Színház

Harminc évvel ezelőtt nem Kádárék szokásos alkotmányünnepe, a vízi parádé és a tűzijáték tette emlékezetéssé augusztus 20-át, hanem a Városliget felől áradó zeneszó. Két nappal korábban mutatták be az István, a királyt, ami igazából nem is színházi premier volt, hanem filmforgatás fizető közönséggel. Egyúttal Kádárék közvetett gesztusa.

Bár neve szerepelt Dörner György botrányos pályázatában, akkor az igazgató nem kereste meg. Bodolay nyílt levélben tiltakozott, hogy nevét összemossák a pályázat szövegével, most mégis Móricz-rendezésével kezdik az évadot a Paulay Ede utcában. Több levélváltásban készült interjúnkban megpróbáltuk megtudni, hogy is van ez.

A Független Színház Sin Village című előadása egy háromórás kirándulás keretében megtekinthető szocioturisztikai színház. A gellérthegyi vízeséstől indulunk, ahol minden néző kap valami műanyag zsákból varrt ülőalkalmatosságot, hogy a különböző állomásokon, vagyis az egyes jelenetek helyszínein lepihenhessen.

Itt pihen a gépemben a Római vakáció, William Wyler filmje; várja, hogy megnézzem újra, holott fogalmam sincs, valóban láttam-e valamikor régen Audrey Hepburnt az első komoly filmfőszerepében és a nagy sármőr Gregory Pecket, vagy csak képzelem, hogy láttam, vagy csak azt mondom, hogy láttam, mert mindenki azt mondja.

Nem volt zseni – kultúrhérosz volt. Nélküle talán nem is lenne magyar rockopera, és a musicaljátszásunk története is bizonyosan másként alakult volna.

Ez a Szelmenc - Kisszelmenc és Nagyszelmenc - magyar falu; nem nagy, de magyar. Ámde egyik fele Szlovákiában, a másik fele Ukrajnában van - Magyarországon nincsen belőle egy darab sem. Korábban Csehszlovákiához és a Szovjetunióhoz tartozott.

A városvezetés nem emelt szót az ellen, hogy visszatért a Trafó vezetőségébe az „eltávolított” vezető, Szabó György, így aztán erős programmal, Krétakörrel és Mundruczóval készül az intézmény az idei évadra. Pénz, az persze nincs elég, de így is a függetlenek támogatásán lesz a hangsúly. Meg a kollektív öngyilkosságon.

Augusztus végén, napokkal az István, a király bemutatója után három részeg fiatal támadta meg Alföldi Róbertet Szentendrén. Az eset miatt nem szólalt fel egyik színházi társaság sem, de a Narancs utánajárt, mit gondolnak róla és „az utcákon tomboló honfitársainkról”.

A holnap megjelenő Narancsban Schilling Árpád kemény kritikát fogalmaz meg a magyar színházi életről, de beszél a megújulás lehetőségeiről, Alföldiről és Vidnyánszkyról is. Itt az MMA elleni bojkottról, illetve a kormány és a Heti Válasz összeesküvés-elméleteiről tett nyilatkozatát olvashatják.

Idén rövidre - bár intenzívre - szabódott jelenlétem a szegedi Thealter fesztiválon. És akkor most megfogadom, hogy jövőre nem így lesz; mert megint meggyőződtem arról, milyen pofás, izgalmas, felvillanyozó fesztivál ez - és ugyan nem attól, hogy minden egyes produkció revelatív és hibátlan, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a túlnyomó többség a színház evidens és eminens hivatását teljesíti: hozzánk beszél, közös dolgainkról.

Az erős program szükséges, de nem elégséges feltétele a valódi fesztiválnak. A világ egyik legjelentősebb színházi eseménye fontos tanulságokkal szolgálhat minden fesztiválszervező város számára.

"Keserédes komédia egy felvonásban a felnőtté válásról" - ez szerepel Mark Ravenhill Citizenship című darabjának bevezetőjében, és aki látta például a nálunk is játszott Shopping and fuckingot a Tháliában bő tíz éve, az tutira nem dől be sem a keserédesnek, sem a komédiának.