Színház

Az NDK-s lányok papucsa

A Faktor Terminál és a Tilos az Á könyvek rendszerváltós sorozata

  • Gubán Mária
  • 2020. augusztus 9.

Színház

Az Ezentúl lesz banán! című antológia a rendszerváltás harmincadik évfordulóján jelent meg olyan magyar írók személyes történetein alapuló novellákkal, akik saját bőrükön tapasztalták meg az új kor eljövetelét. A kötetből készült kisfilmeket eleinte színpadra tervezték.

Az antológia a kamaszokat célozza meg, akiknek már elképzelni is nehéz, milyen volt örökös áruhiányban, fekete-fehér tévékkel és főképp közösségi média nélkül létezni. A Faktor Terminál most új dimenziókkal, egy videósorozattal gazdagította a szimulációt, amelyet Schermann Márta rendezett, Hárs Anna dramatizált, a vizuális megjelenés pedig Fancsikai Péter és Sereglei András munkája. Az eredeti ötlet szerint a budai Bartók Béla úti Pagony pincerendszerében, színházi keretek között mutatták volna be a történeteket, ám a járványhelyzet közbeszólt, s forgatni kezdtek. Az alkotók mindegyike készített már dokumentumfilmeket, kisfilmeket, és nem idegen tőlük az olyan vizuális elemek használata, amelyeknek köszönhetően a színház és a film egyszerre jelenik meg. Ráadásul a novellák megengedték, hogy úgymond „lapozható”, külön elemekből összeálló, de mégis egyfelé mutató produkció jöjjön létre. Az így elkészült sorozat (egyenként, a bevezetők nélkül) 9–16 perces epizódjai átmenetet képeznek a tan­órai anyagot szemléltető slideshow-k és az online felolvasó színházak videói között.

A történeteket – afféle állandó elemként – szakértők illesztik keretbe anélkül, hogy közléseik túl tankönyvízűek lennének. Nem is csupán történészek vagy szociológusok, van közöttük színész, oktatáskutató, pszichiáter, szamizdatszerkesztő és -terjesztő, korabeli határőr és költő is. Esetükben jól érvényesül az önvideózás naiv bája. Mészöly Ágnes A Budapest–München–Berlin-tengely című novellája előtt Sőth Sándor, a Megáll az idő Pierre-je úgy mesél Nyugat-Berlinről, hogy szinte kedvet kapok ott élni. Élővé tesz egy atmoszférát, amelyet a „mai fiatalok” a VII. és a VIII. kerülettől várnak, és amelyet az illegális technobulikkal szeretnének újra megteremteni: punkok, graffitik, lázadás, elektronikus zene. Lackfi János novellája előtt Vekerdy Tamás szövege szól Molnár Csaba interpretálásában. Vekerdy itt és így viszont elveszíti szemtanú jellegét, és bár szakértőnek persze szakértő marad, a kiválasztott szöveg a jelenlét hiányában idegennek tűnik a koncepcióban.

A bevezetőt követő kisfilmekben a novellákat nagyrészt professzionális művészek adják elő. Néhány írás dramatizált, ott több előadó is feltűnik, de sokszor csak egyetlen színész olvas. Mindehhez képek, zenék és effektek társulnak. Ekkor már – a szövegek irodalmi volta miatt – megnő a néző és a történet közötti távolság. Az előadók hangjára lágyan ráúszó rendkívül változatos archív felvételek belerántanak a megjeleníteni kívánt világba, ám a kényszerű önkamerázós megoldások miatt aztán a felolvasó online színházak vizualitásával találkozunk, az egyszínű hátterek előtti közeli arcvideózások sokszor a félresikerült, éneklős YouTube-videók képi világával szakítják meg az időutazást. Ráadásul az önkamerázás intimitását a figyelem fenntartása miatt egyéb ingerekkel igyekeztek gazdagítani az alkotók – gondolván, hogy a fiatalabb generáció megszállottan keresi a multiszenzoros ingereket –, ám ezek nem mindig sülnek jól el: olykor ellenőriznem kellett az internetkapcsolatot, mert nem voltam benne biztos, hogy az akadozás a wifi hibája vagy egy speciális effekt. (A készítők az anyag megosztására a Videát használták, mely felület néha amúgy is gonosz trükköket csinál: a következő novellafeldolgozás helyett nekem például mindig egy diétás túrógombócreceptet kezdett el automatikusan lejátszani.) A legharmonikusabb és leghitelesebb hatást azok a részek keltik, ahol a monokróm, lassú, múltbéli világba nem tör be semmiféle extrémebb dramaturgiai fogás vagy esztétikai dupla csavar. Kiss Noémi Papucsok című novelláját Mórocz Adrienn megnyugtató hangján halljuk, miközben a harminc évvel ezelőtti Balaton képei komótosan úsznak el a szemünk előtt. Mintha a saját ujjunkkal húzgálnánk az NDK-s lányok hátáról lehámló bőrcafatokat.

E filmek leginkább talán az oktatásban használhatók. Az ismert szakértők és az érzékletes szépirodalmi szövegek hatékonyan fordíthatják a fiatalokat a téma felé, akiknek így a rendszerváltás talán poros események érettségi tétele helyett valamennyire személyes élménnyé válhat. S talán nem követik majd el újra ugyanazokat a hibákat.

A videók a videa.hu-n érhetők el

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.