A roma színház kérdései

Kritikára várva

Színház

A Független Színház Mit ér a színház, ha roma? című workshopja a május 5. és 9. között rendezett Roma Hősök – 5. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál felvezető programja volt. A magyarországi roma színház története, mai helyzete, beágyazottsága, de főleg a dilemmái álltak a romák és nem romák beszélgetése köré épülő program középpontjában.

Romák csupán az alkotók között képviseltették magukat, bár nagyon izgalmas lett volna egy olyan felállás is, ahol a szakírók, urambocsá! színikritikusok közt is akadnak romák, de ez egyelőre merő utópia. Nem csupán a szokásos alulreprezentáltság, de e szakmák perspektívátlansága miatt is. A workshop annyiban bizonyult a Független Színház szempontjából önreflektívnek, hogy az általuk rajzolt térképen önmagukat is elhelyezték, miközben végig nyitottak maradtak a külső szempontokra is. Vagyis a szervezők úgy teremtették meg a beszélgetés körülményeit, hogy nem uralták le és nem kezelték PR-felületként a programot, amely teljesen hierarchia­mentesen, barátságos légkörben, változatos keretek között valósult meg.

A Független Színház mára megkerülhetetlen szereplője, sőt motorja a roma színház intézményesülésének és emancipációjának. Általuk váltak branddé a „roma hősök”; a társulat vezetője, Balogh Rodrigó álláspontja szerint ugyanis a polgárosodáshoz, az emancipációhoz elengedhetetlen a színház, amelybe viszont (drámai) hősök kellenek. A kifejezés a gondozásukban megjelent két drámakötet és az általuk szervezett nemzetközi fesztivál mellett workshopjaik, oktatási segédanyagaik címében is szerepel, de megtalálható a fesztivál első napján elinduló, egyelőre csak angol nyelvű online gyűjtemény, a Roma Heroes Digital Collection of European Roma Theater and Drama (romaheroes.org) nevében is. E hiánypótló projekt az európai roma színjátszás sokszínűségére hívja fel a figyelmet, alkotókat, társulatokat, drámákat mutat be, de a dokumentálás, a tudományos kutatások szempontjából is fontos szerepe van. Balogh Rodrigó ennek a gazdag anyagnak persze csak egy kis szeletét mutatta be az európai és magyar roma színház történetéről szóló gyorstalpalóján. Európában két roma kőszínház létezik: a (Sztálin idején alapított) Teatr Romen Moszkvában és a Teatr Romanc Kijivben (ma az ukrán hadsereg egyik főhadiszállása). Magyarországon az első, cigány színjátszással foglalkozó műhely Csemer Géza 1994-ben elindított Napháza volt. Azóta sok kezdeményezés, társulat jelentkezett, amely vagy előbb-utóbb hamvába holt, vagy elveszítette a roma fókuszát. Ilyen volt, talán sokan még emlékeznek is rá, a Maladype is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.