Facebook-posztban jelentkezett Varnus Xavér, mert a múlt héten egy névtelen betelefonáló a Hitrádióban egy olyan zaklatási történetet adott elő, amely személy szerint nem nevezi meg őt, de Varnus szerint felismerhető, hogy róla van szó.
| ||
„…nevemet ki nem mondva, de személyemet felismerhetően körülírva azzal rágalmazott, hogy a rendszerváltás előtt, mikor ő 15 esztendős volt, én, ki szerinte akkorra már hatalmas hírnévnek örvendtem az országban, egy vidéki városban, mint fiatal pályakezdő muzsikussal, kettesben koncerteztem vele, és a hangverseny utáni éjszakán, kedélyes beszélgetés közben, több ízben is szexuális ajánlatot tettem neki, amelyet ő elutasított, vagyis saját bevallása szerint sem történt abúzus. Következzenek a tények. Tekintve, hogy Kanadában élő magyar disszidens voltam, egykori, illegális külföldön maradásom okán csakis az ötéves elévülés végén, vagyis 1989 utolsó napjaiban jöhettem először vissza Magyarországra, ugyanis ha előbb jövök, börtönbe csuknak, mint jogtalanul nyugaton tartózkodót. Kanadai útlevéllel érkeztem Ferihegyre, benne érvényes magyar vízummal, 1989. november 29-én. Vagyis az állítás, mely szerint a rendszerváltozás előtt vele koncerteztem volna, nettó hazugság, hiszen sem nem voltam Magyarországon, sem pedig nem voltam idehaza híres. Első, nyilvános koncertemet (hála Istennek, van egy generáció, amely erre még pontosan emlékszik) a rendszerváltás után, 1990. április 20-án adtam a budapesti Egyetemi-templomban, majd második és harmadik koncertem 1990 augusztusában volt a Mátyás-templomban, amelyet a Magyar Rádió is felvett” – írja Varnus, aki meg is nevezi vádlóját, Mérei Tamás szombathelyi csellista személyében.
A Facebook-poszt így folytatódik: a „történet a valóságban így zajlott le: 1992 nyarán felhívott ismeretlenül Mérei Mária csellista, aki az év nyarán alakította meg a Musica Pannonica kamarazenekart (ennek cégbejegyzése 1992 nyarán történt), s felkért, vegyek fel egy közös lemezt zenekarukkal a szentgotthárdi apátságban. Ezt el is készítettük 1992 őszén, Petró János vezényletével, hangmérnöke Kondás Ferenc, zenei rendezője pedig Osváth Zoltán volt. Életemben először, 1992 őszén találkoztam tehát Mérei Tamással, aki 19 esztendős volt ekkor, és zeneakadémista. Láthatólag nagyon rajongott irántam, talán túlságosan is, de helyesen mondja: valóban nem történt közöttünk semmi. Párkapcsolatban éltem, s ezekben a napokban akkori élettársam is velem volt, mint ahogy azt ő is megemlítette az interjúban. Beszélgettünk vele is, másokkal is, felvettük a lemezt, siker lett (vele kettesben soha nem játszottam), s húsz évig nem is találkoztam Tamással.”
A poszt számos indulatosabb részt is tartalmaz, de az Indexen Mérei már reagált is, nem tagadva, hogy valóban ő volt a műsorba betelefonáló személy. Ebből kiderül, hogy állításait továbbra is fenntartja, illetve bővíti azokat ilyennel: „V. X. megnyilatkozása jól illik abba a sorba, ami a többi zaklatóra is jellemző, nem is érti, hogy mi a probléma. Tényeket ferdít el, másokat hibáztat ahelyett, hogy mélyen magába nézne.” Varnus ezekre már újra reagált, de ezeket most nem idézzük, akit érdekel, olvassa el őket itt.
Kérdés, lesz-e az ügynek folytatása, mondjuk a bíróságon.
