Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Két évig pihentem”

Bán János színművész

  • Csáki Judit
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

Magyar Narancs: Fáradtnak tűnsz.

Bán János: Mert az vagyok. Tegnap egész nap próbáltunk, ma délelőtt és este… Nehéz darab ez, és technikailag is bonyolult, mert három kamera mászkál mindenfelé. De nagyon érdekes és izgalmas.

MN: Térey János Káli holtak című regénye is bonyolult, minimum három szálon fut. Te mit, illetve kit játszol benne?

BJ: Hamlet atyjának szelleme vagyok…

MN: Ez persze egy „trianoni Hamlet”…

BJ: …aztán a főszereplő színész édesapját is játszom, valamint én vagyok Lajos atya a darabbeli sorozatban. És van még egy negyedik szál is, Schiller Haramiákja.

MN: Mióta próbáljátok?

BJ: Erre nehéz válaszolni – régen, csak ugye, a pandémia.

MN: Akkor is próbáltatok?

BJ: Nem, de előbb kezdtük. A lezárás alatt Alsóörsön voltam, egyedül.

MN: Ugorjunk vissza az időben! A kezdetektől itt vagy a Katonában, mégis van egy olyan érzésem, hogy miközben sok szerepben lát­talak, mintha eltűntél volna néhány évre.

BJ: Tényleg a kezdetektől itt vagyok: 1982. október 23-án este játszottam itt először vendégként a Stílusgyakorlatot. A következő évadtól lettem a társulat tagja. Előtte Szolnokon voltam, ahol Csizmadia Tibor diplomarendezésében eljátszottam Vonó Ignácot, és a legjobb férfialakítás díjat kaptam rá.

MN: Vagyis bejött a vidéki élet: Pécsett kezdtél, aztán Győrben eljátszottad Nádas Takarításának egyik főszerepét, valamint Szikora rendezésében a Bambini di Pragában is szerepeltél.

BJ: A főiskola után Horvai tanár úr szerint sem emberileg, sem színészileg nem voltam érett ahhoz, hogy a Vígszínházba szerződjek. Ő tanácsolta, hogy menjek vidékre.

MN: De ’83 óta a Katona tagja vagy. Gondolkodtál te ezen?

BJ: Hát gondolkodtam, de belegondolni nem merek.

MN: Soha nem akartál elmenni?

BJ: Innen nem. Annyira jó volt a társulat.

MN: Pedig volt azért itt is hullámvölgy. Például elment Székely Gábor.

BJ: Ilyen időtávlatban minden színházban előfordul ilyesmi. De ez például összefügg azzal, hogy ’87-től ’94-ig szinte egyfolytában utaztunk. Ezért is érezhetted úgy, mintha évekre eltűntem volna: gyakorlatilag nem voltunk Magyarországon. Ezért aztán például a rendszerváltásról is meglehetősen felületes benyomásaim és emlékeim vannak. És tény, hogy az a laboratóriumi munka, amit Székely szeretett, ezért nem nagyon tudott folytatódni. Zsámbéki viszont azt mondta, hogy akkor kell menni, amikor hívnak. Hogy ki kell használni, hogy a színháznak ilyen előadásai vannak, és ilyen híre a világban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.