Színház

A kormány a családok évének nyilvánította 2018-at. Lehetett volna arról beszélni, hogy mennyire nem magától értetődő entitás a család, hogy mennyi figyelem, energia kell a működtetéséhez. Vagy arról, hogy maga a pokol is lehet. Minderről azonban nem sok szó esett.

A múltfeldolgozás ma Magyarországon beszorul egy olyan térbe, a kevesek számára hozzáférhető színházba, irodalomba, és persze a tudományba, amelynek eredményei aligha érnek el szélesebb nyilvánosságot.

Gryllus Dorkával együtt szerepelnek a darabban.

Nehezen összeegyeztethető a komolytalanságot csúcsra járató társulat szellemiségével, hogy ennyire komoly – negyedszázados! – múltra tekinthet vissza, amit ráadásul két hónapig tartó eseménysorozattal ünnepelt. Mentségükre legyen mondva, a társulat vezetője, Vajdai Vilmos eredetileg a 23. évfordulót akarta megünnepelni, de sajnos kiment a fejéből, és náluk amúgy is mindig fesztivál van.

Az idei évben nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményéért díjazta a Vígszínház a színésznőt.

"Megtisztelő, de..."

37, 4 milliárd többlettámogatást fordítanak előadóművészeti szervezeteknek.

Negyvenöt éve kezdte a pályát, idén ő lett a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjasa. Az egyre sokasodó Voldemortokról, a hajléktalanokról és Tarr Béla sajátos módszereiről is beszélgettünk.

„Valakinek holnap le kell mondani hivataláról” – ennek a mondatnak idén októberben van némi bukéja a Budapesti Operettszínházban.

Mintha valaki kinyitott volna egy ablakot, hogy friss levegőt engedjen a magyar színházak áporodott világába. Hirtelen megértjük, hogy a színpadon igazat beszélnek.