"Tiltakozom!" - Mats Wilander teniszbajnok

Sport

Hétszer nyert egyéniben s egyszer párosban Grand Slamet - a svédek hajdani világelsője öregfiúk-mérkőzésre érkezett a budapesti Tennis Classicsra. A régi szép időkről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Fénykorában ki volt a legnagyobb riválisa?

Mats Wilander: Ha egyet kell választanom, legyen Lendl. Öt Grand Slam-torna döntőjében játszottunk együtt. Minden felület megvolt; Ausztráliában a fű, kemény pálya a US Openen, salak a Roland Garroson. Lendl jobb játékos volt nálam.

MN: Miért volt jobb?

MW: Többet nyert. Ilyen egyszerű. Mindig tudtam, kik azok, akik nálam jobbak. Csúcsformában Lendl simán jobb volt. Az ellenfeleim közül mindig hozzá mértem magam. Tudtam, hogy ha lépést tudok tartani vele, úgy fizikailag, mint technikában és mentálisan, akkor jó úton haladok. Az én időmben, '84-től kábé '90-ig nem volt nála jobb játékos a mezőnyben.

false

 

Fotó: Galló Rita

MN: Nemrég kiposztolt egy vicces montázst Lendl érzelmi reakcióiról - a képekből ítélve Lendl a tenisz Steven Seagalja...

MW: Miért, mit jelent Steven Seagalnak lenni?

MN: Azt, hogy a legszélsőségesebb helyzetekben, érje öröm vagy bánat, ugyanaz az arckifejezése.

MW: Lendl egyike a sportág nagy sztoikusainak. De én azért ki tudtam hozni a sodrából a pályán. Lendlt sokan valami érzelemmentes robotnak gondolták, ám ez nem is lehet messzebb az igazságtól. Aki olyan sokat elért, mint ő vagy én, az nem lehet meg érzések nélkül.

MN: McEnroe-t aztán biztos nem lehetett vádolni azzal, hogy féken tartaná az érzelmeit. Ha Lendl érzelemmentes robotnak tűnt, McEnroe volt a mindenkinek beszóló botrányhős. Hogy viselte?

MW: A sok kifakadás nem valami sztárallűr, páváskodás volt a részéről, egyáltalán nem. A pályán minden, na jó, majdnem minden megnyilvánulása a maximalizmusából eredt. Ha ütött, ha ordított.

MN: Az általános vélekedés szerint a férfitenisz unalmas lett, az igazán színes egyéniségek, a rocksztárok ideje lejárt. Talán Agassi volt az utolsó. Egyetért?

MW: Tiltakozom! Még hogy nincsenek rocksztárok a teniszben? Micsoda inszinuáció! Hát Nadal? Ha ő nem rocksztár, akkor mégis ki lenne az? Tévedés, hogy attól lesz valaki rocksztár, ha részegen randalírozik a verseny után, vagy a gitárját pengeti egy rockkocsmában.

MN: A rocksztárskálán hová sorolná egykori önmagát?

MW: Semmi esetre sem használnám magamra a rocksztár kifejezést, de ha úgy nézzük, hogy 22 ezer ember elé kell kiállnod, s ilyen körülmények között kell a lehető legjobbat kihoznod magadból, akkor azt mondanám, hogy ez azért felér a rocksztársággal.

MN: A meccsek után azért csatlakozott a bulikhoz?

MW: Persze.

MN: Melyik volt a legemlékezetesebb after party?

MW: Az, amelyik azután volt, hogy '88-ban megnyertem a US Opent. Megnyertem a döntőt, letettem az ütőt, elmentem vacsorázni, utána buli, majd jelenésem volt David Letterman show-jában. Hosszú este volt, 36 órát voltam talpon.

MN: Hogy érezte magát egy-egy Grand Slam-győzelem után?

MW: Ilyenkor mindig rám tört az unalom. Emlékszem, amikor először megnyertem a Roland Garrost, azt gondoltam, hogy na, a következő öt órám biztos sokkal unalmasabb lesz, mint az ezt megelőző öt. Ilyenkor beáll valami fásult üresség. A világ legjobb dolga küzdeni. Amikor megnyered az utolsó pontot, az valami fantasztikus, de az érzés öt perc múlva már nincs sehol. Ha letelt az öt perc, nekem már a következő Grand Slamen járt az eszem.

MN: Volt, hogy ki nem állhatta a teniszt?

MW: Sokszor. A legrosszabb az volt, amikor világelső lettem. '88-ban történt. Első vagyok - oké, szuper. Jön a következő torna - megnyerem. Aztán beütött a krach; ha edzettem, jól ment, ha versenyeztem, nem éreztem a hajtóerőt. Kezdtem kipotyogni a tornákon - a mélypont akkor jött el, amikor az indiai Ramesh Krishnan ellen kikaptam az Austral Open első kiemeltjeként. Miután ez megvolt, a feleségemmel béreltünk egy Toyota Land Cruisert, és elautóztunk a világ legnagyobb sziklájához, az Ayers Rockhoz. Monumentális narancsszínű képződmény, lehet vagy 6-700 méter. Autóztunk, söröztünk, szikláztunk, élveztük az életet. És lassan kijöttem a gödörből.

MN: Agassi teniszmemoárját olvasta?

MW: Nem, de sokat hallottam róla. Biztosra veszem, hogy minden egyes szava igaz. Abban is biztos vagyok, hogy egy csomó dologról inkább hallgatott.

MN: Előfordult, hogy hagyta győzni az ellenfelét?

MW: Kétszer is megpróbáltam. Mind a kétszer a legjobb barátomnak, Joakim Nyströmnek akartam kedvezni. Első alkalommal hamar kiszúrta a dolgot, szólt is, hogy ne szórakozzak, ezt nem tehetem vele. Majd amikor látta, hogy süket füleknek beszél, ő is visszavett, így kénytelen voltam győzni. Másodszor profibb voltam; akkor nem vette észre. Szüksége volt a pontokra, ezért csináltam.

MN: Ki minden idők legjobb teniszezője?

MW: Björn Borg. Az ön szavaival élve Borg volt a tenisz első rocksztárja.

MN: Összejárnak?

MW: Igen.

MN: Mit csinálnak olyankor?

MW: A lehető legnagyobb baromságokról dumálunk. Borg a legnagyobb svéd, akit csak ismerek. Leszámítva, mondjuk, Olof Palmét.

MN: Mennyiért ad órákat?

MW: Van egy amerikai vállalkozásom, a Wilander on Wheels: itt 250-300 dollár közt lehet órát venni.

MN: Ennyiért mit kap az illető?

MW: Másfél órát három másik amatőrrel és velem. Észak-amerikai viszonylatban ez kifejezetten olcsó.

MN: Híres amatőr ismerősei közül ki a legtűrhetőbb teniszező?

MW: Sokat játszottam John Oatesszal, a Hall & Oates duó egyik felével. Zenész létére nem is teniszezett rosszul.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.