Színház

Az NDK-s lányok papucsa

A Faktor Terminál és a Tilos az Á könyvek rendszerváltós sorozata

  • Gubán Mária
  • 2020. augusztus 9.

Színház

Az Ezentúl lesz banán! című antológia a rendszerváltás harmincadik évfordulóján jelent meg olyan magyar írók személyes történetein alapuló novellákkal, akik saját bőrükön tapasztalták meg az új kor eljövetelét. A kötetből készült kisfilmeket eleinte színpadra tervezték.

Az antológia a kamaszokat célozza meg, akiknek már elképzelni is nehéz, milyen volt örökös áruhiányban, fekete-fehér tévékkel és főképp közösségi média nélkül létezni. A Faktor Terminál most új dimenziókkal, egy videósorozattal gazdagította a szimulációt, amelyet Schermann Márta rendezett, Hárs Anna dramatizált, a vizuális megjelenés pedig Fancsikai Péter és Sereglei András munkája. Az eredeti ötlet szerint a budai Bartók Béla úti Pagony pincerendszerében, színházi keretek között mutatták volna be a történeteket, ám a járványhelyzet közbeszólt, s forgatni kezdtek. Az alkotók mindegyike készített már dokumentumfilmeket, kisfilmeket, és nem idegen tőlük az olyan vizuális elemek használata, amelyeknek köszönhetően a színház és a film egyszerre jelenik meg. Ráadásul a novellák megengedték, hogy úgymond „lapozható”, külön elemekből összeálló, de mégis egyfelé mutató produkció jöjjön létre. Az így elkészült sorozat (egyenként, a bevezetők nélkül) 9–16 perces epizódjai átmenetet képeznek a tan­órai anyagot szemléltető slideshow-k és az online felolvasó színházak videói között.

A történeteket – afféle állandó elemként – szakértők illesztik keretbe anélkül, hogy közléseik túl tankönyvízűek lennének. Nem is csupán történészek vagy szociológusok, van közöttük színész, oktatáskutató, pszichiáter, szamizdatszerkesztő és -terjesztő, korabeli határőr és költő is. Esetükben jól érvényesül az önvideózás naiv bája. Mészöly Ágnes A Budapest–München–Berlin-tengely című novellája előtt Sőth Sándor, a Megáll az idő Pierre-je úgy mesél Nyugat-Berlinről, hogy szinte kedvet kapok ott élni. Élővé tesz egy atmoszférát, amelyet a „mai fiatalok” a VII. és a VIII. kerülettől várnak, és amelyet az illegális technobulikkal szeretnének újra megteremteni: punkok, graffitik, lázadás, elektronikus zene. Lackfi János novellája előtt Vekerdy Tamás szövege szól Molnár Csaba interpretálásában. Vekerdy itt és így viszont elveszíti szemtanú jellegét, és bár szakértőnek persze szakértő marad, a kiválasztott szöveg a jelenlét hiányában idegennek tűnik a koncepcióban.

A bevezetőt követő kisfilmekben a novellákat nagyrészt professzionális művészek adják elő. Néhány írás dramatizált, ott több előadó is feltűnik, de sokszor csak egyetlen színész olvas. Mindehhez képek, zenék és effektek társulnak. Ekkor már – a szövegek irodalmi volta miatt – megnő a néző és a történet közötti távolság. Az előadók hangjára lágyan ráúszó rendkívül változatos archív felvételek belerántanak a megjeleníteni kívánt világba, ám a kényszerű önkamerázós megoldások miatt aztán a felolvasó online színházak vizualitásával találkozunk, az egyszínű hátterek előtti közeli arcvideózások sokszor a félresikerült, éneklős YouTube-videók képi világával szakítják meg az időutazást. Ráadásul az önkamerázás intimitását a figyelem fenntartása miatt egyéb ingerekkel igyekeztek gazdagítani az alkotók – gondolván, hogy a fiatalabb generáció megszállottan keresi a multiszenzoros ingereket –, ám ezek nem mindig sülnek jól el: olykor ellenőriznem kellett az internetkapcsolatot, mert nem voltam benne biztos, hogy az akadozás a wifi hibája vagy egy speciális effekt. (A készítők az anyag megosztására a Videát használták, mely felület néha amúgy is gonosz trükköket csinál: a következő novellafeldolgozás helyett nekem például mindig egy diétás túrógombócreceptet kezdett el automatikusan lejátszani.) A legharmonikusabb és leghitelesebb hatást azok a részek keltik, ahol a monokróm, lassú, múltbéli világba nem tör be semmiféle extrémebb dramaturgiai fogás vagy esztétikai dupla csavar. Kiss Noémi Papucsok című novelláját Mórocz Adrienn megnyugtató hangján halljuk, miközben a harminc évvel ezelőtti Balaton képei komótosan úsznak el a szemünk előtt. Mintha a saját ujjunkkal húzgálnánk az NDK-s lányok hátáról lehámló bőrcafatokat.

E filmek leginkább talán az oktatásban használhatók. Az ismert szakértők és az érzékletes szépirodalmi szövegek hatékonyan fordíthatják a fiatalokat a téma felé, akiknek így a rendszerváltás talán poros események érettségi tétele helyett valamennyire személyes élménnyé válhat. S talán nem követik majd el újra ugyanazokat a hibákat.

A videók a videa.hu-n érhetők el

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.