Zsinórpadlás – kislátószög

Engednek a kilencvenből

Az idei kritikusdíjakról

Színház

A Színházi Kritikusok Céhe az idén 45. alkalommal adta át a kritikusdíjakat. A mára csak mutatóba maradt független szakmai díjak egyikét a céhtagok szavazatai alapján ítélik oda.

Szavazni az eredeti szabály szerint azok a tagok szavazhattak, akik az adott évadban legalább kilencven magyar nyelvű színházi bemutatót láttak. (A megfogalmazást az indokolja, hogy a határon túli magyar színházak is versenyben vannak.) Mivel a kilencvenes kvótát teljesíteni tudó kritikusok száma a 2010-es évek végére erősen lecsökkent, ma már azok is szavazhatnak, akik legalább ötven bemutatót láttak. Az elmúlt évad teljesítményeire így a céh ötvenhat tagja közül tizenkilencen tudtak szavazni.

A szavazóképesség csökkenésének több oka van, leginkább az, hogy főállású kritikusként lehetetlen megélni, így mindenki egyéb munkái mellett próbál időt szakítani a heti többszöri színházba járásra, ami a kedvezményes szakmai jegyek mellett is egyre nagyobb anyagi terhet jelent. Cikkírásra és a vele járó csekély honoráriumra is egyre kevesebb lehetőség adódik a fogyatkozó kulturális lapok és rovatok miatt. A vidéki, határon túli utak pedig nagyon időigényesek, ezt sokan családi vagy egyéb kötöttségeik miatt nem tudják vállalni. Mára ugyanis – ahogy ez a kevés pénzzel és csökkenő presztízzsel bíró szakmáknál lenni szokott – a kritikusok többsége nő, kisgyerekes anyáknak pedig nem ideális este hétre munkába járni, vagy egy-egy előadás kedvéért egész napot utazni. Hozzá kell tenni, hogy több vidéki és határon túli színház az utazás biztosításával, néha szállással is segíti a kritikusok munkáját, e nélkül sokkal kevesebb helyre jutnának el, hiszen tömegközlekedéssel a fővárosba visszajutni az esti előadás után legfeljebb Tatabányáról és Székesfehérvárról lehet. A családi elfoglaltságok, illetve az idős tagok visszavonulása mellett van egy másik oka is a gyakorló kritikusok fogyatkozásának: egyre többen lépnek közülük alkotói pályára. Egykor Tasnádi István is kritikusként kezdte, ma már az egyik legismertebb színpadi szerző. Markó Róbertből rendező és színházigazgató lett, Tompa Andreából író, de sorban jelennek meg más kritikusok (pl. Puskás Panni, Rádai Andrea, Kovács Bálint, Kállai Katalin) könyvei, regényei, kerülnek színpadra drámáik (Dézsi Fruzsina, Kutszegi Csaba). Előbb-utóbb az arányok kezdenek eltolódni a kritika felől az önálló alkotás felé, s többen végleg felhagynak a kritikaírással.

Ezen a helyzeten javít valamit az a két éve bevezetett újítás, hogy a kvótába a felvételről látott előadások is beleszámítanak. A Covid óta a legtöbb színház odafigyel arra, hogy háromkamerás, minőségi felvételek készüljenek az előadásaikról, így azok minősége már jól megítélhető, még ha egy felvétel nem is adhatja vissza az élő előadás hangulatát, légkörét. Erre hivatkozva a színházak egy része elzárkózik a felvételek megküldésétől, másik részük, főleg a határon túliak viszont örömmel veszik a lehetőséget, hogy így rájuk is több figyelem jut.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.