelt leányok falujába, hogy onnan ellopják, a vállukon hazaszállítsák és feleségül vegyék őket. Hát, ha tréfának indult is, mára már nincs helye a viccnek, úgy is mondhatjuk, hogy elvesztették a szervezők a humorérzéküket, tudniillik ha a versenyzők az előírt szabályokat megszegik, könyörtelenül büntetnek – mármint a Nemzetközi Feleségcipelő Szabályozó Bizottság!

Például ha a férfi leteszi vagy elejti a nőt, a páros 15 másodperces büntetőt kap, méghozzá annyiszor, ahányszor a hiba megtörténik. A futam előtt a bizottság alaposan megvizsgálja az indulók felszerelését, hogy nem rejtegetnek-e nem megengedett kelléket, segédeszközt; a ruhán kívül a férj legfeljebb egy övet, a feleség sisakot viselhet.

A huszonhat éve sikeresen futó finn vébének híre ment, ma már más országokban is rendeznek versenyeket. Az észak-amerikai bajnokság a Maine állambeli síparadicsomban, Sunday Riverben van – ősszel, még az első havazás előtt. Egy alkalommal a rendezők meghívták a hatszoros világbajnok finn párost (Taisto Miettinent és Kristiina Haapanent), akik a papírformának megfelelően meg is nyerték a versenyt, annak ellenére, hogy ez a pálya egészen más, mint amit Sonkajärviben megszoktak: ez itt végig füves, viszont vannak homokbuckák meg emelkedők, medence helyett pedig saras gödröt ástak. A jutalom azonban Sunday Riverben is ugyanaz: az első helyezett az asszony súlyának megfelelő sört kap.

Az angliai bajnokságot tavasszal rendezik az ország délkeleti részén lévő Dorkingban, a fehérorosz megmérettetést pedig a nyári Viva Braslav fesztivál keretében; a fehéroroszok „medencéje” az amerikai saras gödör koncepciójára hajaz, csak annál is mélyebb, továbbá rettentően csúszik, aminek köszönhetően elég gyakori a nem tervezett alámerülés. De ezt a közönség nem bánja.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.