Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Két évig pihentem”

Bán János színművész

  • Csáki Judit
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

Magyar Narancs: Fáradtnak tűnsz.

Bán János: Mert az vagyok. Tegnap egész nap próbáltunk, ma délelőtt és este… Nehéz darab ez, és technikailag is bonyolult, mert három kamera mászkál mindenfelé. De nagyon érdekes és izgalmas.

MN: Térey János Káli holtak című regénye is bonyolult, minimum három szálon fut. Te mit, illetve kit játszol benne?

BJ: Hamlet atyjának szelleme vagyok…

MN: Ez persze egy „trianoni Hamlet”…

BJ: …aztán a főszereplő színész édesapját is játszom, valamint én vagyok Lajos atya a darabbeli sorozatban. És van még egy negyedik szál is, Schiller Haramiákja.

MN: Mióta próbáljátok?

BJ: Erre nehéz válaszolni – régen, csak ugye, a pandémia.

MN: Akkor is próbáltatok?

BJ: Nem, de előbb kezdtük. A lezárás alatt Alsóörsön voltam, egyedül.

MN: Ugorjunk vissza az időben! A kezdetektől itt vagy a Katonában, mégis van egy olyan érzésem, hogy miközben sok szerepben lát­talak, mintha eltűntél volna néhány évre.

BJ: Tényleg a kezdetektől itt vagyok: 1982. október 23-án este játszottam itt először vendégként a Stílusgyakorlatot. A következő évadtól lettem a társulat tagja. Előtte Szolnokon voltam, ahol Csizmadia Tibor diplomarendezésében eljátszottam Vonó Ignácot, és a legjobb férfialakítás díjat kaptam rá.

MN: Vagyis bejött a vidéki élet: Pécsett kezdtél, aztán Győrben eljátszottad Nádas Takarításának egyik főszerepét, valamint Szikora rendezésében a Bambini di Pragában is szerepeltél.

BJ: A főiskola után Horvai tanár úr szerint sem emberileg, sem színészileg nem voltam érett ahhoz, hogy a Vígszínházba szerződjek. Ő tanácsolta, hogy menjek vidékre.

MN: De ’83 óta a Katona tagja vagy. Gondolkodtál te ezen?

BJ: Hát gondolkodtam, de belegondolni nem merek.

MN: Soha nem akartál elmenni?

BJ: Innen nem. Annyira jó volt a társulat.

MN: Pedig volt azért itt is hullámvölgy. Például elment Székely Gábor.

BJ: Ilyen időtávlatban minden színházban előfordul ilyesmi. De ez például összefügg azzal, hogy ’87-től ’94-ig szinte egyfolytában utaztunk. Ezért is érezhetted úgy, mintha évekre eltűntem volna: gyakorlatilag nem voltunk Magyarországon. Ezért aztán például a rendszerváltásról is meglehetősen felületes benyomásaim és emlékeim vannak. És tény, hogy az a laboratóriumi munka, amit Székely szeretett, ezért nem nagyon tudott folytatódni. Zsámbéki viszont azt mondta, hogy akkor kell menni, amikor hívnak. Hogy ki kell használni, hogy a színháznak ilyen előadásai vannak, és ilyen híre a világban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Nosztalgia nélkül

A kiállítás központi témája a vidéki Magyarország ikonikus épülete, a sátortetős és négyzetes alaprajzú, elsősorban a tömeges lakásigény kielégítésére szolgáló háztípus.

Bocs, idézet

Hogy előbb-utóbb filmen is megörökítik az alkalmazottaival, színésznőivel évtizedeken át következmények nélkül erőszakoskodó Harvey Weinstein bukását, az kezdettől nyilvánvaló volt.

Túlélték magukat

Kemény feladat egy még mindig népszerű, sikeres zenekar történetének négy évtizedéről írni, mert szinte lehetetlen elkerülni a sztori sztereotip állomásait: hogyan jutnak el a füstös pinceklubokból a teli arénákba a rock and roll életforma szokásos buktatóin keresztül, a fehér porból rakott dombokat megmászva.

Trójai ló a szív

A népszerű, már-már kultikus, felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat, a BoJack Horseman alkotójának első novelláskötete egy tipo­grá­fiailag is kitűnő humoreszkkel kezdődik.

Mindenkibe szerelmes

Dave Grohl, a Foo Fighters hiperaktív frontembere a pandémia elején bepánikolt, hogy mit kezdjen a lekötetlen energiáival, és úgy határozott, könyvet ír az életéről. Története kétségkívül izgalmas: még tinédzserként lett a Scream nevű hardcore-punk zenekar tagja, majd belépett a Nirvanába.

Fiatalon Európában, öregen Afrikában

Jézus lekászálódik a feszületről, leül a kanapéra, szemben Diégane-nal. Ő egy szerer animista, aki hisz a jelenésekben, így nem ijedt, csak meglepett. Az Embernek Fia leveszi a szemére csúszott véres töviskoronát, és a szív szavával beszélve csillapítja a szenegáli srác gyilkos indulatait.

A fekete hús történetei

Havasréti József új regényéről a kiadója valamiért eltitkolta, hogy az egy trilógia záró része. (A két előzmény, a 2014-ben kiadott Űrérzékeny lelkek, és annak folytatása, a 2017-es Nem csak egy kaland.) Furcsa, Havasréti ugyanis folyton az előző könyvek szerep­lői­ről, az azokban leírt történésekről beszél; a főhőse, Rendes, rendre ilyesmin elmélkedik (régmúlt a mostban, most a régmúltban).

Hálásan köszöni

A szerző hatvanadik születésnapjára, a legutóbbi novellagyűjteménye után hét évvel megjelent kötet címe csalóka: nem a könyv hangulatára, csupán a többszörös kicsinyítő tükörként is felfogható negyedik novella (Peruvian Airlines) egyik mellékszereplőjére utal.

A lágerek szabadsága

Ez a könyv alighanem az idei év legnagyobb irodalmi meglepetése és szenzációja. A Kitelepítés Visky András első regénye, de több alkalommal is azt nyilatkozta a számos verseskötetet és drámát jegyző szerző, hogy minden eddigi munkája idevezetett.

Rosszkor, rossz helyen

Nem mondhatjuk, hogy szegényes vagy hiányos lenne a Tabán történetét feldolgozó irodalom, mégis van valami zavarba ejtő, amikor szóba kerül az egykori budai városrész. Főként Krúdy Gyula hangulatos leírásai adnak kapaszkodót, valamint a leginkább képregényeiről ismert Zórád Ernő festményei, amelyek (az alkotói szándék ellenére is) egy romantikus rezervátumot tárnak elénk. Olyan helyet, ahol a jó fröccs és a harmonikaszó legyőzi az egzisztenciális, a higiénés, és az egyéb, életminőséget jelentősen befolyásoló problémákat.