Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Két évig pihentem”

Bán János színművész

  • Csáki Judit
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

Magyar Narancs: Fáradtnak tűnsz.

Bán János: Mert az vagyok. Tegnap egész nap próbáltunk, ma délelőtt és este… Nehéz darab ez, és technikailag is bonyolult, mert három kamera mászkál mindenfelé. De nagyon érdekes és izgalmas.

MN: Térey János Káli holtak című regénye is bonyolult, minimum három szálon fut. Te mit, illetve kit játszol benne?

BJ: Hamlet atyjának szelleme vagyok…

MN: Ez persze egy „trianoni Hamlet”…

BJ: …aztán a főszereplő színész édesapját is játszom, valamint én vagyok Lajos atya a darabbeli sorozatban. És van még egy negyedik szál is, Schiller Haramiákja.

MN: Mióta próbáljátok?

BJ: Erre nehéz válaszolni – régen, csak ugye, a pandémia.

MN: Akkor is próbáltatok?

BJ: Nem, de előbb kezdtük. A lezárás alatt Alsóörsön voltam, egyedül.

MN: Ugorjunk vissza az időben! A kezdetektől itt vagy a Katonában, mégis van egy olyan érzésem, hogy miközben sok szerepben lát­talak, mintha eltűntél volna néhány évre.

BJ: Tényleg a kezdetektől itt vagyok: 1982. október 23-án este játszottam itt először vendégként a Stílusgyakorlatot. A következő évadtól lettem a társulat tagja. Előtte Szolnokon voltam, ahol Csizmadia Tibor diplomarendezésében eljátszottam Vonó Ignácot, és a legjobb férfialakítás díjat kaptam rá.

MN: Vagyis bejött a vidéki élet: Pécsett kezdtél, aztán Győrben eljátszottad Nádas Takarításának egyik főszerepét, valamint Szikora rendezésében a Bambini di Pragában is szerepeltél.

BJ: A főiskola után Horvai tanár úr szerint sem emberileg, sem színészileg nem voltam érett ahhoz, hogy a Vígszínházba szerződjek. Ő tanácsolta, hogy menjek vidékre.

MN: De ’83 óta a Katona tagja vagy. Gondolkodtál te ezen?

BJ: Hát gondolkodtam, de belegondolni nem merek.

MN: Soha nem akartál elmenni?

BJ: Innen nem. Annyira jó volt a társulat.

MN: Pedig volt azért itt is hullámvölgy. Például elment Székely Gábor.

BJ: Ilyen időtávlatban minden színházban előfordul ilyesmi. De ez például összefügg azzal, hogy ’87-től ’94-ig szinte egyfolytában utaztunk. Ezért is érezhetted úgy, mintha évekre eltűntem volna: gyakorlatilag nem voltunk Magyarországon. Ezért aztán például a rendszerváltásról is meglehetősen felületes benyomásaim és emlékeim vannak. És tény, hogy az a laboratóriumi munka, amit Székely szeretett, ezért nem nagyon tudott folytatódni. Zsámbéki viszont azt mondta, hogy akkor kell menni, amikor hívnak. Hogy ki kell használni, hogy a színháznak ilyen előadásai vannak, és ilyen híre a világban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.