rés a présen: Hogy a Stúdió K teljes állású igazgatója lettél, megszűnt a járkálás Szabadka és Budapest között?
Gyarmati Kata: Augusztus óta csak a Stúdió K-ban dolgozom, de a 2018/2019-es évad valóban az ingázásról szólt. Dupla energiabefektetéssel, a legjobb szándékkal, rengeteg szervezéssel és segítséggel, hatalmas munkával sikerült elérni, hogy se itt, se ott nem voltam jelen teljesértékűen. Ez a korszak lezárult, jelenleg csak erre a színházra koncentrálok.
rap: Ha innen visszatekintesz, mi minden van mögötted?
GYK: Nagyon múlik az idő, mert lassan húsz év aktív színházi munka van mögöttem. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyetem utolsó évében a szakmai gyakorlatot az Újvidéki Színházban töltöttem, és annak letelte után felvettek dramaturgnak, így abban a színházban maradtam négy évig. Aztán jött néhány budapesti év, az akkori Bárka Színházban dolgoztam dramaturgként, meg a Stúdió K Színházban mindenesként. Innen ismét visszakerültem Újvidékre.
| ||
Az Újvidéki Színház dramaturgja, művészeti vezetője, megbízott igazgatója voltam, majd a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetője. Látszólag kanyargósan kerültem ide, ugyanakkor mégis úgy érzem, egyenesen, mert ebben az életszakaszban ide kellett, hogy vezessen az utam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok színházban dolgozhattam, remek rendezőket és társulatokat ismerhettem meg, és csodálatos irodalmi műveken kísérletezhettem eddig is, és csak remélni tudom, hogy ez így is fog maradni.
rap: A magyar kortárs és a posztjugó színház között vannak különbségek. Hogyan hat egyik a másikra a munkáidban?
GYK: Biztos hatnak egymásra, talán már észre sem veszem, hogyan. Az ex-Yu színházi életének vannak Európa-hírű fenegyerekei. Olyan kemény, direkt, társadalmilag angazsált előadások, szerzői projektek születtek a régióban, amelyek kifejezetten hatottak a gondolkodásomra. A magyar kortárs színházban is valahol ezt keresem. Úgy formanyelvében, mint tartalmában a mára reflektáló problémákat feldolgozó színház áll hozzám közel, saját munkáimban is ezt a megközelítést igyekszem követni.
rap: A Stúdió K-ban mi a koncepciód lényege?
GYK: Nagy szakmai álmom, hogy a Stúdió K Színház a nemzetközi színházi vérkeringés része legyen, és hogy nyitott szellemi műhelyként működjön ezután is. Magyarországi alkotókon kívül időről időre más nemzetiségű művészekkel is szeretnénk együtt dolgozni, s olyan koprodukciókat létrehozni, amelyek országokon átívelő színházi eseményekként tudnak hatni saját környezetükben és máshol is.
rap: Milyen munkáid vannak most repertoáron?
GYK: A Stúdió K Színházban jelenleg két olyan előadás van repertoáron, melynek én voltam a dramaturgja, az egyik az Urbán András rendezte Sacra Hungarica, a másik pedig a horvátországi alkotókkal közös munkánk, A város emlékezete, Edvin Liverić rendezésében. És van még egy számomra nagyon kedves: A rettentő görög vitéz, túl a kétszázadik előadáson, nem fáradva, töretlen lendülettel hat, Fodor Tamás rendezésében. Én voltam annak idején a rendezőasszisztens. Ez az antik mesejáték 11 éve van műsoron. Jelenleg Szabadkán, Kassán, Sepsiszentgyörgyön, Belgrádban vannak még munkáim repertoáron.
rap: Mi a színház következő évadának terve és mik a sajátjaid?
GYK: A következő évad még egyeztetés alatt van. Fiatal – tágan értelmezendő ez a kategória – alkotókat, alkotópárokat szeretnék merész vállalkozásokra felkérni, regényadaptációkra, saját darabokra és hasonlókra, remélem, össze is jönnek a tervek. A Stúdió K-ban egy adaptációt készítek a következő évadban, egy montenegrói rendezővel közösen. Ami a saját dramaturgiai munkákat illeti, januártól Kassán és Podgoricán fogok dolgozni, már csak az ingázást kell megint megoldani. A hosszabb távú tervek még folyamatban.
rap: Mi a legklasszabb a dramaturgi munkában és mi a szívás?
GYK: Az, hogy más írta csodálatos anyagokkal, művekkel lehet dolgozni, és ez a szívás is benne.
