Sport

A pár egyik vagy mindkét tagjának visszatérő élménye, hogy az élvezet külső-belső nyomait nélkülözve indul zuhanyozni. Másoknál az együttlét válogatott örömökkel jár, de egyiküknek mindez kevés. Szervi okok ritkán állnak önmagukban. A harmónia hiányáért okolhatnánk a szexuális kultúrát, a gyengeséget, a valódi szeretet és elkötelezettség hiányát, de lelkiismeret-furdalás nélkül reklamálhatunk az evolúciónál is.

Akinek nincs fogalma arról, mekkora forgalma van egy magyar szexshopnak, elég arra gondolnia, hogy "pusztán poénból" mennyi ordenáré, szexista szuvenírt (bögrét, kitűzőt, bokszert stb.) vagyunk képesek megvásárolni szeretteink ünnepnapjára, és akkor még nem beszéltünk a magányos vagy nagyon is társas emberek szexuális álmait kiteljesítő segédeszközökről.

Alighanem Flaubert írta meg a világirodalom leghosszabb szeretkezését. Teljesítménye azért is rendkívüli, mert eközben egyetlen szóval sem ábrázolja magát az aktust. Mondhatni még csak nem is utal rá. Amikor mégis ("egy meztelen kéz nyúlt ki a sárga vászonfüggönyök alól"), akkor oly rafináltan, oly kétértelműen, olyan rejtett erotikával - persze minden erotika veleje a rejtettség! -, hogy az kenterbe ver minden nyílt bujálkodást. A Madame Bovary III. részének első fejezetében olvasható e döntő jelenet. A baszdühös Léon bérkocsit fogad, aztán beletuszkolja a megzavarodott Bovarynét. És megkezdődik a páratlan grand tour: "S a nehéz fogat útnak indult. Végigment a Grand-Pont utcán, átszelte az Arts teret, a Napóleon rakpartot, aztán az új Szajna-hidat, utána hirtelen megállt Pierre Corneille szobra előtt." De nincs megállás, a kocsi belsejéből egy hang - hogy férfi vagy női, azt a ravasz Flaubert titokban tartja természetesen - folyvást azt kiáltja: "Csak tovább!" Így járják körbe-körbe Rouent, az utcanevek már-már az eszelősségig sokasodnak, a szöveg elfullad, liheg a topográfiai furortól; és a végén a narrátor nem mulasztja el megjegyezni, hogy egészen hat óráig tartott a

A hírérték is érték: szerkesztőségünk kormány közeli, ám szavahihető forrásból megtudta, miért szabotálja a Fidesz a sorállományú katonaság kivonását a forgalomból. A NATO miatt, nem hagynák azok; már ezért nem volt szabad kilépnünk a Varsói Szerződésből sem. A magyar hadsereg ugyanis csocsóban kompatibilis a leginkább, amihez viszont túl buta a hivatásos állomány. Egyéb harcászati jelentőségük mellett ezért tartják a sorkatonákat. Csocsózzatok, ha hí a haza! Komoly formában például csak akkor merült fel a honvédelmi miniszter menesztése, amikor kiderült: csocsózni sem tud.

Minden hülyeség miatt nem szoktam 200 kilométert utazni, de Várnai Péter neve garanciát jelentett számomra, hogy ez a rendezvény jól szervezett, magas színvonalú hülyeség lesz, ami miatt érdemes átkelni a Mecseken. ´ szervezte egyébként a pécsi vízihoki-bajnokságot is, amiről szintén beszámoltunk, pedig az egész rendezvény a víz alatt zajlott, és csak annyit lehetett látni, hogy néha csapzott emberek jönnek a felszínre levegőt venni. A vízikosárlabda legalább a vízfelszín fölött zajlik, legalábbis részben.

A fővárosi szumóélet központja nem véletlenül a Vasas Fáy utcai birkózócsarnoka: szerda este a szumósoknál bíróvizsga zajlik, míg a birkózóknál edzés után Deák Bárdos Mihály legutóbbi vébédöntős vereségéről folyik a szó. "Misi pont egy szumófogással kapott ki - jegyzi meg Bódi Jenő szumófőtitkár, aki egyben Deák Bárdos edzője is. - El is küldöm a nagydarabok edzésére."

Volt egyszer egy Eddie Murphy-film, Dzsentlemanus, nyomta ezerszer a tévé, csak azt csodálom, hogy most, az eldurvult kampány időszakában nem szedte még elő egyik vendéglátó-ipari kanális sem a sifonérból. Mert az arról szólt, hogy Eddie, a pitlák szélhálmos, akit épp úgy hívnak, mint egy elhalt képviselőt, e névazonosságot kihasználva, mintegy fű alatt bejut a parlamentbe. A birkák meglátják az ismerős nevet, és rá szavaznak. Szerintem nekünk is így kéne csinálni, most még sunnyognánk egy kicsit, falból nyomulnánk a nyári olimpiára, kérnénk magunknak a ferbli Eb-t, aztán húsz év múlva zsupsz, Sóstón lenne a Téli Olimpia, közvetlen a cukrászda mellett jobbra, a szabadstrandon. Fölvehetnénk néhány lokálspecifikus helyi sportágat is a versenynaptárba, fakutyázás, zsebhoki, 4x100-as vegyes pálinka, rianás, aztán csak kaszálnánk befele a nemzetközi elismerést meg a tévéközvetítések jogdíjait.

A szalonna és hasonlók becsülete olyan korból származik, amikor egy másfajta életmód igazolta fogyasztásukat. Mint Kisbán Eszter néprajztudós tanulmányaiból kiderül, a késő középkortól a legújabb korig a szalonna mindig drágább volt valamennyi friss húsnál. De emellett tartotta magát a heti meghatározott két vagy három húsevő nap rendszere. Kezdetben a hús csak egytálételbe főzve került az asztalra. A kora újkor legjellegzetesebb hazai étele a káposztás hús (a későbbi kolozsvári káposzta) volt. A sült hús hétköznapon még sokáig választóvonalat jelentett a paraszti és a "közép" rétegek között, egyes vidékeken még a lakodalmi étlapról is hiányzott. A XVIII. századnál korábban egyik csoportnál sem volt húsleves. Valószínűleg már évszázadok óta készítették a marhapásztorok a később meghatározóvá váló magyar ételt, amikor Bél Mátyás 1730 körül megemlíti. Vidékenként nevezték gulyásnak, pörköltnek, paprikásnak. 1860-ra már a mindennapok és ünnepi alkalmak legjellemzőbb étele, de Erdélyt a borsos tokány konkurenciája miatt sosem érte el igazán. 1960-ban a Központi Statisztikai Hivatal mérései szerint már a pörkölt volt a leggyakoribb húsétel. A XX. század első felében kibontakozó nemzetközi turizmus a gulyást már elvárta, a hazai névváltozással azonban a vendéglátóipar már nem a pörköltet, hanem a gulyáslevest kínálja. A pörkölt - azon kisszámú parasztételek egyike, melyek feljebb jutottak a társadalmi skálán - a máig legismertebb magyar étel Európában és Amerikában. Itthon viszont szoros a küzdelem közte és a bécsi szelet között. Az eredetileg borjúcombból készült rántott húst olasz háttérrel a bécsi konyha vezette be 1800 körül, kezdetben nem a sült helyére lépett, hanem főzelék feltétjeként szerepelt. Mai formájában az ötvenes évek végén alakult ki a vasárnapi rántott szelet országos divatja, a kezdetben ünnepi hús és sütemény is ekkor érte el a vidéki családok asztalát.

Areggeli ébredés után ideges matatás az éjjeliszekrényen, a cigaretta sehol. Pedig a nikotin éjjel kiürült az agyból, kéne az új adag. Végre előkerül egy szál, a nikotin három másodperc alatt eljut az agyba, a világ újra gyönyörű. De csak húsz percig. A borotválkozás után újra rá kell gyújtani. És ez így megy egész nap.

Az egyik, kézenfekvő módszer, ha a mennyiséget növeljük, azaz minden létező felületre rajzoltatunk, valamint a legvadabb helyekre is fémeket tetetünk. Igényesebb megoldás a minták exkluzivitására helyezni a hangsúlyt, illetve ha teljesen egyedi ékszert tervezünk vagy terveztetünk. Újra hódít a hegtetoválás és a bőr alá ültetett fém, mindkettő a kidomborodást, vagyis a kép háromdimenzióssá válását helyezi előtérbe.

azt firtatják, a gazdasági életben a munkavállalói oldalon vajon a szépség

"Kedvezőtlen természetföldrajzi viszonyok és társadalmi feltételek", így lehetne összefoglalni a határainkon belüli síelés viszonyait. Nemhogy minden kicsi, de korszerűtlen is: kevés a parkolóhely, síbusz alig, gyakran 20 percet kell sorban állni a vécéért meg a felvonóért és az átlag 4-500 méteres csusszanásért. Mégis az első hótól az utolsóig hétvégente bedugulnak a helyek. Több tízezerre tehető azoknak a száma, akiknek a magyar sípályák kikapcsolódási és sportolási esélyt kínálnak, és azoké, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük évente minimum 40-70 ezer forintot költeni, plusz 700-2500 kilométert vezetni.

"Avilágbajnoki cím után megváltozott a helyzet" - mondta Viktor édesapja, Erdős Attila, egy nappal hazaérkezésük után. Máris hat-nyolc olyan ember kereste őket telefonon, aki korábban soha. Egyikük, a neves magyar sakkmenedzser és edző azt tanácsolta, azonnal vegyék ki a fiút az iskolából, szerezzenek három-öt millió forintot, mert ő tudná megfelelő szinten tanítani és versenyeztetni, és akkor másfél-két év alatt kiderülne: lehet-e igazi nagy sakkozó a gyerekből. "Honnan vegyék én ennyi pénzt?" - tárta szét a karját a békéscsabai hadkiegészítő parancsnokságon dolgozó apa.

Atörténet a boldog békeidőkben kezdődött, amikor a magyar futballistákat csak harminc év fölött engedték ki külföldre. Szombathelyről két, akkoriban nagyon népszerű játékos, Halmosi Zoltán és Kulcsár Ferenc zárhatta Ausztriában a pályafutását - így indult a nyugati vonal. Halmosit azóta is emlegetik a sógorok, a játékos odaát roppant népszerű lett. Kulcsárt sem felejtették el, a sigethi (´rsziget) kávézó közönsége azonnal tudja, hogy ő volt az a Cánci névre hallgató magyar, akit vállukon vittek végig a falun, amikor a csapat megnyerte a bajnokságot.