Színház

A nép nem hisz semmiben, mert demoralizálta őt a gazdasági válság. Görögország államcsődben, és különben is, "le a sárga csekkekkel". Nekem tényleg semmi bajom azzal, ha aktualizálnak egy réges-régi opust, belelopják a hic et nuncot, az agyakat lágyító olcsó bulvárt meg az Index vezető híreit. Csak jól kell csinálni.

Arany János színpadon. Azt gondolnánk, a míves szöveg használata vállalkozás a javából, nagy zsákbamacska, vajon működik-e. De sima ügy, sőt.

Egy regény átemelése színpadra nem elsősorban azért kockázatos, mert szükségképpen kimaradnak fontosnak tartott elemek, részletek, fordulatok; nem is azért, mert mások meg átíródnak - hanem leginkább azért, mert az epikában mintegy természetesen és súlyosan múló időt és a múlás ugyancsak természetes hatásait nehéz a színpadra tenni. Márpedig Závada Pál regényében Ondris szomorú és állhatatos szerelmét a múló idő (és a benne, általa történtek) teszik tragédiává.

Miközben a független színházak, civil szervezetek és képzőművészeti alkotók lassan az utolsó küszöböt is szétrágják, varázslatos módon kinőtt a földből egy sikeres és örömteli kezdeményezés is. A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház 38 művészeti szervezetnek ad otthont.

Lenni, vagy frusztráltnak lenni?

Móricz Zsigmond regénye igazi mai anamnézis - nincs abban semmi meglepő, hogy az új startot vevő miskolci színház bemutató-dömpingjének centrumába helyezte Keszég László rendezését.

Meglehetősen ritka tünemény, hogy több tucat minisztériumi dolgozó – az alkotóknak szánt ajándékokkal megpakolva – vonuljon ki egy színházba. Politika és művészet, valóság és fikció egyéjszakás kalandja a Protokoll tematikus közönségtalálkozóján.

Na most, végignevetni három órát, az azért valami, kivált, ha nem nevetős a kedélyünk mostanság, és a színházba belekövesedett, úgynevezett bohózati poénokon már a szánkat sem szoktuk elhúzni, legföljebb lefelé.

Van, akinek minden irodalmi alakról a Katona József Színház igazgatója jut eszébe, de ő inkább csak Kosztolányival tud azonosulni, még egy napra sem szeretne nő lenni, és mindent kritikus szemmel figyel – a színpadon és a rendezői székben is rendre megforduló színházvezetőtől kérdeztünk most hetet.

Olyan filmek készítésében vett részt íróként, rendezőként és színészként, mint az uristen@menny.hu, a Pesti mesék vagy a Libiomfi. Tíz évig, a Budapesti Kamaraszínház bezárásáig volt a társulat tagja, az utóbbi években pedig szerepelt a Pesti Színházban, az Örkényben, a Titkos Társulat egy előadásában és a pár hete bemutatott Pintér Béla-darabban, A 42. hétben is. Pintér Kaisers TV, Ungarnjában nyújtott alakításáért megkapta a Színikritikusok Díját.

Nem az az érdekes, mi minden nincsen a háborúban, hanem hogy mi minden van benne: minden. Az élet, az egész, és persze a halál is. Erre már Brecht is gondolhatott, amikor megírta Kurázsi mama és gyermekei című darabját - de Zsótér Sándor rendező is gondolkodik ezen jó ideje: harmadszorra rendezi meg.