Gräfl Ödön, Hajós Alfréd legnagyobb hazai riválisa

Magyar tempó

Sport

Ő találta ki és alkalmazta először azt az úszástechnikát, amelynek révén az első magyar olimpiai aranyérmet megszerezte Hajós Alfréd – akit egyébként a hazai versenyeken nemegyszer legyőzött. Gräfl Ödön neve ma jószerivel elfelejtődött.

Az 1877-ben Budapesten született Gräfl Ödön sport- és sportszervezői, sportvezetői, civil karrierje akkor is csaknem teljesnek mondható, ha az úszásban minden adottsága ellenére sem járta be azt a pályát, amelynek a lehetősége kétségtelenül benne volt. Sportszervezőként az első honi vízilabda-mérkőzés résztvevője Siófokon, a Magyar Úszó Szövetség alapítója és későbbi alelnöke, a vízilabda-bizottság elnöke, s nem mellesleg a kor egyik legnagyobb honi pénzintézetének, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak az alelnöke. A Rákosi-érában mint osztályidegent a kitelepítés és a megaláztatás sem kerülte el.

 

A négyszeres bajnok

A budapesti kereskedőcsaládba született Gräfl az egyik beszámoló szerint 10, egy másik szerint 12 éves korában tanult meg úszni, ami akkoriban egyáltalán nem számított kései­nek. Tizenöt évesen a Magyar Úszó Egylet igazolt versenyzője, s már fiatalon forradalmasította az úszást. A minél gyorsabb előrehaladás érdekében kikísérletezte a „magyar tempónak” nevezett váltott karú stílust, s teljesen elhagyta a mai mellúszás lábmunkájára emlékeztető mozdulatsort. Ez a módszer villámgyorsan elterjedt az úszósportban, s első olimpiai bajnokunk, a Gräflnél fél évvel fiatalabb Hajós Alfréd is ezzel a technikával nyert a 100 és 1200 méteres gyorsúszásban az első újkori játékon 1896 áprilisában, Athénban.

1896 tavaszán a középiskolai tanulmányai vége felé járt a piaristáknál Gräfl Ödön, és az érettségi miatt nem ment az olimpiára. Az olimpia előtti válogatón – amelyen három versenyző vett részt – még ott volt Gräfl is, de 100 és 500 méreten is Hajós nyert. Az olimpia után, 1896 nyarán aztán a Budapesten, a lágymányosi Duna-holtágon megrendezett első hazai hivatalos úszóbajnokságon a 100 yardos (91 méter 44 centiméter) versenyen Gräfl több testhosszas, 6 másodperces előnnyel ért célba a magyar sportsajtó által akkor már „magyar delfinnek” nevezett, kétszeres olimpiai bajnok Hajós előtt. A következő évben ismét összecsapott a két vetélytárs, és megint Gräfl győzött, sőt Hajós csak bronzérmet szerzett. Hajós ezek után, 19 évesen abbahagyta az úszást, és labdarúgó lett. Gräfl 1898-ban, majd 1900-ban újra győzött, így pályafutását négyszeres országos bajnokként fejezte be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.