Réczei Tamás a kecskeméti Ruszt József Stúdiószínházban rendezte meg saját, Vasárnapi gyerekek című darabját. A gyerekek részben tán azért vasárnapiak, mert azon a napon születtek, részben meg tán azért, mert ami a családot illeti - a szűkebbet és a tágabbat -, "vasárnapiak" szinte valamennyien.
A múltidézős, szembenézős művek aktualitása és szükségessége nemigen vitatható egy olyan korban és helyen, amikor és ahol vagy a múlt ki- és letakarása, vagy éppen átírása folyik gőzerővel. Legyen gyökerünk, és legyen családfánk, mondta egy néző az előadás utáni beszélgetésen; milyen igaza van, teszem hozzá, csak hát milyen nehéz szert tenni egy igazi családi múltra, ha ilyen-olyan, többnyire történelminek nevezhető okból nemzedékek vannak akadályoztatva az ilyesmiben.
Stein András, a mű főhőse például a hetvenes években született, úgynevezett csonka családban nőtt föl, és míg rá nem maradt Izraelben meghalt apja után a régi családi lakás, benne néhány képpel és néhány ládányi levéllel, följegyzéssel, nemcsak nem tudta, de nem is igen érdekelte, milyen volt fölmenői élete. Egy ambivalens, konfliktusokkal terhelt házasságban, nem sokkal a gyermekáldás előtt, egy igen részeg, filmszakadásos éjszaka után törnek rá "kísértetként" a halott ősök...
Réczei Tamás a darab első részében szürreális víziókkal, töredékekkel, foszlányokkal, filmes effektekkel tölti meg a polgári lakás ebédlőjét, melyben például egy óriási képkereten keresztül közlekednek a megidézettek. Elsősorban is a nagypapa, Goldstein Emánuel, a zsidó jogtudós, akinek kalandos életében felbukkan például gróf Almásy László (a későbbi "angol beteg"), Tolnay Klári, a színésznők színésznője (akinek a főszereplését szétköhögi, majd forró románcot bonyolít vele) vagy Horger Antal, aki a numerus clausus társadalmi, magyarvédő hasznosságáról világosítja föl a joghallgatót, aki együtt fényképezkedik Szerb Antallal (az Utas és holdvilágot és a kínálkozó párhuzamot az író is beidézi a darabba). És persze megidéződik Adolf Eichmann (mármint a pere) és Kádár János (egy hozzá írott, Vadász vezetéknevű lelkes hív levelében), de befigyel a titkosszolgálat is (rejtélyes eltüntetésekkel).
Tipikus, olykor túlságosan is plakátszerű fordulatok és jelenések keverednek ügyesen egyénített eseményekkel, s az előbbieket inkább a megidézett kor, semmint a szerző szemére vethetjük. A főhős ekkor még maga is a történet része; próbál rendet vágni a külső és belső káoszban, amit egyébként nézni jó, és bár a színészek egy része váltott szerepekben bukkan fel, átlátható is.
A második részben kap igazi szerepet a hatalmas étkezőasztal, amely körül változó összetételben bukkannak fel az ősök. A huszadik század második felének családi története még több tipikus - vagy hát sokunk személyes sorsában hasonló - elemet vonultat föl, ezúttal már inkább a szövegben, semmint a történetben vagy a látványban. Hiszen az üldözött - bár a deportálást megúszó - nagyapa kommunista felvirágzása éppen úgy "tömeges" jelenség, mint a vele szembeforduló fia, hősünk apja, aki a rendszerváltás után viszi sokra (előtte és utána egy izraeli kanyarral), de saját fia - épp a történelmi viharok sorsalakító fuvallatai következtében - már alig is ismeri... Ebben a részben - melynek a főhős és a felesége már inkább nézője, mint szereplője - mutatkozik meg néhány asszony: a haláltábort a kisfiával megjárt nagymama, aki egész házassága alatt sokat szenved a férjétől, valamint az anya, aki kirekesztettként, soha be nem fogadottként statisztál a famíliában, amíg bírja.
Az előadás leképezi a darab dramaturgiai döccenőit. Míg a főszereplő Szemenyei János az első részben tempót és hangvételt alakító szereppel bír, és ez jótékonyan hat az előadás egészére, a második részben túl sokat üldögél a játékon kívül, márpedig nézőt alakítani kevéssé izgalmas. Ezzel együtt játéka érzékenyen mutatja meg jelenkori tanácstalanságunkat és a szembenézés-múltkutatás indokoltságát. Trokán Nóra várandós asszonya "figurális felkiáltójel".
Igazi, "húsos" alak lett a nagyapa, Goldstein Emánuel, és Márton András látható élvezettel merül bele mind a kalandorságba, mind a kényszerű, ám mégis belső tűzzel végrehajtott jellemváltásokba. Nők és világnézetek, alkalmazkodás és túlélés: ezek kísérik a súlyos családfő életét végig a huszadik századon. Mellette a visszahúzódó, engedelmes, megtört asszonyt, az Estellából Eszterré lett feleséget Réti Erika játssza finoman. Magyar Éva, Decsi Edit, Porogi Ádám és Hegedűs Zoltán váltott karakterekben utazik; jellemek helyett többnyire illusztrációban, a darab struktúrájához mérten helyénvalóan.
Irodalomban és színházban is nagy család legújabb tagja lett a Vasárnapi gyerekek, melynek vége a közeli jövőbe szalad: egy újabb "vasárnapi gyerek" jön a világra a rejtélyes, nem kevésbé terhelt 21. század hajnalán.
Katona József Színház, Kecskemét, április 14.
