Az antológia a kamaszokat célozza meg, akiknek már elképzelni is nehéz, milyen volt örökös áruhiányban, fekete-fehér tévékkel és főképp közösségi média nélkül létezni. A Faktor Terminál most új dimenziókkal, egy videósorozattal gazdagította a szimulációt, amelyet Schermann Márta rendezett, Hárs Anna dramatizált, a vizuális megjelenés pedig Fancsikai Péter és Sereglei András munkája. Az eredeti ötlet szerint a budai Bartók Béla úti Pagony pincerendszerében, színházi keretek között mutatták volna be a történeteket, ám a járványhelyzet közbeszólt, s forgatni kezdtek. Az alkotók mindegyike készített már dokumentumfilmeket, kisfilmeket, és nem idegen tőlük az olyan vizuális elemek használata, amelyeknek köszönhetően a színház és a film egyszerre jelenik meg. Ráadásul a novellák megengedték, hogy úgymond „lapozható”, külön elemekből összeálló, de mégis egyfelé mutató produkció jöjjön létre. Az így elkészült sorozat (egyenként, a bevezetők nélkül) 9–16 perces epizódjai átmenetet képeznek a tanórai anyagot szemléltető slideshow-k és az online felolvasó színházak videói között.
A történeteket – afféle állandó elemként – szakértők illesztik keretbe anélkül, hogy közléseik túl tankönyvízűek lennének. Nem is csupán történészek vagy szociológusok, van közöttük színész, oktatáskutató, pszichiáter, szamizdatszerkesztő és -terjesztő, korabeli határőr és költő is. Esetükben jól érvényesül az önvideózás naiv bája. Mészöly Ágnes A Budapest–München–Berlin-tengely című novellája előtt Sőth Sándor, a Megáll az idő Pierre-je úgy mesél Nyugat-Berlinről, hogy szinte kedvet kapok ott élni. Élővé tesz egy atmoszférát, amelyet a „mai fiatalok” a VII. és a VIII. kerülettől várnak, és amelyet az illegális technobulikkal szeretnének újra megteremteni: punkok, graffitik, lázadás, elektronikus zene. Lackfi János novellája előtt Vekerdy Tamás szövege szól Molnár Csaba interpretálásában. Vekerdy itt és így viszont elveszíti szemtanú jellegét, és bár szakértőnek persze szakértő marad, a kiválasztott szöveg a jelenlét hiányában idegennek tűnik a koncepcióban.
A bevezetőt követő kisfilmekben a novellákat nagyrészt professzionális művészek adják elő. Néhány írás dramatizált, ott több előadó is feltűnik, de sokszor csak egyetlen színész olvas. Mindehhez képek, zenék és effektek társulnak. Ekkor már – a szövegek irodalmi volta miatt – megnő a néző és a történet közötti távolság. Az előadók hangjára lágyan ráúszó rendkívül változatos archív felvételek belerántanak a megjeleníteni kívánt világba, ám a kényszerű önkamerázós megoldások miatt aztán a felolvasó online színházak vizualitásával találkozunk, az egyszínű hátterek előtti közeli arcvideózások sokszor a félresikerült, éneklős YouTube-videók képi világával szakítják meg az időutazást. Ráadásul az önkamerázás intimitását a figyelem fenntartása miatt egyéb ingerekkel igyekeztek gazdagítani az alkotók – gondolván, hogy a fiatalabb generáció megszállottan keresi a multiszenzoros ingereket –, ám ezek nem mindig sülnek jól el: olykor ellenőriznem kellett az internetkapcsolatot, mert nem voltam benne biztos, hogy az akadozás a wifi hibája vagy egy speciális effekt. (A készítők az anyag megosztására a Videát használták, mely felület néha amúgy is gonosz trükköket csinál: a következő novellafeldolgozás helyett nekem például mindig egy diétás túrógombócreceptet kezdett el automatikusan lejátszani.) A legharmonikusabb és leghitelesebb hatást azok a részek keltik, ahol a monokróm, lassú, múltbéli világba nem tör be semmiféle extrémebb dramaturgiai fogás vagy esztétikai dupla csavar. Kiss Noémi Papucsok című novelláját Mórocz Adrienn megnyugtató hangján halljuk, miközben a harminc évvel ezelőtti Balaton képei komótosan úsznak el a szemünk előtt. Mintha a saját ujjunkkal húzgálnánk az NDK-s lányok hátáról lehámló bőrcafatokat.
E filmek leginkább talán az oktatásban használhatók. Az ismert szakértők és az érzékletes szépirodalmi szövegek hatékonyan fordíthatják a fiatalokat a téma felé, akiknek így a rendszerváltás talán poros események érettségi tétele helyett valamennyire személyes élménnyé válhat. S talán nem követik majd el újra ugyanazokat a hibákat.
A videók a videa.hu-n érhetők el
