A roma színház kérdései

Kritikára várva

Színház

A Független Színház Mit ér a színház, ha roma? című workshopja a május 5. és 9. között rendezett Roma Hősök – 5. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál felvezető programja volt. A magyarországi roma színház története, mai helyzete, beágyazottsága, de főleg a dilemmái álltak a romák és nem romák beszélgetése köré épülő program középpontjában.

Romák csupán az alkotók között képviseltették magukat, bár nagyon izgalmas lett volna egy olyan felállás is, ahol a szakírók, urambocsá! színikritikusok közt is akadnak romák, de ez egyelőre merő utópia. Nem csupán a szokásos alulreprezentáltság, de e szakmák perspektívátlansága miatt is. A workshop annyiban bizonyult a Független Színház szempontjából önreflektívnek, hogy az általuk rajzolt térképen önmagukat is elhelyezték, miközben végig nyitottak maradtak a külső szempontokra is. Vagyis a szervezők úgy teremtették meg a beszélgetés körülményeit, hogy nem uralták le és nem kezelték PR-felületként a programot, amely teljesen hierarchia­mentesen, barátságos légkörben, változatos keretek között valósult meg.

A Független Színház mára megkerülhetetlen szereplője, sőt motorja a roma színház intézményesülésének és emancipációjának. Általuk váltak branddé a „roma hősök”; a társulat vezetője, Balogh Rodrigó álláspontja szerint ugyanis a polgárosodáshoz, az emancipációhoz elengedhetetlen a színház, amelybe viszont (drámai) hősök kellenek. A kifejezés a gondozásukban megjelent két drámakötet és az általuk szervezett nemzetközi fesztivál mellett workshopjaik, oktatási segédanyagaik címében is szerepel, de megtalálható a fesztivál első napján elinduló, egyelőre csak angol nyelvű online gyűjtemény, a Roma Heroes Digital Collection of European Roma Theater and Drama (romaheroes.org) nevében is. E hiánypótló projekt az európai roma színjátszás sokszínűségére hívja fel a figyelmet, alkotókat, társulatokat, drámákat mutat be, de a dokumentálás, a tudományos kutatások szempontjából is fontos szerepe van. Balogh Rodrigó ennek a gazdag anyagnak persze csak egy kis szeletét mutatta be az európai és magyar roma színház történetéről szóló gyorstalpalóján. Európában két roma kőszínház létezik: a (Sztálin idején alapított) Teatr Romen Moszkvában és a Teatr Romanc Kijivben (ma az ukrán hadsereg egyik főhadiszállása). Magyarországon az első, cigány színjátszással foglalkozó műhely Csemer Géza 1994-ben elindított Napháza volt. Azóta sok kezdeményezés, társulat jelentkezett, amely vagy előbb-utóbb hamvába holt, vagy elveszítette a roma fókuszát. Ilyen volt, talán sokan még emlékeznek is rá, a Maladype is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.