olvasópróba

Ez a Schwartz nem az a Schwartz

Színház

Emlékeznek a TÁP Színház Utas és holdvilágára?

A kivételesen jól sikerült színpadi adaptációban élőbeszéd helyett a regény hangjátékváltozatát használták, erre „tátogtak rá” a színészek. És hangozzon bármilyen különösen, Vajdai Vilmos rendező ötlete remekül működött. A hírek szerint valami hasonló történik majd a Halál Velencében szeptember 27-i premierjén is. Kulka Jánostól a betegsége a színészek egyik legfontosabb eszközét, a könnyed beszéd képességét vette el. Bár állapota az évek során sokat javult, valószínűleg nem vállalkozott volna egy szokványos mono­drámára. Szerencsére még 2006-ban hangoskönyvre mondta Thomas Mann kisregényét, a hangfelvétel tehát adott, az alkotók pedig a szükségből megpróbálnak erényt kovácsolni, ötvözik a hangjátékot a monodrámával. Erre utal a színlapon a „Kulka János megjelenítésében” kifejezés. Az külön is izgalmas lehet, hogyan lép egymással kapcsolatba a színművész korábbi, jóval fiatalabb, egészséges hangja a betegséget átélő, mára már idősebb művész mostani énjével. Hiszen, ahogy azt több interjúban is elmondta, sokat változott, ma már másképp látja a világot és korábbi önmagát is. A Halál Velencében maga is egy szembenézés története, ahogy a színlap fogalmaz, „főszereplője, egy idős professzor egy velencei utazás alkalmával szembesül személyisége eleddig rejtett oldalával”. Az Orlai Produkció és a Füge Produkció együttműködésében létrejött előadás látványvilágát Ágh Márton tervezte, rendezője Csuja László. (Jurányi, szeptember 27.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.