Kritikára várva

A Független Színház Mit ér a színház, ha roma? című workshopja a május 5. és 9. között rendezett Roma Hősök – 5. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál felvezető programja volt. A magyarországi roma színház története, mai helyzete, beágyazottsága, de főleg a dilemmái álltak a romák és nem romák beszélgetése köré épülő program középpontjában.

Romák csupán az alkotók között képviseltették magukat, bár nagyon izgalmas lett volna egy olyan felállás is, ahol a szakírók, urambocsá! színikritikusok közt is akadnak romák, de ez egyelőre merő utópia. Nem csupán a szokásos alulreprezentáltság, de e szakmák perspektívátlansága miatt is. A workshop annyiban bizonyult a Független Színház szempontjából önreflektívnek, hogy az általuk rajzolt térképen önmagukat is elhelyezték, miközben végig nyitottak maradtak a külső szempontokra is. Vagyis a szervezők úgy teremtették meg a beszélgetés körülményeit, hogy nem uralták le és nem kezelték PR-felületként a programot, amely teljesen hierarchia­mentesen, barátságos légkörben, változatos keretek között valósult meg.

A Független Színház mára megkerülhetetlen szereplője, sőt motorja a roma színház intézményesülésének és emancipációjának. Általuk váltak branddé a „roma hősök”; a társulat vezetője, Balogh Rodrigó álláspontja szerint ugyanis a polgárosodáshoz, az emancipációhoz elengedhetetlen a színház, amelybe viszont (drámai) hősök kellenek. A kifejezés a gondozásukban megjelent két drámakötet és az általuk szervezett nemzetközi fesztivál mellett workshopjaik, oktatási segédanyagaik címében is szerepel, de megtalálható a fesztivál első napján elinduló, egyelőre csak angol nyelvű online gyűjtemény, a Roma Heroes Digital Collection of European Roma Theater and Drama (romaheroes.org) nevében is. E hiánypótló projekt az európai roma színjátszás sokszínűségére hívja fel a figyelmet, alkotókat, társulatokat, drámákat mutat be, de a dokumentálás, a tudományos kutatások szempontjából is fontos szerepe van. Balogh Rodrigó ennek a gazdag anyagnak persze csak egy kis szeletét mutatta be az európai és magyar roma színház történetéről szóló gyorstalpalóján. Európában két roma kőszínház létezik: a (Sztálin idején alapított) Teatr Romen Moszkvában és a Teatr Romanc Kijivben (ma az ukrán hadsereg egyik főhadiszállása). Magyarországon az első, cigány színjátszással foglalkozó műhely Csemer Géza 1994-ben elindított Napháza volt. Azóta sok kezdeményezés, társulat jelentkezett, amely vagy előbb-utóbb hamvába holt, vagy elveszítette a roma fókuszát. Ilyen volt, talán sokan még emlékeznek is rá, a Maladype is.