Elhunyt Radnai Annamária

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. június 28.

Színház

Hosszantartó betegség után, 55 éves korában elhunyt Radnai Annamária Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, egyetemi docens.

Radnai Annamária a színházművészet doktora, a budapesti Katona József Színház társulatának tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára és Elméleti és Művészetközvetítő Intézetének vezetője volt.

false

 

Fotó: Katona József Színház

Munkásságát színházi előadások szövegkönyvei őrzik, fordításait orosz és angol nyelvből rendszeresen játsszák a színházak. A Színházi Dramaturgok Céhének elnökeként éveken át, szakmájának aktív és újító tagja volt. 2006-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetemen dramaturg osztályt vezetett és 2014-ben docensi címet kapott.

Tagja volt a Radnóti Színháznak, dramaturgként dolgozott a Centrál Színházban és a Katona József színházban is.

"A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. Örülök, ha egy rendező képes úgy felfogni engem vagy a munkám, mintha lenne egy ipari kamerája, ami esetleg máshová irányul, mint ahová ő néz, és a kettő együtt talán az egész spektrumot lefedheti" - mondta Radnai pár évvel ezelőtt a Magyar Narancsnak, amikor lapunk a színházi kulisszák mögé betekintve cikket írt a dramaturgok tevékenységéről.

Mintha két fejed lenne - A színházi dramaturgok titokzatos világa

A legtöbben annyit tudnak a dramaturgokról, hogy ők azok a színházban, akik a szöveggel foglalkoznak - de ez csak részben igaz. Bejáratott definíció valóban nincs, ahány dramaturg, annyi meghatározás. Egyesek szerint ő a rendező legjobb barátja, mások szerint a történetmesélés felelőse.

A Katona József Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem saját halottjának tekinti.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.