olvasópróba

A Kolibri utolsó röpte

Március elsejével, Zalán János igazgatói kinevezésével a Kolibri Színház megszűnt úgy létezni, ahogy az elmúlt harminc évben létezett. (A dicstelen történetről itt írtunk: Hogy a gyerekek is értsék, Magyar Narancs, 2025. február 5.) Azóta harminc kolibris mondott fel, köztük Vidovszky György főrendező, aki két munkatársával (Gyevi-Bíró Eszterrel és Nizsai Dániellel) közösen és a társulat támogatásával pályázott az igazgatói posztra. Lesz azonban még egy utolsó bemutatója, mert – ahogy közösségi oldalán írta – „munkát nem hagyunk félbe”. Az Igen, igen, igen! próbáit még januárban kezdték el. Az előadás Eleanor Bishop és Karin McCracken új-zélandi szerzők Yes Yes Yes című darabja alapján készült. Az elsősorban fiataloknak szóló előadás az intim kapcsolatok, a vágy, a beleegyezés és az elutasítás kérdéseit járja körbe. A számos országban játszott, rendhagyó előadásban a hagyományos színházi helyzetek mellett dokumentumfilm-bejátszások, tinédzserekkel készült interjúk is helyet kapnak. A hagyományos színház és a színházi nevelési program határán mozgó játékba a nézők is bekapcsolódhatnak, együtt hozhatnak létre improvizatív jeleneteket. Az előadásnak egyetlen színész szereplője van: Grisnik Petra, aki vendégként több kolibris előadásban is játszott már (Esznek a halottak epertortát?; A méhek istene), és más színházakban is szerepek sorával bizonyította, hogy mennyire otthonos neki a kamasz lányok világa (Mary és Max; Vera; Kamaszharc). A 15 éves kortól ajánlott előadást színházi nevelési program követi. (Kolibri Színház, március 22., 24. és 25., 17 óra)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.