ZSINÓRPADLÁS – Könyv

A császár és a sátán képe

Karaffa – drámák

Színház

Néha egy könyv előtörténete legalább annyira regényes, mint a benne szereplő művek születése: kétségtelenül ez a helyzet a Karaffa című kortárs drámagyűjteménnyel, amelynek valamennyi darabja ugyanattól a kályhától indul. Az ősforrás az idén 200 éve született Petőfi Sándor rövidre szabott életének utolsó heteiben készült Caraffa című drámatöredéke.

Petőfi a magyar történeti emlékezetben (jogos) közgyűlöletnek örvendő, vérszomjas nápolyi származású császári generálisról, az eperjesi protestáns nemesek és polgárok mészárosáról, Debrecen megsarcolójáról, Antonio Caraffáról szóló drámáját 1849. július első felében, a szabadságharc végnapjaiban kezdte írni barátja, Orlay Petrich Soma mezőberényi kúriájában. A darabból csak az első felvonás és egy attól stilárisan is elütő, a modern (úgy értve a 20. századi) misztériumjátékokat idéző kérdezz-felelek maradt meg, amelyet Caraffa (illetve a szövegek többségében: Karaffa) folytat vörös hóhérruhában parádézó pribékjeivel („Karaffa: Mi van a szívedben? Tizenkettedik hóhér: A császár és a sátán képe!”). A darabot 2021-ben, a veszprémi Pannon Várszínház drámapályázatán próbálták meg feltámasztani: 15 szerzőt kértek fel a töredék továbbgondolására, s közülük tízen a megadott határidőig, 2022. február 15-ig be is adták a maguk verzióját. A sikeres projektről végül nem is csak a megjelent kötet, de több megvalósult bemutató is tanúskodik – Szálinger Balázs és Háy János darabját már láthatták is a veszprémi színház nézői.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.