ZSINÓRPADLÁS

Azért a kis bolondságért

Színház

Fabók Mariann egyike a leg­önazonosabb színésznőknek, akit valaha színpadon láttam: önfeledtsége annyira belülről jövőnek tűnik, hogy nem tudom kivonni magam a hatása alól. És ez akkor is így van, amikor a szexről beszél. De tényleg: a Bethlen Téri Színházban seregnyi huszon-, harminc-, negyven-, ötven-, hatvan(sőt)-éves kacagott azon, hogy az aranymadár berepül az aranyfészekbe. Pontosabban bérepül, hiszen Fabók Mancsi Bábszínháza népi pajzán históriát dolgoz fel erős tájszólással, népdalokkal, népviseletben.

Az Azért a kis bolondságért egy korábbi előadás, a Kapós Böske átalakított változata. Egy fiatal, falusi lányról szól, aki teljesen magától értetődően fedezi fel a testi szerelmet, s mit ad isten, még örömét is leli benne. A narrátorként is sziporkázó Fabóknak köszönhetően csak úgy záporoznak a szellemesen pajzán viccek, beszólások, amelyek nem kímélnek senkit, na jó, főleg a férfinépet nem. A bábos megoldások is frappánsan illeszkednek a témához, különösen ötletes, amikor a színész teste is bábként működik, például amikor Böske élete első táncmulatságában János mellkasán piheg: Fabók egyik kezét fekete zakóba bújtatva markolássza saját mellét.

Nem annyira hangsúlyos, de van az egészben valami fenyegető is – a patriarchális társadalomban ugyanis megbűnhődik az a nő, aki ilyen természetességgel éli meg a szexualitást. Kapós Böskéből is szomorú öregasszony lesz egy hazugságokkal teli élettel a háta mögött, és csak remélni tudja, hogy dédunokája nem követi el ugyanazokat a hibákat…

Még egy réteg humort ad az előadáshoz az, hogy Fabók a férjével, Keresztes Nagy Árpáddal van színpadon. Ő a zenei kíséretet szolgáltatja, de nem marad teljesen a háttérben, évődik a házaspár rendesen, meg hát kissé ziláltan bújnak elő a takarásból, ha értik, mire gondolok.

De az egyik legszebb pillanat mégiscsak az volt, amikor az előttem ülő hatvanas nő és férfi egymásra nézett, és ettől csak még jobban nevetett.

Bethlen Téri Színház, február 7.

Neked ajánljuk