A roma színház kérdései

Kritikára várva

Színház

A Független Színház Mit ér a színház, ha roma? című workshopja a május 5. és 9. között rendezett Roma Hősök – 5. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál felvezető programja volt. A magyarországi roma színház története, mai helyzete, beágyazottsága, de főleg a dilemmái álltak a romák és nem romák beszélgetése köré épülő program középpontjában.

Romák csupán az alkotók között képviseltették magukat, bár nagyon izgalmas lett volna egy olyan felállás is, ahol a szakírók, urambocsá! színikritikusok közt is akadnak romák, de ez egyelőre merő utópia. Nem csupán a szokásos alulreprezentáltság, de e szakmák perspektívátlansága miatt is. A workshop annyiban bizonyult a Független Színház szempontjából önreflektívnek, hogy az általuk rajzolt térképen önmagukat is elhelyezték, miközben végig nyitottak maradtak a külső szempontokra is. Vagyis a szervezők úgy teremtették meg a beszélgetés körülményeit, hogy nem uralták le és nem kezelték PR-felületként a programot, amely teljesen hierarchia­mentesen, barátságos légkörben, változatos keretek között valósult meg.

A Független Színház mára megkerülhetetlen szereplője, sőt motorja a roma színház intézményesülésének és emancipációjának. Általuk váltak branddé a „roma hősök”; a társulat vezetője, Balogh Rodrigó álláspontja szerint ugyanis a polgárosodáshoz, az emancipációhoz elengedhetetlen a színház, amelybe viszont (drámai) hősök kellenek. A kifejezés a gondozásukban megjelent két drámakötet és az általuk szervezett nemzetközi fesztivál mellett workshopjaik, oktatási segédanyagaik címében is szerepel, de megtalálható a fesztivál első napján elinduló, egyelőre csak angol nyelvű online gyűjtemény, a Roma Heroes Digital Collection of European Roma Theater and Drama (romaheroes.org) nevében is. E hiánypótló projekt az európai roma színjátszás sokszínűségére hívja fel a figyelmet, alkotókat, társulatokat, drámákat mutat be, de a dokumentálás, a tudományos kutatások szempontjából is fontos szerepe van. Balogh Rodrigó ennek a gazdag anyagnak persze csak egy kis szeletét mutatta be az európai és magyar roma színház történetéről szóló gyorstalpalóján. Európában két roma kőszínház létezik: a (Sztálin idején alapított) Teatr Romen Moszkvában és a Teatr Romanc Kijivben (ma az ukrán hadsereg egyik főhadiszállása). Magyarországon az első, cigány színjátszással foglalkozó műhely Csemer Géza 1994-ben elindított Napháza volt. Azóta sok kezdeményezés, társulat jelentkezett, amely vagy előbb-utóbb hamvába holt, vagy elveszítette a roma fókuszát. Ilyen volt, talán sokan még emlékeznek is rá, a Maladype is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.