olvasópróba

A Kolibri utolsó röpte

Március elsejével, Zalán János igazgatói kinevezésével a Kolibri Színház megszűnt úgy létezni, ahogy az elmúlt harminc évben létezett. (A dicstelen történetről itt írtunk: Hogy a gyerekek is értsék, Magyar Narancs, 2025. február 5.) Azóta harminc kolibris mondott fel, köztük Vidovszky György főrendező, aki két munkatársával (Gyevi-Bíró Eszterrel és Nizsai Dániellel) közösen és a társulat támogatásával pályázott az igazgatói posztra. Lesz azonban még egy utolsó bemutatója, mert – ahogy közösségi oldalán írta – „munkát nem hagyunk félbe”. Az Igen, igen, igen! próbáit még januárban kezdték el. Az előadás Eleanor Bishop és Karin McCracken új-zélandi szerzők Yes Yes Yes című darabja alapján készült. Az elsősorban fiataloknak szóló előadás az intim kapcsolatok, a vágy, a beleegyezés és az elutasítás kérdéseit járja körbe. A számos országban játszott, rendhagyó előadásban a hagyományos színházi helyzetek mellett dokumentumfilm-bejátszások, tinédzserekkel készült interjúk is helyet kapnak. A hagyományos színház és a színházi nevelési program határán mozgó játékba a nézők is bekapcsolódhatnak, együtt hozhatnak létre improvizatív jeleneteket. Az előadásnak egyetlen színész szereplője van: Grisnik Petra, aki vendégként több kolibris előadásban is játszott már (Esznek a halottak epertortát?; A méhek istene), és más színházakban is szerepek sorával bizonyította, hogy mennyire otthonos neki a kamasz lányok világa (Mary és Max; Vera; Kamaszharc). A 15 éves kortól ajánlott előadást színházi nevelési program követi. (Kolibri Színház, március 22., 24. és 25., 17 óra)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.