A Friedrich Ebert Alapítvány második alkalommal szervezte meg estébe nyúló konferenciáját csütörtökön. Az első alkalommal a lengyelországi és szlovákiai genderellenes harcok hátterét járták körül a meghívott szakértők. Most azonban katolikus egyházi képviselők szálltak (egymás között is) vitába, illetve megismerhettük a téma francia kontextusát is.
„Ez egy olyan közeg, ahol mindenki kíváncsi a másik véleményére” – kezdi nyitóbeszédét Pető Andrea (vele készített interjúnk itt olvasható), az est moderátora, hiszen azért gyűltek össze különböző gondolkodású emberek, egyházi képviselők, férfiak és nők, hogy folytassák a párbeszédet a társadalmi nemek egyenlőségének kérdésében. Mely kérdést egyébiránt Gabriele Kuby, a fundamentalista-katolikus körökhöz tartozó német szociológus – aki a Nemek forradalma című könyvével járul hozzá a genderellenes félelemkeltéshez, hiszen többek között azt írja, hogy a genderelmélet a pedofília elfogadásáért és az erkölcsi normák megszüntetéséért harcol – közpénzből finanszírozott előadásain mostanában „a szabadság perverziójának” nevez.
Meleg volt-e Dávid?
| ||
Perintfalvi Rita, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke elmondta, hogy Szlovákia és Lengyelország után most már Ausztriában is ferde szemmel néznek a gender fogalmára, hiszen azt gondolják többek között, hogy az a nemek megszüntetéséért küzd, és csak látszólag szól a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéről. A genderellenesség egyik elterjedt hívószava a homoszexualitás ellenzése, ami vallásos körökben kifejezetten hatásos, hiszen Kuby – akinek fent említett nézeteit a KDNP is preferálja – szerint is a Biblia pozíciója egyértelmű ebben a kérdésben: a Szentírás ellenzi a homoszexualitást. Perintfalvi erre Dávid és Jónatán kapcsolatát hozza fel ellenpéldának, hiszen Dávidnak volt nyolc felesége, de minden nőnél jobban szerette Jónatánt.
„Ószövetségi mintákból kiindulva egy papa-mama-gyerekek családmodellt építeni egy kicsit nehéz lenne” – mondja a teológusnő, aki éppen ezért nem gondolja egyértelműnek a Biblia álláspontját. A legszomorúbb probléma egyébként a vallásos eredetű genderellenes uszításokkal kapcsolatban, hogy azok köszönő viszonyban sincsenek például a II. vatikáni zsinat szellemiségével, mely szerint ha az egyház nem találja meg a dialógust az adott kor emberével, az csőlátású, ítélkező prófétai szerephez vezet, amelynek gyakorlója nem képes Isten jelenlétét meglátni az egyházon kívül.
Szabadság, szerelem
| ||
Deák Hedvig, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dogmatikai tanszékének vezetője, történész, teológus, a magyarországi domonkos nővérek elöljárója arról beszélt, hogy igencsak hiányolja a genderrel kapcsolatos vitákból azokat az elemeket, amelyek megmagyaráznák a katolikus egyház tanítását a férfiakról és a nőkről, azok társadalmi szerepéről. Deák nővér úgy gondolja, hogy kvázi a nulláról kell kezdeni ezeket a beszélgetéseket, egészen onnan, hogy ki az ember, illetve létezik-e emberi természet, vagy mit jelent az egyház értelmezésében a szabadság fogalma. „A szabadság nem a semleges választások megtételére való képesség, hanem arra, hogy az ember az legyen, aminek az Isten őt elgondolta. Röviden jónak lenni, jót megtenni” – érkezik a katolikus definíció.
Deák szerint a feszültségek az eltérő felfogásokból adódnak, mint amilyen például a posztmodern szabadságfogalma, ami szerinte nem jelent mást, mint a vágyak kielégítését. Joó Mária, aki az ELTE BTK-n filozófiát oktat, kissé megütközik ezeken a szavakon. „Ez egy olyan torzkép a modern filozófiai antropológiáról, ami alapján nincs párbeszéd a teológiai antropológiával” – mondja, majd Deák további állításait kritizálja a posztmodernnel kapcsolatban, mint például azt, hogy az ember nem függ senkitől és semmitől, és saját maga találja ki saját igazságát. „Ebből egy hang nem igaz filozófiai szempontból.” Deák egyébként azzal védekezik, hogy egy rendtársától tanulta ezeket, aki buzgón tanulmányozza a posztmodern filozófiát.
De térjünk vissza az egyház tanítására, ami a férfiakról és a nőkről ezt mondja: „A férfi és a nő mint személyek egyenlők, mint nemileg különbözőek, egymás kiegészítői.” A biológiai különbségek pedig a másik nemmel való kapcsolatra utalnak. Az egyház a nőkre vonatkozóan úgynevezett női géniuszról is beszél, amely nagyjából az anyaságra való képességben foglalható össze, ami különösen fontos, hiszen „az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával”. Éppen ezért az egyház és a társadalom területén is szükség van specifikusan női hozzájárulásra.
II. János Pál pápa hívószavára egyébiránt megjelent az úgynevezett katolikus új feminizmus, melynek egyik célja, hogy a radikális feminizmus által szétválasztott társadalmi nemet egyesítse a biológiai nemmel. „Kicsit furcsa, hogy egy férfi akar feminizmust alapítani. A feminizmus egy női reflexió a női létre és kérdésfeltevésekre” – reagál Perintfalvi a másik teológusnő szavaira. Szerinte ebben az esetben arról van szó, hogy a férfiak akarnak valamilyen nőképet kívülről ráerőszakolni a nőkre, amit a nők nem biztos, hogy akarnak. Továbbá nem ért egyet azzal, hogy egyesíteni kéne a biológiai nemet a társadalmi nemmel, hiszen azok szerinte nincsenek is szétválasztva. A női-férfi kapcsolatról, egymás kiegészítéséről pedig úgy véli, hogy szép gondolat, de mégsem helytálló, hiszen ez azt sugallja, hogy a nő a férfi nélkül nem egész (és fordítva). „Én inkább bipolaritásról beszélnék: van a férfi, és van a nő, és mind a kettő hordozza az istenarcúságot a maga teljességében. A nő a női mivoltában, a férfi pedig a férfi mivoltában.”
Végül a franciák
A vitaesten a februári alkalomhoz hasonlóan ismét voltak lengyel és szlovák előadók, azonban az esemény nemzetközi újdonsága inkább a francia kontextust bemutató előadás volt. Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő arról beszélt, hogy miért speciális a genderprobléma ebben az országban. Itt ugyanis az egyháznak semmi dolga nincsen a politikával, és nincs kifejezetten keresztény politikai erő sem. „Vannak ugyan kisebb kereszténydemokrata pártok, de ezeknek valós társadalmi támogatottságuk nincsen” – magyarázza a szakértő.
A genderviták Franciaországban a melegek házasságának kérdésénél robbannak ki, nem pedig a hagyományos nőjogi problémák miatt. Nagy kérdés, hogy ezzel kapcsolatban egy új családfogalom jelenik-e meg, vagy már eleve egy megváltozott fogalomhoz igazítják a jogi környezetet. A melegházasság ellen létrejött egy mozgalom is, a Manif pour Tous (Tüntetés Mindenkinek), ami mögött (talán nem meglepő módon) katolikus civil szervezetek állnak, és (talán meglepő módon) meleg aktivisták is, akik a homoszexuális szubkultúra sajátosságaiból kiindulva nem támogatják az azonos neműek házasságát. A szocialisták egyébként a melegházasság engedélyezéséről szóló törvény meghozása előtt meghallgatták az egyház képviselőit, amin nagyon sok francia felháborodott, pont azért, mert Franciaországban nem szokás megkérdezni politikai, társadalmi ügyekben az egyházat. Soós egyébként jogosnak érzi a civil felháborodást.
Az est végén felszólalt egy magát hívő embernek tartó akadémikus férfi. „A tudományos kutatás szabadsága nem politikai kérdés, nem etikai kérdés, hanem alapvető emberi jog. Az, aki a genderkutatásokat azzal kritizálja, hogy ez káros vagy hasznos, egyszerűen értelmetlenséget mond, mert ezt sem baloldali, sem jobboldali ideológia alapján nem lehet kritizálni.”
A párbeszéd folytatódni fog.
